Milan Šindler mérnök,  a Pozsonyi Vízművek felügyelőtanácsának volt elnöke egy környezeti katasztrófa veszélyére figyelmeztette a közvéleményt: a Pozsony-Vereknyén található, a föld alatt korrodált hordókban tárolt 120 ezer tonna magasan mérgező hulladékról van szó… 

Szerény becslés szerint ez kb. 50- 60 ezer darab hordót jelent, melyeknek tartalma a megemelkedett talajvíz miatt bekerülhet Európa legnagyobb föld alatti ivóvízkészletébe, amely a Csallóköz alatt található. Sajnos Szenc is magasan érdekelt, hogy ez ne történjen meg, mert vezetékes ivóvizünk egy jelentős része éppen a gútori és szemeti vízbázisokból való. Ezek  kb. 15 km távolságban találhatók a mérgező föld alatti lerakattól. Az itt kitermelt víz eljut Pozsonypüspökire, majd átszivattyúzzák a Cseklész (Bernolákovo) melleti vízműre és innen jut el további szivattyúzással az autópálya melleti szenci víztározóba, majd magába városunkba is. 

A pontos tájékoztatás végett itt közöljök teljes egészében az erről megjelent részletes cikket a hirek.sk oldalról:

- – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - 

 A csallóközi ivóvízkészletet veszélyezteti a vereknyei mérgező hulladéklerakat

 

Hatalmas környezeti katasztrófa fenyegetheti Szlovákiát, Közép-Európa legjelentősebb ivóvízkészlete ugyanis mérgező anyagokkal fertőződhet meg - véli Milan Šindler mérnök, a Pozsonyi Vízművek felügyelőtanácsának volt elnöke. A Pozsony-Vereknyén levő mérgező hulladéklerakat a csallóközi ivóvízkészletet is veszélyezteti - figyelmeztet a szakember.

toxicka-skladka-vrakuna 

Šindler elöljáróban elmondta: 1966 nyarán öntött acélhordókban az akkori J. Dimitrov Vegyi Üzemekből a Kis-Duna Pozsony Vereknye (Vrakuňa) és Főrév (Prievoz) városrészeinek határán levő kiszáradt ágába kezdték átszállítani a hulladékokat. Ez a folyamat egészen 1979-ig tartott – olvasható az ippr.sk-n, a Paradigmatikus Reformok Intézetének (Inštitút pre paradigmatické reformy) honlapján.

A szakember azt is elmondta, hogy összesen 120 ezer tonna nagyon mérgező hulladékot vittek át az említett helyszínre. A hordókat egy közel egy kilométer hosszú, hozzávetőleg 30 méter széles, 3-6 méter mély gödörbe helyezték el, miközben a hordók alatt 2-3 méteres mélységben talajvíz volt. Annak érdekében, hogy e lerakatról ne nagyon beszéljenek, azt a nyilvánosság elől kétméteres földréteggel takarták el. Összesen 22 ezer köbméter föld fedi a titkot, s az egész területet füvesítették, hogy azt emberi szem ne fedezhesse fel.

Miben is rejlik a lerakattal kapcsolatos veszély? A bősi vízerőmű 1993-as beindítása után a talajvíz szintje közel három méterrel emelkedett, s ezáltal beborította a lerakatból származó hordókat, amelyek berozsdásodtak, s azokból a veszélyes vegyszerek a kavicsos-homokos altalaj részecskéivel együtt a talajvíz fő áramlata irányába kezdtek szabadon kiszivárogni Csallóköz központja felé. 

A hatalmas veszély abban rejlik, hogy a legutóbbi felmérés szerint a lerakatban 440-féle vegyszer található. Azok fele valóban nagyon veszélyes, egészségre ártalmas anyag, s a mennyiségük meghaladta a megengedett határértékeket. A következő anyagokról van szó: benzol, toulol, xylol, etylbenzol, arzén, hexachlórbenzol, gyomirtó, ólom, réz, valamint többféle növényvédő és rovarirtó szer, amelyek tulajdonságai a DDT-re hasonlítanak.

A szakember szerint tudatosítani kell, hogy a nehézfémek és a növényvédő szerek esetében olyan anyagokról van szó, amelyek örökre az életkörnyezetben maradnak, tehát nem várható, hogy miután a Csallóközbe kerülnek, majd lebomlanak. Ez felettébb nagy problémát okozhat, hiszen a Csallóköz Közép-Európa legnagyobb ivóvíz-készletének számít, amely 15 millió embert láthat el ivóvízzel.

Šindler arra is rámutatott, hogy "ezek az anyagok a megengedett határértéknél nagyobb mennyiségben rákkeltőek és mutagének, tehát nemcsak daganatos megbetegedéseket okozhatnak, hanem az emberi szervezet genetikai szerkezetét is megbonthatják. Az egészségügyi tárca is úgy véli: ebben a térségben már manapság is túl sok a rákos megbetegedés, ám e jelenségről az említett lerakat kapcsán egyetlen hírben sem szólnak. Az okokat csak sejtjük..."

Hogyan is derült ki ez a tömegeket fenyegető veszély? Amikor 1997-ben a lerakat közelében egy üzemanyag-töltő állomást építettek, megállapították, hogy a talaj és a talajvíz 3-7,5 méteres mélységben nagyon szennyezett. A szakemberek a 2000-ben végzett célzott felmérés során arra is rájöttek, hogy a rozsdás hordókból már kezdett kiömleni a veszélyes anyag, miközben a lerakat már az eredeti helyszínétől, Somorja irányában két kilométernyi távolságba került, ami a talajvizek áramlásának fő irányvonala. Milna Šindler tisztségéből kifolyólag ismerte meg a BVS témával kapcsolatos belső anyagát, amely hangsúlyozta a csallóközi ivóvíztartalékok esetleges tönkremenetele miatti aggodalmat. A szennyeződés ugyanis a föld felszíne alatt napról napra láthatatlanul terjed, miközben másodpercenként 5-7 ezer liter ivóvizet semmisít meg. Összehasonlításként még annyit: Szlovákia lakossága másodpercenként 9 ezer liter ivóvizet fogyaszt...

A lerakattól 15 kilométernyi távolságban található a somorjai, a szemeti (Kalinkovo) és a jókai ivóvízforrás. A hidrogeológusok azonban arra figyelmeztetnek, hogy a talajvizek fő áramlása nagyon erős áramlatokkal párosul, ezért a szennyeződés fel is gyorsulhat.

Felmerül a kérdés: miként orvosolható ez az áldatlan helyzet? Šindler mérnök szerint kétféle megoldás létezik: a lerakat aktív vagy passzív megsemmisítése. "Az aktív azt jelenti, hogy felnyitnák a lerakatot, majd szigorú biztonsági intézkedések közepette azt kiásnák, illetve négy-öt év leforgása alatt teljesen megsemmisítenék. Azután az anyagokat vagy egy új lerakatban szigorú módszert alkalmazva új csomagolásokban tartósítanák, vagy azokat speciális szemétégetőkben (pl.: a legközelebbi bécsi égetőben) elégetnék. Problémát okozhatna azonban a veszélyes hulladék határon át történő elszállítása, ami nagyon bonyolult folyamat. Ráadásul ezt valószínűleg az osztrák polgárok sem látnák szívesen, komoly tüntetéseket szervezhetnének. Az aktív megsemmisítés kapcsán még egy veszély felmerülhet: az 50 éves veszélyes anyagok egymás közti reakciókba is léphetnek, különféleképpen mutálódhatnak, s azt ma még senki sem tudja megmondani, hogy milyen reakciókra kerülne sor a lerakat feltárása után akkor, ha az anyagok levegővel érintkeznének" - mondta a szakember.

"A környezetvédelmi tárca inkább a passzív szanáció, azaz a kapszulamódszer híve" - mondta Šindler. "Ez azt jelenti, hogy az egész lerakat köré egy föld alatti, áthatolhatatlan, 20 méter mély falat építenének betonból vagy bentonitból, 2050 méternyi hosszúságban. Annak segítségével meggátolnák azt, hogy a talajvíz a lerakatba szivárogjon. Az egész 46,5 hektár területű lerakatot az esővíz behatolását megakadályozó további réteggel is ellátnák. Ennek a módszernek a kockázata abban rejlik, hogy kérdéses a két kilométeres betonfal hermetikussága. A fal ugyanis 5-10 éven belül az erős nyomások következtében berepedezhetne, illetve beszakadhatna, lehetőséget adva a talajvíz további beármalásának."

További két kockázat is felmerülhet. A szakemberek arra figyelmeztetnek, hogy még senki sem vizsgálta, egy ilyen fal mit okoz a talajvizek fő áramlata mentén. Megváltoztathatja annak erejét, sebességét és akár az irányát is. További problémát pedig a térség beépítettsége jelenthet. Mi lesz az ott élőkkel, az otthonaikkal, az utakkal, az egész infrastruktúrával?

A környezetvédelmi tárca még nem készíttette el a vonatkozó részletes megvalósítási projektet. „Nem vagyok pesszimista, de egy ilyen, minden szempontból bonyolult projekt, az állam részéről rendkívüli intézkedések nélkül nem valósítható meg“ – véli Šindler. "Minden félnek be kell végre látnia, hogy nem helyi problémáról, hanem egy hatalmas méretű ökológiai katasztrófáról kell beszélni, amire mielőbb valamiféle megnyugtató megoldást kellene találni" - fogalmazott a mérnök. Szükséges a lerakat megsemmisítését célzó nemzetközi pályázat kiírása, az illetékes szakemberek mielőbbi széleskörű bevonása, ami anyagilag is nagyon igényes feladat. "Mindezek nélkül azonban elveszíthetjük a legjelentősebb ivóvíz-készletünket, ezért uniós támogatást is igényelni kell."

 Az elemzések szerint az aktív szanáció közel 120, a passzív pedig 20 millió euróba kerülne, de további költségek is felmerülhetnek, például akár az ott élő családok elköltöztetése kapcsán is. "Ráadásul az emberek egészségét és életét veszélyeztető következményeket is érdemes lenne mielőbb górcső alá venni, véget kell venni a témával kapcsolatban eddig folytatott kártékony struccpolitikának!" - hangsúlyozta Milan Šindler mérnök, a Pozsonyi Vízművek felügyelőtanácsának volt elnöke.


Forrás: http://www.hirek.sk/itthon/20160705131100/A-csallokozi-ivovizkeszletet-veszelyezteti-a-vereknyei-mergezo-hulladeklerakat.html

Fotó: MiÚ Vrakuňa

további info: Miklós László: mielőbb lépni kell a vereknyei mérgező hulladéklerakat ügyében