Ezzel a címmel kapta meg a postaládájába a szenciek többsége azt a színes, nyolcoldalas kiadványt, amit az „Én Városom Polgári Társulás“ (OZ Moje Mesto) adott ki…

A címlapon Martina Valachová, a társulás elnöknője, aki a „Szenci szenvedély“ című rovattal indít. Ez egy filozófiai eszmefuttatás, amely a szenvedély fontosságára hívja fel a figyelmet Szenc városát illetően. Ezzel nem is volna semmi gond, ha – továbbolvasva a kiadványt – a közlendők nem csapnának át csak a hiányosságok és negatívumok felsorolásába Szenc városát illetően. Semmi pozitívum, nagyon sok pontatlanság,  dezinformáció és féligazság, pl.  a szenci szennyvíztisztítót illetően is. Majd gyorsan átcsap a vádaskodás szintjére, nepotizmussal és klientelizmussal vádolja meg a városban élőket, felsorolva néhány, légből kapott állítást (pl., hogy a „Senčan“ városi havilap planétánk legdrágább nyomdaipari terméke...). A vezércikk azzal végez, hogy imádkozik azért, hogy szavait meghallgassák. Nahát!

Majd jön a „Bűzlik vagy nem bűzlik“ című cikk, amelyben M. Hudáková nyitott kapukat dönget – ezzel már a városi testület foglalkozott. Sajnos, rajtakapni a néhanapján Szencen terjedő bűz okozóját (hogy az megálljon a jog talaján), nem olyan könnyű. Majd jön a nagyágyú, a „Botrány: a poliklinika mögötti telek“ címmel. Itt is csúsztatások és dezinformációk teszik a cikket hiteltelenné (pl. amikor Szenc városa megvette a Poliklinika épületét, a SMER-nek nem volt többsége Pozsony-megye közgyűlésében, stb...) – legalább utána jártak volna a szerzők! Ha az akkori MKP-s megyei képviselők nem kérnek a szavazás előtt szünetet és nem fenyegetőznek az eset teljes medializálásával, akkor a Poliklinikát a város helyett egy teljesen idegen csapat kapta volna meg Észak-Szlovákiából.  Magával az esettel már foglalkoztunk, talán nincs is mit hozzátenni – a telek a megye tulajdonában volt, miután az Egészségügyi Minisztérium átadta Pozsony-megyének (és nem Szenc városának!). Az írás szerint az a legnagyobb baj, hogy az egyik tulajdonos Robert Kval, a jelenlegi polgármester unokatestvérének a fia. Ez is csúsztatás, mert a családi kapcsolat egészen más: Karol Kvál polgármester apja és Robert Kval nagyapja voltak unokatestvérek. Ilyen alapon minden harmadik szenci rokon! A beruházó teljesen piaci alapon járt el, félmillió Euro-ért vette meg a telket, amit Pozsony-megye szívesen eladott. Ennyi pénze a városnak akkor nem volt, egy üres telekért ennyit adni az pazarlás lett volna, még akkor is, ha erre hitelt vett fel volna a város. A jelenlegi tulajdonos tudta, hogy zöldövezeti telket vett és tudja azt is, hogy egyszer majd jól jár – ilyen az az üzlet, ahol a pénzt lehet jegelni. Ebből a városunk számára előnytelen üzletből – hála Istennek – a polgármester a képviselőkkel együtt kimaradt („...pénz nélkül nem lehet a kocsmába menni...akinek meg van, az rendel és fizet...“).

Majd Peter Sedala, aki mellesleg rendes polgártársunk, újból saját vízióit vetíti elénk. Ezekre már megkapta a válaszokat a szenci kerekasztalokon és nem csak a polgármestertől. Ilyen eszmefuttatásra azonban joga van, ezért nem lehet senkit sem elitéli vagy lenézni. A hiba az építkezési törvényben van – mi mást tehetnek a képviselők - döntsön a többség...

A „Drága apróságok“ cím alatt a 6. oldalon anélkül vádaskodik valaki (ugyanis nincs a cikk aláírva), hogy részletekben is ismerné az említett dolgokat. Ehhez igazán nincs mit mondani...

Az utolsó előtti oldalon pedig Ján Maglocký ír a tavalyi záporesők utáni vízözönről és „árvízről“. Mint szakember elemzi, hogy mit kellett volna, ill. kellene csinálni ennek megakadályozására. Amúgy nagyjából igaza van, csakhogy: az intézkedések ára sokszorosan meghaladná az esővíz okozta károkat. Erre a városnak nincs pénze. A képviselők lemondtak az új Városháza felépítéséről, mert másra (most pl. óvodára ) kell a pénz. Maglocký javaslataiból a város jópárat megvalósított: a Kövécstó kitisztítása és megnagyobbítása, vízelvezető árkok és támfalak megépítése a Szőlőhegyen, a betemetett csatornák kitisztítása, stb.

Az utolsó oldal pedig azt taglalja, hogyan menti meg Jana Turanská Szencet a hulladéklerakattól...! Az ideiglenes megoldást pontosan a mi Koalíciós Klubunk képviselői nyújtották be és szavazta meg javaslatukat a testület!

Csupa-csupa negatívum, disznóság, klientelizmus, családi összefonódás és más vádak...

A kiadványban – el kell ismerni – van egy tárgyilagos cikk is, amely pozitívumokat is felsorol. Ezt Tomáš Medveď írta – köszönet neki érte!

A képviselőtestület Koalíciós Klubjának tagjai félrevezetőnek és a tényeknek nem megfelelőnek tartják a kiadvány zömét. Meggyőződésük, hogy Szencen ezzel elkezdődött a kommunális választások előtti hatalmi harc. Nem az a baj, hogy bárki megír valami negatívumot a városban történtekről, ha ezt törvényes keretek között és intelligensen teszi. Ha pedig valaki tudomást szerzett valamilyen ocsmányságról, netán bűntényről, kötelessége a rendőrséghez, ill. az igazságszolgáltatáshoz fordulnia! Nem lehet bizonyítékok nélkül vádaskodni és mások becsületébe gázolni! Még az idejekorán, tisztességtelenül elkezdett választási kampányban sem! A kérdés csak az lehet, hogy ki akar az új polgármester, alpolgármester és elöljáró (hivatalvezető-jegyző) lenni és milyen áron!? Meg aztán ki finanszírozza az ilyen ocsmány kampánykezdést? Nemsokára megtudjuk.

A cikkből világosan kitűnik, hogy Martina Valachová és Jana Turanská képviselőnőknek először alaposan tájékozódniuk kellene a vádaskodás helyett. Ugyanis „...Dolgozni csak pontosan és szépen, / úgy, ahogy csillag megy az égen, / úgy érdemes...“!

Kevés olyan város akad Szlovákiában, amely ilyen nagyságú fejlődést tudhat maga mögött az elmúlt cca 15 év alatt! Ahol emberek dolgoznak, ott hiba is akad bőven. Azokat megbeszélésekkel, dialógussal és érveléssel lehet felfedni és eltávolítani – nem pedig hazudozással, csúsztatásokkal és elferdített tények felhozatalával. A Koalíciós Klub tagjai ezt várják el elsősorban saját maguktól, a polgármestertől és az összes képviselőtől is, tehát Martina Valachová és Jana Turanská képviselőnőktől is! Szenc nem csak az ő városuk (és remélhetően nem is lesz!). Szenc mindannyiunk szeretett városa, ahol ha nem is mindannyiunk dédapái és nagyszülei születtek, de mint ittlakók magunkénak érezzük kisajátítás nélkül.

Aki elolvassa a kiadványt, igencsak hamis benyomásokat szerezhet: a tizenkilenc tagú szenci képviselőtestületben csupán két hölgy van, akik mindent tudnak, mindent megoldanak és Szencen, ami pozitívum, mindent ők csinálnak! A maradék tizenhét képviselő, élükön a polgármesterrel, pedig buta, tehetségtelen, korrupt és semmittevő!

Pedig a valóság egészen más...!

 A Koalíciós Klub tagjai:

Agárdy Gábor frakcióvezető,
Nemecné Bakus Ilona alpolgármester,
Némethné Bárdos Gabriella, a Senčan szerkesztőbizottságának elnöke,
Galambos Rudolf, a Kulturális és Iskolaügyi Bizottság elnöke,
Dobošová szül. Klokner Emese, a Szociális Bizottság elnöke, 
Lovíšková szül. Haris Zsuzsanna, az Idegenforgalmi Bizottság elnöke.