Világi Oszkár (t.k. a DAC tulajdonosa) csak kevésszer szól bele a politikai történésekbe - legalább is nyilvánosan. Inkább befektet. Most mégis kivételt tett, jegyzete a HNonline.sk-n jelent meg. Úgy látszik, hogy fontosnak tartotta mondanivalóját... (szerk.)
Közelednek az európai parlamenti választások, ezért itt az ideje az értékelésnek: miképp alakult Európa sorsa Jean-Claude Juncker vezénylete alatt. Hogyan kezdődött? Az Európai Bizottság elnökének személyéről szóló megállapodás Németország felügyelete alatt született. Juncker két okból is megfelelt a németeknek. Egyrészt támogatta Angela Merkel elképzeléseit az európai gazdaság újjáélesztéséről és a migrációról (bár ez utóbbi még 2014-ben nem volt érzékelhető, de már látszódtak a lehetséges konfliktusra utaló jelek). Másrészt várható volt Junckertől a német-francia koalíció iránti abszolút lojalitás, és az ígéret e két állam gazdasági és politikai igényeinek elfogadására, átültetésére.
Juncker azt is megígérte, hogy megerősíti a Bizottság súlyát – el is kezdte erősíteni, elsősorban a sajátját. Az első hónapokban egy új szervezeti struktúrát dolgozott ki a Bizottság számára, amely erősebb hatásköröket kínált az elnök számára, a biztosok kárára. Olyan rendszert alakított ki, ahol mindenki felelősséggel tartozott az ő kabinetjének. Neki pedig joga volt elvonni bizonyos érzékeny, vagy számára fontos (ez nézőpont kérdése) témákat a biztosoktól, és saját döntési jogkörébe vonni azokat.
Az első nagy politikai lépés Juncker 500 milliárd eurós gazdasági csomagja volt az európai gazdaság fellendítése céljából. Valójában ez egy új, szabályok nélküli rendszer létrehozása volt, ugyanis azok később rugalmasan változtak.
Tulajdonképpen a németek és a franciák gyakorolták a legnagyobb hatást arra, hogy kinek segíthet a pénz. A közép-európai gazdaságba kevés jutott, mivel a németeknek és a franciáknak nem fontos, hogy a kontinens ezen részén erősödjön az ipar, a helyi tulajdonosokkal. Inkább az volt az érdekük, hogy a fogyasztóerő segítse az amúgy is erős nyugati cégeket új, úgynevezett releváns piacok elérésében. És ezután következett a migrációs válság. Érdemes megvizsgálni Juncker 2015-ös beszédét az EP-ben az Unió helyzetéről. Néhány érzelmileg túlfűtött képviselő állva tapsolt az elnöknek. Az eredmény? Minden fordítva történt, mint ahogy azt Juncker előre jelezte. Európa most a bevándorlók számára bezárult, a kvótákat nem sikerült megszabni, és Merkelnek, illetve más politikusoknak ezen a kérdésen ért véget politikai pályafutásuk.
A britek csak nézték, hogy Juncker miként szolgálja fel a németeknek és a franciáknak a kávét, és megállapíthatták, ha ők is szeretnének rendelni, a kávézó számukra zárva van. Úgy döntöttek, hogy elhagyják ezt a terepet. Kering egy legenda, miszerint David Cameron kifejezetten kérte, hogy Juncker ne menjen az Egyesült Királyságba a népszavazási kampány során, mert személye súlyosbító tényező lenne.
Juncker uralkodása oly módon foglalható össze, hogy Európa gazdaságilag gyengébb lett, a Bizottság tekintélye valószínűleg a legalacsonyabb szintre süllyedt, megteremtette az Unió történetének legnagyobb belső értékválságát, és sikerült kiszorítani a briteket. Történelmi távlatból Juncker csupán tragikomikus alakja lesz a történelemnek. A tragédia az, hogy nekünk kellett ezt átélnünk a jelenben.
forrás: https://ma7.sk/kozelet/aktualis/juncker-n-a-mi-vezetonk)