A Mézga család forgatásának befejezése után az időkibővítő készülék egy padláson porosodott évtizedekig, mígnem valaki a napokban rátalált, és visszament vele 300 évet a múltba, meglátogatni az egyik felmenőjét. Az öreg, ráncos parasztember bőven benne járt már a korban, lehetett már vagy ötvenéves. Kíváncsian faggatta a jövőből érkező leszármazottját...
– Sokat izzadtok-e a mezőn?
– Inkább a Balcsinál vagy a tengerparton.
– Aratáskor csak ott kell lenni…
– Én még sosem láttam olyat.
– És akkor mit esztek? Biztosan éheztek.
– Nem éppen, tele a kamra meg a hűtő. El is hízunk. Ezért eljárunk teniszezni, konditerembe. Telente szoktam úszni.
– A jéghideg patakban? Az már kemény.
– Nem, a fűtött uszodában. Utána kis pancsi a meleg vizes medencében, szauna.
– Rokonság? Hol lakik?
– Úgy száz kilométerre.
– Az nagyon messze van. Van oda tán 3-4 nap is az út…
– Egy óra. Ott maradunk néha ebédre, és már indulunk vissza.
– Meg tudtok így bármit is beszélni?
– Ha valami sürgős adódik, telefonálunk.
– Átkiabáltok száz kilométerre?
– Nem, belebeszélünk egy kis készülékbe, a mikrohullámok a műholdakon keresztül… Ezt inkább kihagynám…
– Vannak-e bajok? Megérik a gyerekek a felnőttkort? Nálunk hatból ha kettő.
– Ritka, hogy meghal egy csecsemő.
– No, az legalább nagy szerencse, ha már az anyák annyian belepusztulnak a szülésbe… Aztán még ott a kolera, a himlő, a torokgyík.
– Van ellene védőoltás.
– Ki mostan a király?
– Nincs király.
– Az meg hogy lehet? Kell valaki, aki erős kézzel vezeti az országot.
– Most éppen van egy ilyen.
– A jó király nagy áldás. Maradjon is így sok-sok évig.
– Lehet, hogy két év múlva lecserélik.
– Kicsoda? S minek lecserélni a jó királyt? Eridj már, fiam! Fura világról beszélsz, egyetlen szavadat sem hiszem!
Ungváry Zsolt forrás. https://demokrata.hu/velemeny/korszakok-212169/