Ugyan az EU megpróbálta letagadni, azért a kereszténység alapjaiban határozta meg a kontinens életét. Még az éveket is aszerint nevezzük meg, hogy Krisztus születéséhez képest hogyan helyezkednek el a számegyenesen… 

Persze a komcsikat ez roppantul zavarta, s bár új időszámítást nem vezettek be, mint a terrorista jakobinusok, valahogy mégis ki kellett iktatniuk a névadót. Így aztán feltalálták a teljesen értelmetlen „időszámítás előtt” (i. e.) és „időszámítás után” (i. u.) formulát, ám ez utóbbi akkora baromság, hogy maguk is „időszámítás szerint”-re (i. sz.) javították. Persze, nem az időszámítás előtt történik valami (a keresztényt például a VI. században vezették be egy szerzetes javaslatára), hanem annak kezdete előtt. Na és mi az időszámításunk kezdete? Hát Krisztus születése. (Miképpen a rómaiaknál „a város alapítása”.)

 A rendszerváltás után a történészek szépen vissza is álltak a normális világban mindenütt használt formulára (Kr. e., Kr. u.). Mint e rovatban is már idéztem II. János Pál legfontosabb mondatát: „Az embert megváltó Jézus Krisztus a világtörténelem középpontja.” Ezt fejezi ki időszámításunk is: az emberi történelembe belépő Isten az origó. Minden feléje tart, ami addig történt, és azóta minden belőle ágazik szét. Ezt a tudást őrizzük az időszámításunkkal.

 Azok is, akik nem hisznek benne és nem értik. Mert a pi értékét is megtanuljuk, továbbadjuk, még ha nem is értjük, miért annyi, de tudjuk, hogy fontos, és elhisszük azoknak, akik értik, miért. Így van ez Krisztussal, akihez képest minden naptáron, minden hivatalos nyomtatványon, az újságok fejlécén naponta meghatározzuk magunkat. Ezért félnek még ma is tőle a maradvány komcsik, akiknek szelleme tovább él. A középiskolákban használatos Pethőné-féle irodalomtankönyvekben még a legújabb változatokban is i. e. szerepel.

 Újabb generáció fog úgy felnőni, akinek szóhasználatában megmarad ez a marhaság, torzítva a gondolkodását is? Kiirthatatlan, mint a Szent Miklós (Mikulás) helyébe újabban vissza-visszaszivárgó télapó?

Ungváry Zsolt
http://demokrata.hu/velemeny/ido