Furcsa ez a mai német társadalom, s becsületesebb írástudói már régen jövendölik, hogy az anarchia korszaka következik...

Björn Höcke az AfD thüringiai majálisán nem véletlenül beszélt a német munkás erényeiről, a porosz munkaerkölcsről – amelynek az ország a felemelkedését köszönhette –, miközben Cem Özdemir, a zöldek pártelnöke s 1994-től parlamenti képviselője a „bionémetek” lecseréléséről s az ország bevándorló országgá alakításáról szónokol. (Joachim Fernau Beszéljünk Poroszországról című munkájában „a szegény emberek történetének” nevezi a poroszokét, akik szorgalmukkal tették naggyá az országot.)

A német föld valóban termékeny és bővelkedik természeti szépségekben. Mezőgazdasága, ipara és kereskedelme Európában az első. S ami ugyancsak pótolhatatlan, az a német kiskocsmák és kisvárosok derűje. Ha csak ez szűnik meg, mert a bevándorlónak ez nem fog tetszeni, akkor a békés német kisember sem fogja békén hagyni a bevándorlókat. Burkában nem tudja azt teljesíteni, amit munkaruhában vagy egyenruhában tudott.

Thomas de Maiziere belügyminiszter a titkos reményeket tápláló törvénytisztelő többséget akarta talán megnyugtatni a „nem vagyunk burka” (wir sind nicht Burka) kifejezéssel, amolyan pidgindeutsch, gyarmatias ízzel. Az, hogy a bevándorlókat a német irányadó kultúrával (deutsche Leitkultur) kell megszelídíteni, viszont már-már goethei, mefisztofeleszi gúny a belügyminiszter részéről.

A szó egy „migránsgyökerű” írástudótól, Bassam Tibortól származik, aki azt állítja, hogy sem Európának, sem a németeknek nincs identitásuk, s az, amit ő jobb híján a vita tárgyául Leitkulturnak nevezett, nem kötelez egyetlen moszlimot vagy afrikait sem, hogy az előírt módon viselkedjék: az irányadó kultúrának ugyanis nincs iránya. A nemrég szívrohamban elhunyt Udo Ulfkotte keserűen jegyezte meg, hogy a multikulturalizmus viszont nem egyéb, mint multikriminalizmus.

A diktatúrákhoz szokott moszlim ifjak számára a német rendőr törvénytisztelő magatartása azt jelenti, hogy többnyire szárazon ússzák meg bűncselekményeiket. Akárcsak a baloldaliak, az autonómok vagy az egyéb antifák verőemberei, akikről Michael Müller azt írja, hogy ők a baloldal SA-i. „Zsoldos csapatra emlékeztetnek, amelyeket fel lehet bérelni, ha az ember ütőképes argumentumokra vágyik. Akár keresztény rendezvények ellen is.” A rendőrség tehetetlen: a múlt évben 1181 esetből 227 erőszakba torkollott. S mindezt bátorítja az unió „alkotmány imperializmusa”, azaz a keresztény gyökerek elhallgatása. Ami a népet érdekli, az az államot nem, s a jobboldal, a „nácik” elleni harc Merkeléknek olyan jólesik. S közben háromezer templom áll harang nélkül német földön: bennük Allahhoz imádkoznak. Az iszlám része a szövetségi köztárságnak – teszi hozzá De Maiziere.

„A politikában nincs véletlen. Ha valami történik, biztosak lehetünk abban, hogy ily módon lett eltervezve” – jegyezte fel Francis Spellman bíboros, New York érseke az 1943-as teheráni konferencia után. Mire gondolt, mi az, hogy eltervezve? Ma, hetvennégy év elteltével a történészek már megadják a választ arra, hogyan és miért osztották fel a világot az angolszászok és Sztálin, mi volt eltervezve úgy, ahogy abban élnünk kellett. De hogy ma mi történik, arra vonatkozóan annyi sejtésünk sincs, mint a hidegháború idején volt, pedig államok tűnnek el, megfelelő médiairányítással bárki miniszterelnök lehet, s hogy mi a szabadság, hiába kérdezzük. Csendes diktatúrában a bátorság nem erény. Wladimir Bukowski, a szovjet idők egykori híres emberjogi harcosa az unióról írott tanulmányában – az EUdSSR alkonya – nyomatékosan beszél arról, hogy bevándorlási politikája révén az Európai Unió felelős lesz azért, ha néhány európai országban polgárháború tör ki, ráadásul bürokráciája az iszlamizálódás motorja.

Udo Ulfkotte Multikulturálisan és tehetetlenül című írásában egy berlini példán is bemutatta, milyen mély változásokat indított el a szakadatlan bevándorlás. „Schöneberg egy olyan multikulturális kerület, amelyben 2006 volt az első év, amikor német diákok csak rendőri felügyelet mellett tudtak iskolába menni. Az ok: nem német fiatalok brutális támadásai, akik az utcán csak úgy egyszerűen megverték őket. Van olyan iskola, ahol már német anyanyelvű tanuló nincs is, s ebben fölsejlik a főváros jövője. Egy tizedik osztályos lány, Jenny, a Riesengebirge középiskola tanulója meséli, mennyit kell eltűrniük a német tanulóknak arab és török társaiktól, akik minden ok nélkül verik őket. Aki német, az Schönebergben eleve vesztes. Mindegy, hogy bal- vagy jobboldali, keresztény vagy ateista, hetero- vagy homoszexuális, öreg vagy fiatal – itt minden német vesztes. Schönebergben láthatjuk a keresztény-nyugati kultúrkör lejtmenetét, a nyugati értékrend széthullását, amely kénytelen engedni az iszlámnak és átkaroló előrenyomulásának.” S hozzáteszi, hogy a jövőt illetően semmi remény. A török bevándoroltak hetvenkét százalékának nincs szakmai végzettsége, s Berlinben azoknak a fiatalkorúaknak, akik tíznél több büntetendő cselekményt követtek el, a hetvenkilenc százaléka migránscsaládból származik.

Mindez a mantra a németek többségének unalmas. Mindenki elégedettnek akar látszani, s a többség Merkelre fog szavazni, bár úgy kell neki, mint a hideglelés. És a német kisember, ha a tévében valamelyik műsorban idézik Nero császár szavait – Nem engedélyezem, hogy keresztények legyenek! –, sört vesz elő, és azt vegyelemzi az idők végezetéig.

Tamáska Péter
forrás: http://magyarhirlap.hu/cikk/87721/Csendes_diktatura#sthash.np5rHsYT.dpuf