A brit bíróság döntése tehát azt sugallja, hogy „a Teremtés Könyvének 1.27 pontjában való hit” és „a transzgenderizmusban való hit hiánya” együtt elegendő alapot szolgáltat arra, hogy az Egyesült Királyságban megbüntessenek valakit...

Nemrégiben a The Telegraph brit lap adott hírt arról, hogy egy David Mackereth nevű orvost, egészségügyi és munkaképességi szakértőt, aki több mint három évtizedet töltött lelkiismeretes köztisztviselőként a minősítésre hivatott birminghami állami hivatalban azután távolították el állásából, hogy főnöke kifaggatta személyes vallási meggyőződéseiről. Itt hangzott el a kérdés, mit tenne, ha egy szakállas férfi belépne a rendelőjébe, és női névmással kérné, hogy miként szólítsa őt. Az 55 éves, négygyermekes családapa erre szilárdan leszögezte, hogy vallási meggyőződése miatt nem teheti. Ezt követően szüntették meg azonnali hatállyal munkaviszonyát. Így az esetből munkaügyi per keletkezett, s az ítélethozatalkor a tekintetes bíróság megállapította, hogy „a Teremtés könyvének 1.27 pontjában való hit, a transzgenderizmusban való hit hiánya és a transzgenderizmus tudatos ellenzése megítélésünk szerint összeegyeztethetetlen az emberi méltósággal és ellentétes más, ebben a meghatározott esetben transzgender egyének alapvető jogaival.”

Az ítéletet követő kommentárok az egyébként teológiailag is képzett orvosszakértőt „unashamed Christian” jelzővel illették, ami a szótár szerint annyit tesz, mint – lehet válogatni – szégyentelen, szemérmetlen, szemtelen, arcátlan, pofátlan keresztény. Itt tartunk.

A bírósági döntés tehát azt sugallja, hogy „a Teremtés Könyvének 1.27 pontjában való hit” és „a transzgenderizmusban való hit hiánya” együtt elegendő alapot szolgáltat arra, hogy az Egyesült Királyságban megbüntessenek valakit, ebben az esetben az állása elvesztésével. A döntésre válaszul Mackereth kijelentette, kötelességének érzi, hogy fellebbezzen. „Nem csak engem zavar az ítélet. Azokat a munkatársaimat is, akik nem osztják a hitemet, de látják, hogyan csorbíthatják meg gondolati és szólásszabadságukat a bírák ítéletei” – jelentette ki Mackereth. Majd így folytatta: „Úgy érzem, fellebbeznem kell, hogy harcolhassak a keresztények azon szabadságjogáért, hogy az igazságot mondhassák. Ha nem tehetik, akkor a szólásszabadság meghalt ebben az országban, és ennek súlyos, szerteágazó következményei lesznek az orvosi gyakorlat számára az Egyesült Királyságban. Egyetlen orvos, kutató vagy filozófus sem tudja szemléltetni vagy bebizonyítani, hogy egy személy meg tudja változtatni a nemét” – tette hozzá. „Szellemi és erkölcsi sérthetetlenség nélkül az orvostudomány nem tud működni, és most az én harminc esztendei orvosi munkámat lényegtelennek tartják ahhoz a kockázathoz képest, hogy valaki más esetleg sértve érezheti magát.”

Ha felütjük a könyvek könyvét, a Bibliát, valóban, mindjárt az elején, a Teremtés Könyvének 1.27 passzusában az olvashatjuk, hogy „Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette őt, férfinek és nőnek teremtette őket.” S mindjárt a következő, 1.28 passzus szerint: „Isten megáldotta őket, Isten szólt hozzájuk: Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá. Uralkodjatok a tenger halai, az ég madarai és minden állat fölött, amely a földön mozog.”

Világos, egyértelmű beszéd, és ezredéveken át nem eszébe sem jutott senkinek, hogy kétségbe vonja e tényeket. Legalábbis a hívő embereknek nem, beleértve a zsidókat, a keresztényeket és muzulmánokat is. Nemrégiben azonban a brit munkaügyi bíróság olyan ítéletet hozott, amelyben kijelenti, hogy Isten műve „összeegyeztethetetlen az emberi méltósággal”. Magyarán: a Teremtő fölébe helyezte magát. Ezen trend nyomán csak idő kérdésének látszik, hogy mikor jut majd egy bírói testület odáig, hogy elvesse a termékenységet és a szaporodást, azt ajánlva, hogy a szexuális örömszerzés bármi más formája haladóbb, mint a hetero kapcsolat, hiszen nem fenyeget gyermekáldással, s vegán életmódot javasolva fel kívánja szabadítani az ember uralma alól az összes állatot. A következő lépés netán a növények kímélése lesz, alkalmasint a fényevésre váltás.

Mondhatnánk, nincs új a nap alatt. A ki tudja miért, még mindig „nagy francia forradalomnak” nevezett borzalmas eseménysor világnézeti támasztékainak egyike a vallás elvetése volt, a templomok államosítása, ami a mai napig meg is maradt Franciaországban, és most például a leégett Notre Dame székesegyház költséges felújítása okoz nagy problémát a világi hatóságoknak. A jakobinusok nyomában folytatták a vallás elleni harcot Marx, Engels és Lenin követői, kikiáltva a hitet „a nép ópiumának”, hogy helyébe a kommunizmus vallástalanságát helyezzék. Feledtetni akarták a nyomasztó gondolatot, hogy van valaki felettünk, akinek engedelmességgel tartozunk, és csillapítja a lelkiismeret-furdalást, hogy nem adunk neki hálát, s bűnösen áthágjuk törvényeit. Az egyenlőséget igyekeztek elhitetni velünk, holott magában a kommunista rendszerben sem volt mindenki egyenlő, Orwell szellemes megfogalmazásában voltak-vannak bizony ott is „még egyenlőbbek”. A libertinus-bolsevista cél a komikus lázadás megkönnyítése volt. Abba az álomba ringatott, hogy minden korlátozás nélkül magunknak szabhatunk törvényt, eldönthetjük, mi a jó és mi a rossz, elvetvén, hogy ez már rég el van döntve, és egyáltalán nem tőlünk függ. Mákonyos utópiaként tárt elénk egy soha meg nem valósuló jövőt – nevezzük azt kommunizmusnak, igazságos társadalomnak, akárminek –, amely azzal a meleg érzéssel tölt el, hogy jó irányba haladunk, és jobbak vagyunk, mint az elődeink. A totalitárius kutyulék a százmillió áldozat és egyéb mellékhatások ellenére még mindig kelendő, és még mindig hat. Ugyan manapság jobbára már átcímkézve forgalmazzák, liberális demokrácia néven fut, s mellékhatásként „nyílt társadalmat” kellene létrehozzon. Múlt nélküli „modern” emberek közösségét – csakhogy közösség összetartó múlt nélkül nem létezik, csak egyének atomizált halmaza.

Brit földre visszatérve, érdemes felfigyelnünk arra is, hogy miként közelítik meg az ottani bíróságok az úgynevezett „mercy killing” kérdését. A kifejezés szó szerinti fordításban „könyörületes gyilkosságot” jelent, amit a szótárak általában eutanáziaként azonosítanak be. Kérdés, hogy vajon a szeretet aktusának lehet-e tekinteni, ha valaki ledobja az erkélyről Alzheimer-kórban szenvedő édesanyját. Nos, egy másik brit bíróság megmutatta, hogy igen, „odaadó fiúnak” nevezve a gyilkost. Óhatatlanul úgy tetszik, hogy az emberiesség lényegét újra meghatározó szigetországi „bírósági forradalom” egyenesen a szakadékba vezető út, és gyakorlatának folytatása gyökerestül felforgatja azt, ahogyan a társadalom az emberi élet értékére tekint. Mint a legutóbbi brit bírósági ítéletek mutatják, ez a forradalom aztán valóban senkit nem diszkriminál: egyformán sújtja a hajlott korú embereket és a legfiatalabbakat.

Nehéz szívvel mondom ki: anglomániámat revideálnom kell. Hiszen éppen azt szerettem a britekben, hogy szenvedélyesen elkötelezettek voltak a hagyományaik mellett, kezdve a monarchia megőrzésétől a jobbra hajts fenntartásáig, az obligát pirítósos reggelitől a déli lunchig, az ötórai teáig, a főétkezésnek számító estebédig, a kora délutáni dinnerig, és sok egyébig. De ami nálam mindent vitt, az a londoni emeletes buszok és a bumfordi kockataxik teljes lecserélésére tett kísérlet bukása volt. És nagyon tetszett az is, hogy egy bizonyos arisztokrata család késői sarja felfedezvén a családi levéltárban egy olyan, a 13. században szerzett királyi privilégiumot, amelynek értelmében a juhnyáját bármelyik londoni hídon díjfizetés nélkül áthajthatja, úgy harminc évvel ezelőtt kísérletképpen meg is tette. Ami jár, az jár: a rendőrség nyáj kedvéért leállította forgalmat.

Úgy tetszik, mindez múlóban van. Egy cseppet még nosztalgiázom rajta, amíg büntetlenül lehet. S amíg oda nem jut Nagy-Britannia, hogy majd lovaggá ütik a genderizmus és a kegyes halál élharcosait, s bírósági ítélet nem születik a Biblia, mint politikailag inkorrekt szöveg teljes elvetése, tiltása tekintetében.

Szalai Attila
forrás:https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20191026-felulirt-biblia