Egyelőre Moszul a tét, Irak második legnagyobb városa (1,7 millió lakos – a szerk.). Lakosságának összetétele akkor derül majd ki, ha a győztes kiléte is nyilvánvalóvá válik. Ha Moszul elesik, belátható időn belül vége a háborúnak…

Aki nem fektet energiát és pénzt abba, hogy a katonák ne csak hatékonyak legyenek, de meg lehessen indokolni a lövések szükségességét, az a háborút soha nem tudja megnyerni. Az pedig nem jó indok, hogy stratégiai szempontból szükség volt a kórház lebombázására. A katonáknak honvédő háborút kell folytatniuk mindenhol, hiszen senki se támad soha, mindenki védekezik, s ebből a sok védekező regrutából lesz az őrült mészárszék. Ahol valakinek – elvben – igaza van.A nyugati sajtó jól tudja, hogy kinek nem lehet igaza jelenleg Szíriában és Irakban: az Iszlám Állam terrorszervezetnek. Az ő roppant ügyes és átgondolt reklámkampányuk nem nekünk szól. Az árut nem nekünk akarják eladni. A végítélet nagy szakállú hírnökei nem akarnak Európában népszerűek lenni. Európa féljen, rettegjen az alvósejtektől, a meghatározhatatlan, egyenruha nélküli katonáktól, a behálózott fiataloktól. Ez a szíriai–iraki háború leginkább egy teleregényhez hasonlít, ahol a forgatókönyvírók folyamatosan azon dolgoznak, ki legyen fehér és ki legyen fekete. Egyértelmű oldalakat kell kialakítani, hogy szurkolhasson az újságolvasó és a tévénéző, hogy össze lehessen mosni az egyik fegyveres csoportot a másik fegyveres csoporttal.

Pedig itt nem egy front van, nem egy háború dúl, és még azt se lehet mondani, hogy az Iszlám Állam fekete lobogója alatt kizárólag vakbuzgó fanatikusok menetelnek. A kurdok ismét abban bíznak, hogy a napocskás magyar zászló egy nagyon közeli napon ott fog lobogni Moszul fölött, s a pesmergák harca annyi véráldozat árán végül független államhoz juttatja őket. A kurdok nagyon bitang harcosok, hatékonyak, kemények, és nem is szolgálnak idegen érdeket, kizárólag a sajátjukat.

Ezért kiűznék az Iszlám Állam harcosait Moszulból, a kurdok által is lakott városból. Csakhogy nagyon nem mindegy, ki űzi ki a gonoszokat, hiszen Törökország közben évtizedek óta harcol a kurd fegyveresek ellen, a Népi Önvédelmi Erők nevű kurd milícia gyakorlatilag egy hadsereggé fésült gerillacsoport vagy terrorszervezet, újságja válogatja. A törökök így vagy saját kezükkel próbálják kitekerni a gerillák nyakát, vagy a mindenki által használt „mérsékelt felkelők” segítségével szabadulnak meg tőlük. A mérsékelt felkelőkön nem látszik, hogy mérsékeltek, egyszerűen Szíriában állomásozó szabadcsapatok, akik természetesen nagyon jó fegyvereket kapnak, amelyeket azok ellen fordítanak, akik ellen a gazda parancsolja. Kizárólag azért nem lehet őket kis zöld emberkéknek nevezni, mert más a klíma, mint a Krím félszigeten.

De ez a háború valójában az a háború. Senki se fogja saját földjén vívni a nagy csatát, a végső ütközetet jobb egy félreeső, sivatagos, tönkrebombázott országban megejteni, ahol már úgyis mindenki csak a végét várja. Jöjjön az armageddon, ezt meg kell alapozni ideológiailag, a keresztesekről és a rómaiakról, az igazhitűekről és az utolsó csatáról, amely eldönti, ki fogja irányítani ezt a világot.

A hadiszerencse megfordulásával persze a végső csata könnyen elhanyagolható jelentőségűvé válik, az armageddont lefújják, téves riasztás volt, amolyan armageddonka, amely semmit se befolyásol, csak előre, harcra, tovább! Szíriában és Irakban mégis ott van Amerika, Oroszország, Törökország, az egész arab világ, a franciák, kis túlzással csak a Vatikán nem.

Azaz volna esély az igazi armageddon megszervezésére, de egyelőre várnunk kell rá, amíg a szereplőknek megírt szövegkönyv végére érünk. Egyelőre Moszul a tét, Irak második legnagyobb városa. Lakosságának összetétele akkor derül majd ki, ha a győztes kiléte is nyilvánvalóvá válik.

Ha Moszul elesik, belátható időn belül vége a háborúnak. 

Sitkei Levente
http://magyaridok.hu/ahelyzet/armageddonka-1104823/

 ( ha a globalisa NWO is ezt akarja – mert a háború az nagy biznisz  – a szerk.).