„Isten hozott kedves vendég!” Ezzel a felirattal fogadta látogatóit a Nyílt Fórum a Megmaradásunkért névre keresztelt kalondai találkozó...
amelyet Papp Sándor, a község korábbi polgármestere kezdeményezett, azzal a céllal, hogy végre őszintén beszélgessünk úgy a felvidéki magyarság mindennapi gondjairól, mint a legégetőbb stratégiai kérdésekről. Annyit elöljáróban elárulhatunk, sikerült!
A panelbeszélgetésekre épülő találkozót Hrubík Béla nyitotta, saját költeménye, a Hol haza van felolvasásával, majd a község polgármestere, Papp Réka köszöntötte a rendezvény résztvevőit.
Papp Sándor főszervező úgy fogalmazott, a találkozó célja, hogy a felülről elindított pártegyesítésnek „alsó és középszinten” is legyen támogatottsága, alapja, ehhez pedig az kell, hogy a véleményét, kritikáját bárki megfogalmazhassa.
Kell egy olyan rendezvény is, ahol nem a nép hallgatja a politikusát, hanem éppen fordítva, az egyszerű emberek hallathatják hangjukat, mondta Papp, majd kiemelte, az ő feladata a mai estén éppen az, hogy ezeket a hangokat felerősítse.
Az első felvonásban Telek László, a Pro Kalodiensis társulás munkatársa, Beke Beáta, a PRO LE-TI PT elnöke, Csonka Ákos, zselízi önkormányzati képviselő, Varga Henrietta, újságíró, pedagógus, Ádám Veronika, almágyi kézműves, Kanyó Judit, az anyaországi Varsány település polgármestere és Papp Andrea, önkormányzati szakértő, projektmenedzser ült egy asztalhoz. A szervezők tehát nagyon ügyesen válogatták össze az első panel résztvevőit: társadalmilag tevékeny, közösségüket féltő emberek, számos különböző, látszólag össze nem függő szakmával.
Érdekes volt látni, hogy a felszólalók többsége nem a hallgatósághoz, hanem a megjelent politikusokhoz intézte szavait. Forró Krisztián, Hrubík Béla, Cziprusz Zoltán, Berényi József és Bárdos Gyula az MKP-t, Agócs Attila pedig a vegyespártot képviselte, az Összefogás két alelnöke, Bauer Ildikó és Zachar Pál személyében volt jelen.
A régió egyre pusztul, szegényedik
Telek László az „otthon maradó” magyarok elérésének fontosságát hangsúlyozta, azokét a tízezrekét, akik magyar kulturális rendezvényekre nem járnak, mégis igénylik a magyar szót. Papp Andrea, mint fogalmazott, „polgármester feleségként”, most pedig „polgármester anyaként” tevékenykedik Kalondán. Arra hívta fel a figyelmet, hogy a régió, akár a határ egyik vagy másik oldaláról legyen szó, egyre pusztul, szegényedik.
Elmaradnak a támogatások, a pályázatokhoz hiányzik az önerő és a szakértelem, „túlélni próbálnak”, nem fejlődni. Ezzel összefüggésben erodálódik a régió magyarsága is, az embereket egyre nehezebb összeszedni, kimozdítani – fogalmazott.
A következő felszólaló Ádám Veronika, Almágyban él, kézi hímzéssel foglalkozik. A munkájának köszönhetően úgy érzi, végre ki tudja fejezni önmagát, számára életérzéssé vált. Felfedezte a helyi mintákat. A magyarság érzete nemcsak a történelemből fakad, legalább annyira a hagyományok megtartásából is – hangsúlyozta. Elvették a neveinket, a nyelvünket – nem engedhetjük, hogy a hagyományainktól is megfosszanak.
Arra kérte a jelen lévő politikusokat, hogy segítsenek ebben – támogassák a helyi értékek megőrzőit.
Már nem élnek a régi öregek, sok esetben elherdáltuk a hagyományainkat, hangsúlyozta. Arra figyelünk, hogy szavazókat találjunk, arra sokszor nem, hogy magyarokat – üzent a politikusok felé Ádám Veronika.
Állandó kapcsolatra, szerves együttműködésre van szükség
Kanyó Judit, Varsány polgármester asszonya a regionális egyenlőtlenségekre hívta fel a figyelmet, hangsúlyozva, a határ két oldalán élő magyaroknak azonosak a problémái. Kanyó szintén kiemelte a népi kultúra ápolásának fontosságát, elpanaszolva, hogy művelőinek nem jár kellő megbecsülés, majd hozzátette, kulcsfontosságú lenne a tudásáramlás folyamatosságának biztosítása határ egyik oldaláról a másikra.
Ne csak alkalmi kooperációk legyenek, hanem állandó kapcsolat, szerves együttműködés.
A polgármester asszony, méltánylandó bátorságról téve tanúbizonyságot, a cigánykérdés fontosságát is felvetette, amely, fogalmazott, a régió jövője szempontjából kulcsfontosságú probléma.
Varga Henrietta, az Új Nő magazin újságírója, jelenleg főállású édesanya. Pedagógus múltjára utalt vissza, elmondva, elszomorító látni, hogy pár év alatt drámaian megfogyatkozott a magyar diákok száma. A legnagyobb probléma a magyar nyelvű szakiskolákkal van. Hangsúlyozta, a magyar közoktatás tudatos leépítéséről van szó. Az elmúlt 14 évben csaknem ötven magyar iskola szűnt meg a Felvidéken.
Az iskolahálózat fenntartását nem lehet a központból megoldani, minden kistérség problémáira más-más megoldást kell találni – emelte ki Varga Henrietta. Éppen a középréteg szlovákosodik leginkább, mert úgy vélik, ha szlovák nyelven tanulnak a gyermekeik, jobban érvényesülhetnek. Hol leszünk 15 év múlva – tette fel a kérdést, ha a mostani folyamatok folytatódnak. Már a kisgyermekes családokat is meg kell szólítani, a ringató foglalkozásokon keresztül – hangsúlyozta.
Nem zárhatjuk burokba magunkat
A 250 lakosú Lekenye községből érkező Beke Beáta, a PRO LE-TI PT elnöke egy riasztó statisztikával kezdte hozzászólását. Mint mondta, nagyjából harminc vele egyívású, falubéli fiatallal együtt végezte el iskoláit, ma hárman élnek közülük a faluban. Beke szerint, aki a Felvidek.ma munkatársaként számos regionális rendezvényen részt vesz a közösségépítésben látja a felvidéki magyarság megmaradásának kulcsát.
Csonka Ákos zselízi önkormányzati képviselő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet munkatársa hangsúlyozta, a megoldatlan problémáinkat csakis a politika támogatásával lehet elérni. Zselízen már az a helyzet, hogy a szlovákok támogatása nélkül nem lehet többséget szerezni, vagyis a szlovákokat magunk mellé kell állítanunk.
Ha csak a nemzetiségi problémákat vesszük figyelembe, burokba zárjuk magunkat – ha stratégiát alkotunk, ami a megmaradásunkat szolgálja, a helyben élő más nemzetiségűek megoldatlan gondjaira is ügyelnünk kell – hangsúlyozta Csonka Ákos.
Az első panel, bár kivétel nélkül fontos és értékes gondolatokkal szolgált, az ilyenkor szokásos hibába esett, túl hosszúra nyúlt. Papp Sándor nem egyszer kénytelen volt félbeszakítani a felszólalásokat.
Papp Sándor: Regionális tanácsokból felépülő országos tanácsra van szükség
Valamit akarn,i együtt - kezdte előadását Papp Sándor, aki szerint az erő a hétköznapi emberekben van. Van erre jó példa, 1996-ban a Mečiar-kormány idején sikerült megnyitni a határátkelőt Kalonda és Ipolytarnóc között. Egy másik példa: 100 közmunkást alkalmaztak az Ipoly völgyéből, zömmel cigányokat – itt értelmes munkát végezhettek. Most is három ház eladó Kalondán, meg kell akadályozni, hogy tömegesen betelepüljenek a faluba – tette hozzá Papp Sándor. A palóc határkereszt felállítása is arra jó példa, hogy lehet együtt cselekedni – zarándokhely lett belőle. A helyzet viszont nem könnyű, gyorsan fogy a magyarság a losonci régióban. Kalonda mára az utolsó bástya lett.
A cél egy erős magyar közösség építése, amihez visszatérhetnek az „elveszettek”. Az eszköz ehhez lehetne regionális (járási) tanácsok létrehozása, mindenki bevonásával – hangsúlyozta Papp. Mit nem tettünk meg eddig – tette fel a kérdést. Nem elemeztük a helyzetünket, nem állapítottuk meg a problémáinkat. Ezt a munkát ma már nem lehet megtakarítani – regionális stratégiák kialakítására lesz szükség. Nem lehet figyelmen kívül hagyni az asszimilálódó közösségeket is – szakemberek bevonásával kell egy működő startégiát kidolgozni az ő megtartásukra is. A pályázatokon egymással rivalizálunk, ahelyett, hogy egyeztetnénk a stratégiánkat.
A járási tanácsok alkotnák az országos tanácsot. Ez biztosíthatná Papp szerint a felvidéki magyarság „belső autonómiáját”. Ez csak rajtunk áll, nem kell a szlovákokkal harcolni.
A mérleg, bárhonnan nézzük – hangsúlyozta Papp, 1990 és 2020 között mínusz 130 ezer magyar. Üzent a felvidéki magyar „táltosoknak”, akik azt remélték, hogy MKP-elnök lesz: most kritikusak vele szemben, mert „nem akart az eszközük lenni”.
A nép és politikusai
A rendezvény második felében a panelbeszélgetés asztalához az eddigi szereplők mellé újak is ültek. Talán, hogy szemléltessék a nép és a politikusok kapcsolatának egészséges módját, a szervezők a civilek közé ültették le a közszereplőket (Zachar Pált, Bauer Ildikót, Bárdos Gyulát, Berényi Józsefet, Gubík Lászlót, Forró Krisztiánt és Agócs Attilát), mindegyik politikus mellé egy civil ember került.
Papp Sándor nyitotta a kérdések sorát. Arra kérte a jelenlévő politikusokat, értékeljék a tegnapi találkozót (augusztus 20-án Komáromban szándéknyilatkozatban fogadta el a három formáció, hogy közös pártban folytatják a munkát – a szerk. megj.).
Forró Krisztián, MKP elnök szerint minden adott ahhoz, hogy megkezdődhessen az érdemi munka, a munkacsoportok létrejöttével megtették az első lépést is, míg Agócs Attila úgy fogalmazott, bár mindenki látja, az egyetlen járható úton indultak el, ennek igazán még senki nem örül. „Semleges a hangulat” – közölte.
Végre nem az emóciók, hanem a józan ész diktál – jelentette ki Zachar Pál, az Összefogás alelnöke, aki összességében pozitívan értékelte a komáromi találkozót, majd hozzátette szeptember végéig egy közös „víziót” kívánnak letenni a szlovák kormány asztalára, amely a következő évek irányvonalát jelöli majd ki.
Berényi József elmondta, a kormányfő nemzetiségi ügyekben illetékes tanácsadójának lenni hálátlan feladat. „Ha a megyén tárgyalok, mögöttem van az MKP-frakció, akik nélkül nincs meg a többség. A tanácsadói szerep ezzel szemben sokszor egyoldalú, akkor tudom felhívni a figyelmet a problémáinkra, ha a kormányfő megkeres” – hangsúlyozta Berényi. Ilyen volt a keddi találkozó is, amikor a Csemadok vezetőit fogadta a kormányfő. „Ha van mód belefolyni a problémáink rendezésébe, ezzel élnünk kell” – utalt Berényi a kormánypárttal való kapcsolat fontosságára. Mivel kisebbségben élünk, a győzelem számunkra azt jelenti, hogy a céljainkat bejuttatjuk a kormányprogramba.
Bárdos Gyula azzal kezdte, az eddig hallottak alapján volt értelme a kalondai találkozónak. Bárdos felszólalásában a keddi, Csemadokos találkozót értékelte, amelyen Igor Matovič ígéretet tett, hamarosan újra állami támogatásban részesül a felvidéki magyarság legnagyobb kulturális szervezete.
Bárdos azt mondta, több, mint két órát töltöttek a kormányfőnél, eredményes megbeszélés volt, de nehezményezte, hogy néhányan abbéli meggyőződésüknek adtak hangot, a jelenlévő magyarok eladták magukat a szlovákoknak.
Ha a miniszterelnök hív, természetes, hogy el kell menni – fogalmazott. „Rosszkor, rossz emberek voltak rossz helyen” – ütött meg igen kritikus hangot Bárdos a felvidéki magyar politikumra utalva, de ez nem azt jelenti, hogy ne lenne számtalan tenni akaró, becsületes magyar ember. Őket kell segíteni, őket kell támogatni, a „program eddig is jó volt”, mondta, csak az emberek nem voltak megfelelőek az adott pozíciókban, s „ez rám is vonatkozik” – jelentette ki szimpatikus önkritikával Bárdos, kiemelve, hiba volt annak idején nem kilépni a kormányból a közigazgatási átszervezés parlamenti vitájakor.
Gubík László az Esterházy Akadémia igazgatója, a Szövetség a Közös Célokért elnöke elmondta, az egységnek nincs alternatívája, de társadalmi hátteret kell biztosítani hozzá, egyébként garantált a bukás. Az Esterházy Akadémia ehhez járul hozzá a maga erejével, a jövőt formálni tudó generációk kinevelésével. Ennek eleme, hogy a felvidéki fiatalok annak ellenére is megismerkedjenek az európai intézményekkel, hogy nincs képviseletünk az Európai Parlamentben. További lehetőség a népfőiskolai mozgalom megerősítése, jó magyarországi példát követve. A jó értelembe vett elitképzésben is nagy lehetőségek vannak: foglalkozni kell a fiatal nemzedékek legjobbjaival. A magyar egység kapcsán elmondta, szeretné, ha az MKP maradna a folyamat irányítója. Az egységes párt élén szükség lesz olyan vezetőre, aki mögé fel tud sorakozni a magyarság.
A cél a politika alárendelése annak, hogy megforduljon a demográfiai hanyatlás, és annak kiharcolása, hogy Szlovákia egy decentralizált országként működjön, vagy akár a visegrádi együttműködés motorja legyen a felvidéki magyarság.
Forró Krisztián reagálva Gubík László szavaira, kiemelte, a felvidéki magyarság minden egyes tagja felelős azért, hogy sikerüljön kialakítani az egységet. A pártelnök itt nem (csak) politikai egységre gondolt, a társadalmi egység még ennél is fontosabb – emelte ki, Agócs Attila pedig azt hangsúlyozta, mennyire sokat jelent, hogy nem a saját buborékunkban beszélgetünk ma.
Az előzetesen kétórásra tervezett fórum végül kilenc óra körül ért véget, s bár nyilvánvalóan sokakban maradt még mondanivaló, a múltkori gombaszögi találkozóval ellentétben, itt végre nem csak ugyanazokat a paneleket hallhattuk a politikai elit képviselőitől. Kiváló ötletnek bizonyult szót és teret adni a felvidéki magyarság „közkatonáinak”, azoknak az embereknek, akik mindennapjaikat arra tették fel, hogy megtartsák a nemzetet. A politikusok dolga az lesz, hogy a jövőben legjobb tudásuk szerint segítsék őket. Parlamenti képviselettel vagy anélkül…
Pomichal Krisztián forrás: https://ma7.sk/aktualis/valamit-akarni-egyutt-kalondan-talalkoztak-a-tenni-kesz-felvideki-magyarok