A kifejezés valamikor a spanyol polgárháború idején keletkezett. A Madridot bevenni készülő jobboldali sereg négy hadoszlopban támadott. A média – korabeli nevén propaganda – már akkor is kellő hatást gyakorolt az eseményekre, lévén a napilapok mellett a rádió is viszonylag széles körben elterjedt…
Nos, az ostromlók főparancsnoka rádión adta tudtára a város lakóinak, hogy a támadó négy hadoszlopon kívül van egy ötödik hadoszlopa is. Nevezetesen a városlakóknak a falangistákra, azaz Francóékra szavazó hányada, akik majd belülről segítenek a város visszafoglalásában.
Az ötödik hadoszlop adta lehetőségekkel a Harmadik Birodalom is széles körben élt. Náluk ide tartoztak az idegen országokba telepített vagy megvásárolt médiaemberek, akik folyamatosan fényezték a birodalmat, a kedvező dolgokat – főként a gazdaságról és a hadseregről – túlharsogták, míg a kedvezőtlenekről hallgattak, vagy a valós híreket hatástalanították. Értelemszerűen ide tartoztak a külhoni németségnek a birodalomhoz hűséges egyes szervezetei is, ha ez nem is volt teljes körűnek nevezhető. (Az Egyesült Államokban például arra a kérdésre, hogy valaki milyen nemzetiségű ősökkel rendelkezik, a leggyakoribb válasz még mindig a német.)
A Harmadik Birodalom ötödik hadoszlopa sokáig kiemelkedően eredményes is volt. Adolf Hitler 1938-ban a Time magazin címlapján még mint az év embere tűnt fel, és a Brit Birodalomban a legmagasabb körökben is voltak aktív támogatói. Maga a miniszterelnök is több ízben a Reich vendége volt, egészen az 1939-es, Lengyelország ellen irányuló német invázióig. (Történt ez annak ellenére, hogy Hitler a Mein Kampfot 1923-ban már közreadta, és abban pontosan leírta szándékait.) A szovjet rendszertől sem volt idegen az ötödik hadoszlop szervezése. Megbízható embereit széles körben delegálta.
Az eddigi ötödik hadoszlopok közös jellemzője, hogy tudni lehetett, kihez tartoznak. Az idegen országokban eszerint is bántak velük. Amikor az amerikaiknak is már kezdett elegük lenni a túlzott náci propagandából, intézkedéseket foganatosítottak, mert tudni szerették volna, hogy ki és miként finanszírozza őket. Aki eltitkolta vagy letagadta a valóságot, súlyos anyagi és büntetőjogi szankciókra számíthatott.
Ma is van ötödik hadoszlop, mégpedig szinte a teljes földgolyót behálózó. A korábbiaktól eltérően azonban nincs megjelölve, hogy kié is e hálózat. A legutóbbi időkig még azt is hivatalosan bajkeverőnek vagy elmeháborodottnak tartották, aki erről beszélt. Főként ha ezt a hálózatot egy arctalan, senki által nem választott, konkrét országhoz nem köthető, a világot irányító struktúrához kötötte. (Szalonképesebb néven az ilyen embereket konspirációs elméletek fabrikálóinak, konteósoknak hívja a mainstream gondolatrendőrség.) A fővonalbeli gondolatvezetés alapján ugyanis ha nem létezik nemzetközi konspiráció, akkor annak nem lehet hálózata sem. A világ különböző pontjain ügyködő sejteket pedig egyszerűen egymástól is független civil szervezeteknek illik hívni.
Ezen a jól álcázott rendszeren azonban rés nyílott akkor, amikor Soros György, aki korábban milliárdos magánemberként hirdette a nyílt társadalomra vonatkozó nézeteit, az általa finanszírozott „civilek” segítségével nemrég hivatalosan is megjelent az Európai Bizottságnál. Ott a kvázi miniszteri rangot betöltő főbiztosok csóközönnel köszöntötték, hivatalos helyiségeikben fogadták, és széles körben fórumot is biztosítottak számára. Ezzel az aktussal az eddig nemlétezőnek nyilvánított ötödik hadoszlop hirtelen a széles közönség előtt is létezővé vált, s növekszik a motiváció, hogy ezt a hálózatot mélységében feltárják a kíváncsiak. (Vannak, akik még most sem akarják ezt látni, és tagadják a létezését, de ez az ő dolguk.)
A függöny mögül színre lépő Soros révén, ha vázlatosan is, de betekintést nyertünk e hadoszlop struktúrájába is: fegyelmezett hadrendet, önkénteseket és fizetett zsoldosokat láthatunk. Mindjárt az Európai Parlamentben is található több száz belőlük, közöttük három magyar is, s egy közülük határon túli. Nekik a „nyílt társadalom” ötlete nagyon tetszik, veszélyeket nem látnak. Soros kapcsán egyértelmű, hogy ezt a hadoszlopot a pénz mozgatja. Talán az sem elképzelhetetlen, hogy a pénz urai vezényeltek ilyen irdatlan összeget Soroshoz, aki egyben feladatokat is kapott, amelyeket rendületlenül végez is. Az Európai Parlament és az Európai Bizottság különböző tisztségviselői csereszabatosak a nemzeti kormányokban és ügydöntő nemzetközi szervezetekben is (IMF, WHO, ENSZ). Ha csak egyetlen hatalmas pénzügyi gigász tevékenységét, a Goldman Sachsét vesszük alapul, eddig két EU-bizottsági elnök, az Európai Központi Bank jelenlegi elnöke és korábbi alelnöke volt a zsoldjukban, nem is beszélve az Egyesült Államok öt korábbi pénzügyminiszteréről, több vezető hatalom központi banki elnökéről és gazdaságot irányító miniszterekről.
Az ötödik hadoszlop szervezésében nem marad tétlen a többi gigász sem. Tévedés lenne azt hinni, hogy az ötödik hadoszlop nem nyilvános szervezése új gondolat és gyakorlat. A nem nyilvános alatt főként az értendő, hogy a szervezőket erre senki nem választotta meg vagy hatalmazta fel, szervezkedésük mégis folyik, és messze kívül áll a demokratikus jogrenden, azt nagy igyekezettel éppen lebontani készül. Arról, hogy mindez mikor indult, nem szólnak a dokumentumok. A hadoszlopszervezés fontos mérföldkövei azonban az elmúlt fél évszázadban jól láthatók, 1973-ban egy formailag nemzeti valuta, valójában azonban magánpénz, a dollár útjából elhárultak az utolsó akadályok is, nem kellett többé aranyra váltani a kamatát, árfolyamát a kibocsátó kedvére változtathatta, összegét kedvére szaporíthatta vagy éppen csökkenthette. Kell-e ennél több lehetőség a láthatatlan magánhatalom korlátlan terjeszkedésére, a hatalommal szemben állók ellehetetlenítésére? És miután 1989-től a nemzeti és főként pénzügyi szabályokat is lebontották (dereguláció), a pénzek akadály nélkül áramolhattak bárhova.
Áramlottak is, főként a nemzetgazdasági adók elől menekültek. Ma az offshore központokban becsült mintegy ötvenezermilliárd dollárnyi készpénz és vagyoni jog tekinthető az ötödik hadoszlop hadtápbázisának. Ez az összeg az Egyesült Államok éves GDP-jének két és félszerese. Ami nagyon is hiányzik Amerika éves költségvetéseiből, de immár a kisebb cégekéből és a háztartásokéból is. Az offshore vagyon ugyanis tükörképe ezek adósságainak, ami már felülmúlja a világ egyesített GDP-jét, sőt vélhetően a felhalmozott vagyon értékeit is. Képletesen szólva, ma a világon már minden érték potenciálisan az ötödik hadoszlopé.
Se szeri, se száma a legutóbbi években felbukkant offshore haszonélvezőknek, akik egyben itt-ott magas állami vagy nemzetközi tisztségviselők is voltak, ők alkotják az ötödik hadoszlop tisztikarát. A „generálisok” is tetszés szerint vezényelhetők. Jean-Claude Juncker helyére most éppen Christine Lagarde készülődik.
(...)
Most ott tartunk, hogy az ötödik hadoszlopot a nemzetek, amelyek ellen dolgozik, ha lassan is, ha későn is, de kezdik felfedezni. Erről is szólnak a közelmúlt és a közeljövő demokratikus választásai az Egyesült Államoktól Németországon át egészen Ausztriáig, de a java még hátravan. Mert a háttérben mozgó ötödik hadoszlop, amely a hivatalos hatalomtól mindig átláthatóságot követel, minden erejével igyekszik leplezni mozgását, igyekszik lesből támadni, beépített embereit az eddigieknél is eredményesebben igyekszik álcázni. Mindez növekvő veszélyekkel jár.
Boros Imre forrás: http://magyarhirlap.hu/cikk/99679/Otodik_hadoszlop.