A téma természetesen a felvidéki magyarokat is vastagon érinti, hiszen Dél-Szlovákia sok településén élnek fuvarozásból munkavállalók, akik – szűkebb régiójukban más munkalehetőség híján – az egész kontinens országait járják…

Gyakran tapasztaljuk, hogy az igazi húsbavágó és a munkavállalók tömegeit érintő kérdések nálunk alig jelennek meg a közbeszédben. Szlovákiában nem igazán hangos a sajtó azoktól a jogszabályoktól, amelyeket tavaly Németország és Franciaország vezetett be, pedig szlovákiai munkavállalók ezreit is érinthetik. A sor pedig Ausztriával folytatódik. 

Tavaly a német és a francia kötelező minimálbér-rendelkezés ellen több uniós tagállam közúti fuvarozói is tüntettek Brüsszelben, fokozva a nyomást az Európai Bizottságra, hogy erélyesen lépjen fel a két nagy tagállam protekcionista törvényeivel szemben. Ezek a törvények ugyanis közvetetten arra irányulnak, hogy padlóra küldjék a kelet-közép-európai fuvarozó cégeket. A német jogszabály bruttó 8,50 euró, a francia változat 9,67 euró kötelező minimális órabért ír elő az ország területén munkát végző teherautósofőrök számára. Ám legyen, ha az ottani gazdasági helyzet ezt lehetővé teszi. A svédcsavar ott van, hogy ha egy pl. szenci telep- és székhelyű cég Bécsben felvesz egy fuvart (mert onnan kap megrendelést), és ezt Európa bármelyik országába szállítja, ott már osztrák munkáltatónak minősítik. Ez azt jelenti, hogy innentől a szlovákiai jogrend szerinti vállalatra rákényszerítik az osztrák jogrendet, azaz: az osztrák jogrend ebben az értelmezésben Szlovákiában lesz érvényes. Ez az elv érvényesül a német vagy francia szabályozás esetében is. (Tavaly egy cseh hírportál közölte, hogy francia rendőrök megbüntettek egy cseh kamionsofőrt, mert az ottani törvények szerint keveset keresett.)

Azzal, hogy más országok cégeire is vonatkozik az osztrák, a német és a francia törvény, ami meglehetősen furcsa uniós gyakorlat, nagyon is kilóg a lóláb, a farizeusi egyenlősdi: a németek és a franciák természetesen nem a nyugati és a kelet-közép-európai munkavállalók közti bérkülönbséget szeretnék eltüntetni, hanem abba az irányba akarják nyomni a piacot, hogy a külföldi, keleti cégeknek ne érje meg Németországba, Franciaországba fuvarozni. Mert akkor természetesen a helyi cégek vehetnék át a helyüket. Ez a gyakorlat térségünk fuvarozóit akár likvidálhatja is. Mindehhez, úgy látszik, a szlovák kormány boldogan, vagy inkább együgyűen asszisztál. Ráadásul: Szlovákiában emelkedik a tehergépkocsik kötelező biztosítása, miközben a szállítmányozó cégek adóterhei már így is a második legmagasabbak Európában. Ha mindezeket a tételeket összeadjuk, nem nehéz kiszámítani, hogy a hazai fuvarozók hamarosan bedobhatják a törülközőt. Megérhetjük, hogy nem magyar, szlovák, cseh – olcsóbban szállító – kamionok fogják járni a nyugati országok útjait, hanem a drágábban szállító nyugati szállítmányozók a mi útjainkat. Ezt hívják egyenlő versenynek Európai Unió módra, ahol a nagyok diktálnak a kicsiknek.

A téma természetesen a felvidéki magyarokat is vastagon érinti, hiszen Dél-Szlovákia sok településén élnek fuvarozásból munkavállalók, akik – szűkebb régiójukban más munkalehetőség híján – az egész kontinens országait járják, akár hetekig távol vannak a családtól, hogy biztosítsák a megélhetést. Üdvös lenne, ha a szlovák kormány érdemben foglalkozna a témával, és a  munkavállalók valós gondjainak a megoldását is magáévá tenné.

Néhány nappal ezelőtt felhívtuk a szlovák törvényhozók figyelmét arra a tűrhetetlen gyakorlatra, amellyel a francia, német és újabban az osztrák hivatalok viszonyulnak a kelet-közép- európai fuvarozókhoz. Az ő törvényeik szerint ugyanis a magyar, szlovák, lengyel, vagy baltikumi fuvarozók kötelesek a francia, német vagy osztrák minimálbért (a miénk többszörösét) fizetni sofőrjeiknek, amennyiben az adott országokban vesznek fel fuvart. Ráadásul a mi gépkocsivezetőinket arra is kötelezik, hogy maguknál tartsák a munkaszerződésüket, bérszámfejtési kimutatásukat („fizetési szalagjukat”), ottani képviseletük adatait, kollektív szerződésüket stb. Magyarán: az egész velük kapcsolatos ügyvitelt. Mindezeket – természetesen – német nyelven.

 A szlovák kormányt mindez a legcsekélyebb mértékben sem zavarja, pedig ezek a protekcionista törvények végzetesek lehetnek a hazai fuvarozók számára. A Szlovák Nemzeti Munkafelügyeleti Hivatal ugyan tavaly augusztusban kiadott egy közleményt a témával kapcsolatban (http://www.nip.sk/?id_af=544), persze, amúgy szlovák módra, hiszen a hivatal csak a hazai fuvarozók kötelességeit közli, és meg sem említi, hogy ezek a törvények diszkriminatívak. A franciák, németek és osztrákok európai parlamenti irányelvekre hivatkozva vélik jogosnak ezeket az esztelen törvényeket. Valószínűleg félreértik (vagy szándékosan rosszul értelmezik) a „kiküldött munkavállalóra” vonatkozó EU-s irányelvet.

 A fenti a logika szerint tehát, ha áthajtok Ausztriába, kötelező osztrák biztosítást kötnöm a gépkocsimra (adott esetben jóval drágábban)? S mivel a törvény a személyszállításra is vonatkozik, a német, osztrák rendőr akár egy szlovákiai utazási iroda alkalmazottját (sofőrjét, idegenvezetőjét) is büntetheti?

 Ezek a törvények több szempontból is tarthatatlanok:

 Egy európai uniós nemzetállam törvényei nem írhatják felül egy másik uniós ország törvényeit.

A munkavállaló nem kötelezhető, hogy magánál tartson olyan személyes iratokat, amelyek csak őt és a munkáltatóját, vagyis a kettejük kizárólagos jogviszonyát érintik és tartalmuk bizalmas adatként kezelendő.

A francia, német, osztrák hivatalok ilyen ügyekben más tagországok hasonló jogköröket ellátó hatóságainál élhetnek megkereséssel, kéréssel (pl. itteni adóhivatal, minisztérium), de magáncégekkel szemben nem.

Az Európai Unióban mind a 28 tagország nyelve hivatalos, ezért ha a francia, német, osztrák hatóságokat annyira érdekli egy más országbeli okmány tartalma, szíveskedjen azt a saját költségeire lefordíttatni.

Mint említettük, ezeknek a francia, osztrák, német törvényeknek az a céljuk, hogy  megnehezítsék régiónk fuvarozóinak életét, cégeik érvényesülését, versenyképességét saját államaik területén. Vagyis: tisztességtelen versenyfeltételeket diktálnak – az erő pozíciójából. Márpedig ez ellentmond az uniós szabad kereskedelem elveinek és gyakorlatának. Ismételten felhívjuk a szlovák törvényhozás és a kormány figyelmét, tegyen lépéseket az érintett országokkal szemben (végső soron akár perelje őket az európai bíróságon) ezek miatt a nyilvánvaló túlkapások miatt. 

 Őry Péter (az MKP OT elnöke) 
Forrás: Hirek.sk, FB