Portálunk tavaly már tudósított egy konkrét ügyben (http://www.szenc.sk/hu/Agardy-Gabor-blogja/Kutyakaja.alej) és feltettük a kérdést: ki Európa szemétkosara? Amit ez idáig csak sejtettünk, esetleg Nyugat-Európában járva tapasztaltuk, de nem nagyon hittük – valósággá vált!…
Azért kíváncsi lennék, hogy történik meg. Összeül a multinacionális cég igazgatósága, előttük a gyártási részlegről beérkező jelentések kötege, belepillantanak és bólogatnak? Ausztriába, Németországba mehet a minőségi, a szemét meg jó lesz a magyaroknak, szlovákoknak? Vagy szavaznak is róla? Azután vigyorogva elköltik az értekezletre felszolgált jó minőségű szendvicsebédjüket? Nagy talány…
Amit ez idáig csak sejtettünk, esetleg Nyugat-Európában járva tapasztaltuk, de nem nagyon hittük – valósággá vált! Kiderült, hogy számos élelmiszer-feldolgozó multinacionális cég ugyanazon a néven futó termékeit silányabb minőségben hozza forgalomba Kelet-Európában, mint például Ausztriában. Persze aki erről ez idáig beszélt, arra hamar rásütötték, hogy összeesküvés-elméletek rabja, esetleg eszetlen unióellenességgel vagy ostoba, melldöngető nacionalizmussal vádolták meg.
Most viszont bebizonyosodott. Megmérték, megvizsgálták és beigazolódott, hogy számos élelmiszer-ipari terméket sokszor magasabb cukortartalommal vagy silányabb összetevőkkel, esetleg rosszabb állaggal, illattal, aromával hoznak forgalomba a multik Magyarországon, mint például Ausztriában. A nagy kérdés pedig még előttünk áll. Vajon milyen élelmiszertermékeket kell még megvizsgálni, milyen országokéval kell még összehasonlítani, hogy teljes képet kapjunk?
Persze megérkezett néhány gyártó cáfolata, amelyek közt van nevetséges, hihetetlen vagy éppen alig elfogadható, vitatható érvelés. Többen azt állítják, hogy az állag és az aroma romlását okozhatja a nem megfelelő szállítás, vagy a tárolás is…
(...)
Mert volt olyan termék, levespor például, ahol a súly is kisebb volt; vagy olyan üdítő, édesség, amelynek magasabb volt a cukortartalma; de az is előfordult, hogy bizonyíthatóan másfajta édesítőszert használtak a gyártás során. Azt azért senki nem gondolhatja komolyan, még a liberális portál mindent tudó újságírója sem, hogy netalán a rossz magyar útviszonyok miatt csökkent a nettó tömeg vagy növekedett a cukortartalom.
Arra is kíváncsi lennék, hogy vajon a liberális hírportál újságírói komolyan gondolják-e azt, hogy egy-két valóban szubjektív megítélés – vagy megengedve, hogy néhány termék állaga tényleg a szállítás során változott meg – alapján valóban figyelmen kívül lehetne azt a tényt hagyni, hogy a legtöbb áru esetében tényszerűen más volt az összetétel?
Az ügynek azonban van egy sokkal mélyebb olvasata is. Hisz az egész felháborító eset annak az elméletnek az igazolására is szolgál, hogy a rendszerváltáskor lezajlott privatizáció során, a külföldi tőke által folytatott felvásárlás mögött nem csupán a munkahelyteremtés szándéka állt, hanem piacszerzés és a hazai konkurencia tönkretétele is, amihez később az uniós csatlakozás még ideálisabb közeget biztosított. Persze ebből még nem lehet teljes mértékben levonni a gazdasági integráció helyességének vagy elhibázott módjának a konzekvenciáit, de azt sem jelenti, hogy szemet kellene hunynunk felette, mert az egyéb uniós támogatások sikere eltakarná mindezt.
Harcolni kell jogi úton, beszélni kell a morális oldaláról, és mint vásárlók is tehetünk ellene, nem szabad engedni, hogy másodrendű európaiként kezeljenek minket. És lehetőleg vegyük a hazait!
Nagy Ervin forrás: http://magyarhirlap.hu/cikk/80704/Jo_lesz_a_silany_is