Vegyes politikai érzelmektől áthatva nehéz napok várnak a szlovákiai magyarokra. Ma tárgyal az MKP Országos Tanácsa és ma bejegyezték a Belügyminisztériumban az Összefogás mozgalmat (amely politikai pártként működhet). Ismét egy véleményt közlünk, amellyel nem kell mindenkinek egyetérteni, de egy a sok közül. Kommentárt most sem fűzünk hozzá, meg kell várni, hogy a cél szentesíti-e az eszközt…(szerk.)

- – – – – – – – – – – – – – – – – – – – -
Molnár Judit: Elvek ellen érvek és érdekek  

 Kezünket a szívünkre: jóérzésű magyar ember, aki az elmúlt tíz évben megveszekedett kitartással hitt ennek a közösségnek a megmaradásában, nem fogadhat jó érzéssel egy olyan választási listát, amelyen Bugár Béla neve is szerepel. Persze, a politika nem érzelmekről szól, hanem pragmatikus döntésekről, érvekről, érdekekről, és jó esetben az elvekről is. Mert anélkül semmit sem ér az egész. Csakhogy nehéz elveket keresni ott, ahol Bugár Béla van.

Senki nem vitatja, minden lehetséges módot meg kell ragadni ahhoz, hogy a felvidéki magyarság a jövő évi választások után parlamenti erő legyen. Lehetőleg minél erősebb számmal, megkerülhetetlenként. Láthatóan ez vezérelte a két nagy pártot is, és a Most-Híd és MKP között formálódó megállapodás nincs is híján érveknek, és az érdekek vonala is nyomon követhető.

Előbbieknek a számok törvénye alapoz: az öt százalékos bejutási küszöb elérése a két párt támogatottságából jön ki a legbiztosabban, s a „mindenki a sajátját karikázza” is egyértelmű üzenet, utóbbiaknál, az érdekeknél a túlélés a fő mozgatórúgó. Főként a Most-Hídé.

Hónapok óta a vak is látja, vegyesék zuhanó pályára álltak, egyenes útjuk volt a süllyesztőbe, de kellett néhány felmérés, hogy ezt Bugár is belássa. Nem más tehát, csakis a túlélési ösztöne vitte vissza az ősellenséghez, az MKP-hoz.

A két párt vezetői meglepő gyorsasággal tető alá is hozták a javaslatukat egy választási párt létrehozásáról. Nem kevesek felháborodására! Érthető, van ebben azért bőven, ami indokoltan borzolja a kedélyeket, főképp, hogy Bugár még szorult helyzetében is oszthatja a lapokat.

Nem a legalapvetőbb, de jogos a kérdés az MKP-választók részéről, hogy a pártnak kell-e életet lehelni a döglődő oroszlánba, abba, ami közösségünket erre a szintre juttatta.

Az MKP szándéka, hogy „véget vessen a testvérharcnak”, még szimpatikus vállalás is lehet, csak hogy a megosztottság, az önfeladást és az asszimilációt erősítő hidas ideológia, elvtelen politikájuk, a hatalomban való részvételük, a magyar érdekek másodrendűsítése, elárulása felbecsülhetetlen károkat okozott, s ezen nehéz túllépni.

Ráadásul Bugárra rávetül a Kočner-ügy, neve ott szerepel a Gorilla-aktákban, a vegyespárt képbe került a milliós nagyságrendű parlamenti szavazatvásárlás-ügyben is. Ki kell mondani, Bugár Béla már nemcsak saját pártja, de teljes közösségünk számára tehertétel, mint ahogy a himnuszügybe beleégett Bastrnák Tibor, és az ukrán magiszterként elhíresült Jakab Elemér is.

A közös indulás eredményessége nem kis mértékben függ tőlük, hiszen megosztók és hiteltelenek, sokakat visszatartanának a választásoktól. Bugár Bélával sikert írni már nem lehet. Hátralépése becsületes vége lenne egy becstelen fordulatoktól sem mentes politikai pályának.

Egyértelműen a vegyespárt áll rosszabbul, nincs mozgásterük, a megegyezés kényszerpályáján vannak, a labda tehát az MKP oldalán pattog, alkupozíciójuk erősebb, s ezzel élniük is kellene, vagy jóvátehetetlen hitelvesztést szenved el.

De már a közös indulás keretét biztosító választási párt meghatározása is számos kérdést felvet. Alapját a Most-Híd szatelitpártjaként létrehozott MKDSZ adná, amely valós politikát soha nem folytatott, csak az volt a feladata, hogy szavazatokat raboljon az MKP-tól. Az új formáció neve, a Régiók Pártja Híd MKP–Strana regionov Most MK sem a magyar párt dominanciáját tükrözi, számára ez még névvesztéssel is jár.

A lényegi kérdések azonban még hátra vannak, és az MKP már jottányit sem léphet vissza, már nincs helye az engedményeknek, mert a választóit veszítheti el, és akkor végzetes eredménye lehet az együttindulásnak.

Közös programot ígérnek, de nehéz elképzelni, mi a közös nevező egy etnikai, konzervatív, és egy liberális, interetnikus párt között például olyan fontos kérdésekben, mint az önrendelkezés, a kollektív jogok.

Még nyitott a listavezető személye is, és az aggodalmak itt sem ok nélküliek. Nem lehet a kampány arca, vezetője az, aki a jelenlegi hatalom része. Ravasz, Érsek, Sólymos… rendkívül rossz üzenet lenne a választóknak, és a lehetséges szlovák partnereknek is.

A lista élén csakis olyan személy állhat, aki mindkét tábor számára elfogadható. Ha ezt nem harcolja ki az MKP, borítékolható a bukás.

A legfontosabb azonban, hogy az alakuló szövetség ne csak az MKP–Most-Híd paktuma legyen. Az MKP kezdettől fogva azt mondja, hogy egységes magyar fellépés kell.

Így a listán ott a helye az Összefogás mozgalomnak, a Magyar Fórumnak, és másoknak is, akik tenni képesek, akik új szavazókat is meg tudnak szólítani, vagy a politikától

elfordultakat vissza tudják hozni.

Nélkülük a terv csak torzó, és újabb testvérharcnak ágyaz meg. Hogy milyen irányt vesz jövőnk alakítása, most az MKP-n múlik. A kérdés, képes-e kilépni Bugár árnyékából?

Molnár Judit
forrás: https://ma7.sk/tollhegyen/elvek-ellen-ervek-es-erdekek?fbclid=IwAR06_9GeT7VgqDayKK0Z25lAlXN1XENPOIVogMncTYSwZo5Zc40kDSNuHKk