Szlovák reakció a jogállamiságra: Ne akadályozzák a közös európai tervet, nagyobb problémáink vannak...
Martin Klus (SaS – a nyitóképen) az európai ügyekkel megbízott külügyi államtitkár a Trend portálon kifejti: az a fenyegetés, hogy az Európai Unió egy rögtönzött költségvetés közepén találja magát, és a források felhasználása késik, az utolsó dolog, amire most szükségünk van.
Írása elején az államtitkár kifejti, miképp áll össze az 1800 milliárd eurós költségvetés és mentőcsomag, ahogy júliusban ebben a kormányfők és államfők az Európa Tanácson megegyeztek. Hozzáteszi, az egyezséget hosszas vita után elfogadta az Európa Parlament is, és már csupán arra várunk, hogy a tagországok is jóváhagyják.
Sajnos arról mélyen hallgat, hogy a júliusi egyezségbe utólag több tagország számára kellemetlen pont is bekerült, történetesen a folyósítást a jogállamisághoz kötő mechanizmus. Ennek elfogadása is messze van az európai szerződés jogi alapelveitől, mondjuk ki - az európai jogállamiságtól.
Név szerint megemlíti Magyarországot, Lengyelországot, illetve Szlovéniát, lévén gondjuk van az újonnan kikényszerített kompromisszummal. Nem értenek egyet a jogállamisági eljárással - ahogy az államtitkár fogalmaz - azzal az eljárással, amelynek betartása alapfeltétele volt az uniós csatlakozásnak.
Úgy látom, az államtitkár ebben a mondatában, ahogy a többiben is, arra hagyatkozik, hogy a hírolvasónak csupán pár hónapra nyúlik vissza az emlékezete, és minden igazsággá válik, amit intenzíven ismételgetnek. Tény, hogy ilyen mechanizmusról a csatlakozáskor nem volt szó.
Martin Klus kifejti, hogy a jogállamisággal Szlovákiának semmi baja, mivel a jelenlegi kormány harcol a korrupció ellen, a bíróságok függetlenségéért, az európai források átlátható felhasználásáért.
Pedig Szlovákiának nincs mivel dicsekednie. Itt öltek meg egy fiatal újságírót menyasszonyával, itt csukogatják le a rendőrség, a bíróság, a kifizető-ügynökség embereit napi szinten, és ez messze nem jelenti azt, hogy minden szlovák jogállamisági kérdést megoldottunk.
Klus nem ért egyet Budapest és Varsó érvelésével, hogy a jogállamisági mechanizmus bevezetése könnyen „ideológiai büntetőfegyverré” válhat.
Sajnos nem teszi fel magának azt a kérdést, hogy - bár létezik mechanizmus a jogállamiság betartására - akkor miért nem indult eljárás a Fico-kabinet alatt elkövetett bűnökre, vagy Gyurcsány szemkilövetésére. Netán azért, mert ezen kormányok nem a keresztény-konzervatív eszmeiség talaján álltak, hanem bele tudtak simulni az európai fősodorba.
Az államtitkár a büntetőfegyver kérdését másképp látja. Szerinte elsőrangú cél, hogy a közös pénzünket ne lopják szét, mert ezt várja el a közvélemény. (Tehát nem azért, mert ez a jogszerű és tisztességes.) Megemlíti azt is, hogy az európaiak 77%-a (Szlovákia 72%-a) egyetért azzal, hogy a források folyósításának feltételeként a demokratikus értékek és a jogállamiság betartását is figyelembe kell venni. Ezért is szólította fel az Általános Ügyek Tanácsának novemberi találkozóján a feleket, hogy ha nem is értenek egyet a maratoni egyeztetés után született feltételekkel, legalább ne akadályozzák azokat.
Klus szerint, egyetlen állam sem képes egyedül leküzdeni a koronavírus-járvány okozta válságot. Az együttműködés ma minden eddiginél fontosabb. Akkor miért bonyolítani az amúgy is nehéz időket? Az idő fogy, bár a tárgyalások még nem értek véget. Az EU Tanácsának aktív német elnökségének köszönhetően a végső kompromisszum esélye még mindig él, és mi azt őszintén kívánjuk.
Az államtitkár újra csak az igazság egyik részletét fejtette ki.
Igaz jól jönne mindenkinek egy kis szabad pénz a válság leküzdésére, de azért illene elmondani, hogy ez a pénz, bizony hitel.
Hitel, amit vissza kell fizetni, vagy a duplájára nőtt tagállami befizetéseink által, vagy törlesztéssel.
Arról sem beszél, hogy a grandiózus hitelfelvétellel, egyben garanciát is vállalunk más országok hitelrészének törlesztésére is. Talán nem kell emlékeztetni az államtitkár urat, hogy pont a posztjára nevező párt volt az, amely megbuktatta a Radičová-kormányt, mivel annak idején nem tudta megszavazni azt, hogy az eurózóna tagjaként garanciát kell vállalni az abban az időben (is) gyengélkedő görögök hiteleiért.
Az egész történetben kínos először is az, hogy az állam vezető hangadói sem folytatnak tisztességes vitát a gazdasági mentőcsomag és a jogállamiság új mechanizmusának részleteiről és következményeiről. Másodszor pedig az, hogy a megaköltségvetéssel és a jogállamiság kérdésével láthatóan sikerült éket verni a visegrádi együttműködés gépezetébe.
Helyette marad a szervilizmus és a belesimulás a nagy európai véleménysodorba, mint ezt megszokhattuk a mindenkori önálló Szlovákiától.
Matus Tibor forrás: https://ma7.sk/tollhegyen