Röviden összefoglalva, a Gombaszögi Piknik tulajdonképpen eredményes volt. Aki többet várt, az hiú reményeket kergetett csupán. A legnagyobb eredmény azt hiszem, hogy a piknik végeztével mindenki azt érezte, ezek végre meg akarnak egyezni, nem a kifogásokat keresik, nem jönnek a falvédőről leszedett mondatokkal...
Volt portál, melynek optimista cikkírója szerint akár meg is köttethetett volna az egyezség Gombaszögön, persze reálisan azért az még egy kicsit odébb van, és félek, azért rögösebb lesz ez az út, mint ahogyan a piknik végeztével érezzük.
Kezdjük ott, hogy a piknik olyan volt, mint egy jól szabott női fürdőruha, amely sok mindent megmutat, néhány dolgot sejtet, és a lényeget eltakarja.
Márpedig eltakarta a valós törésvonalakat. Bár a szereplők közül többen kinyilvánították, meg kellene határozni a közös célokat, de arról bölcsen hallgattak, mik azok a törésvonalak, amelyeket először meg kellene haladni.
Talán csak egy komoly törésvonalat villantottak fel a beszélgetések, mégpedig azt, hogy milyen is legyen a viszonyunk a mindenkori magyar kormánnyal. Azaz, miként képzeljük el a felvidéki magyar politikát? Mint az egységes magyar nemzetpolitika részét, vagy egy teljesen önálló, független folyamatként, amely csupán a régiója érdekeit kell, hogy figyelembe vegye.
Nyilván, most egy erősen sarkított konfliktust vázoltam, és joggal remélhetjük, lehet ennek az ellentétnek is konszenzusos feloldása.
A piknik résztvevőivel beszélgetve azt tapasztaltam, általános vélemény, nem is volna jó, ha most Gombaszögön minden törésvonal a felszínre kerülne, hiszen ezzel nagyon beszűkülne a pártok mozgástere. Adjunk egy kis időt, majd mindez kiforrja magát.
Kellemes meglepetést okozott az első panelbeszélgetés, ahol a felvidéki politika fiatalabb generációja mutathatta meg érettségét. Azt hiszem jól vizsgáztak, mindegyikük egyéni meglátásokat tudott megfogalmazni, néhol még értelmes, kulturált vitát is hallhattunk.
Fontos volt, hogy kimondták, nincs értelme rágódni az elmúlt évek konfliktusain, előre kell tekinteni, őszinteséget kértek a felektől.
Fontos volt az a kijelentés is, meg kell tanulni elfogadni a politikai nézetkülönbségeket, mert nem engedhetjük meg a kirekesztést. Ezért az egyesülés nem csak technikai kérdés, egy komoly tanulási folyamat elején járunk – mind a politikusok, mind a választók, mind a média képviselői.
Persze még lehetne tovább ragozni, ki mit mondott, de azt hiszem a lényeges, hogy a többségünk bizakodva jött haza a piknikről.
Mindez tükröződött a sajtótudósításokban is. Elmondhatjuk, szinte az összes portál pozitívan tudósított, függetlenül melyik oldalt képviselték eddig.
Azért írom, hogy szinte mind, mert egy, amelyik magát függetlennek vallja, sajnos nem tudott átlépni a saját árnyékán. Mondjuk úgy, hozta, amit eddig is megszoktunk tőle. Kereste a konfliktusokat, hogy azokat felerősítve vesse el a viszály magjait. Próbálta nyertesnek kihozni az egyik pártot és vesztesként beállítani a másikat. Visszahozni a konfliktust az elmúlt évek sémái alapján. Szóval olyan megszokottan függetlenül – függetlenül a felvidéki magyarok érdekeitől. Megteheti, mert egyre inkább nyilvánvaló, mások érdekeinek szolgálatába állt. Nekünk viszont az az érdekünk, hogy a felvidéki magyarság újra erős politikai képviselethez jusson.
Mi képviseljük inkább ezt az utóbbit!
Matus Tibor forrás: https://ma7.sk/tollhegyen/merlegen-a-gombaszogi-piknik Foto: Ma7