A politikai korrektség (magam csak butyuta mellébeszélésnek nevezném) egyelőre nyerésre áll. Ezért érdemes lenne magunkévá tenni: "...Legyen a ti beszédetek: Igen - igen, nem - nem, ami pedig ezeken felül van, az a gonosztól van...” (Mt 5,37)...(szerk.)
Most például Ausztriában nevez(né)nek át egy világszerte ismert borfajtát, a zweigelt-et. Mondom világszerte ismert, de azt már csak a nagyon hozzáértők tudják, hogy a bor saját alkotójáról lett elnevezve, bizonyos Fritzről, aki 1922-ben nemesítette a szőlőfajtát a Kékfrankos és a Szent Lőrinc fajtákból. Ám eddig az égegyadta világon senki, ismétlem senki nem egy emberre gondolt, amikor látta, hallotta ezt a nevet, hogy Zweigelt, hanem egy szőlőfajtára, sőt leginkább a belőle készült borra.
És, hogy mi a baj Fritz-cel? Nem fogják elhinni, kiderült, hogy náci volt. Illetve, lehet, hogy az volt. És itt a lényeg!
Egy teljesen „politikamentes”, anarchista bécsi művész-szervezet, az Institute Ohne Direkte Eigenschaften (IODE) aktivistái (!) szerint ugyanis Fritz Zweigelt (lásd: kezdőkép) 1933-tól a nemzetiszocialista párt tagja volt, és állítólag üdvözölte az Anschluss-t (mintha ez egyedül az ő „bűne” lett volna – mármint az üdvözlés. Az Anschluss-t ugyanis Ausztria lakosságának nagy többsége üdvözölte.).
Bár egy történész szerint „még várat magára Zweigelt életének és tevékenységének átfogó, tudományos feldolgozása”, de már csak a náci múlt szele is előhívja a polkorrekt művészeket a latrinából, és ha ők azt mondják valakire, hogy náci, akkor az úgy is van, tudjuk.
Pár borászat már át is nevezte termékét Blauer Montag-ra. Tehát, egy alkotót, ha kiderül, hogy ideológiai folt van a múltjában – főleg ha feltételezett (szélső)jobboldali elhajlás – el kell törölni a föld színéről. Láttunk már hasonló próbálkozásokat Günter Grass, Konrad Lorenz, Nyírő József esetében – ilyenkor nem választhatóak szét az alkotó ideológiai nézetei és az alkotás nagyszerűsége. Bezzeg, ha az alkotót a kommunizmus szele csapta meg, akkor szét lehet, sőt szét is kell választani művészt a művétől.
Végezetül, mivel a zweigelt esetében már világfajtáról beszélünk, reméljük ez az agyrém Ausztrián belül marad, sok vicces magyarázkodásra késztetve az új név használóit a távolról jött borfogyasztókkal:
– Milyen bor ez? – Blauer Montag. – Ez valami új? – Nem, igazából zweigelt…
Zelnik Bálint forrás: https://magyaridok.hu/kulfold/mar-a-bor-is-naci-3756719/
P.S. A zweigelt rövid jellemzése:
Bora színanyagban gazdag, kissé lila árnyalatú, jellegzetes zamatú, a Kékfrankosnál általában lágyabb karakterű, harmonikus. Magasabb csersav-tartalmú, illata és íze jellegzetesen gyümölcsös és fűszeres, harmonikus és kellemes fanyarság jellemzi. Telt bor, minősége a Kékfrankos és az Oportó közé tehető. Korán érik, fagytűrő.