Úgy látszik, Európa és népei újból megtapasztalhatják azt a válságot, amelyet az ük-, déd- és nagyszüleiknek egyszer már az 1910-es, 1930-as és 1950-es években meg kellett ismerniük...

„A mai európai közélet legfontosabb – biztató vagy fenyegető? – jelensége a tömegek felnyomulása a teljes társadalmi hatalomig. A tömeg, természete szerint nem irányíthatja, de nem is tudja irányítani a maga sorsát, arra pedig, hogy a társadalmon uralkodjék, még kevésbé alkalmas. Így aztán elmondhatjuk, hogy Európa ma is olyan súlyos válságban van, amely csak a népeket, nemzeteket, kultúrákat érhet.” Az idézet pontosan rámutat jelenkorunk mindennapos eseményeire a tévében, rádióban és az interneten. Egy spanyol történész-filozófus és úttörő szociográfus írta meg könyvében 1929-ben. Címe: A tömegek lázadása, a szerző neve: José Ortega y Gasset. A sokoldalú tudós a szellemi Spanyolország vezére és az akkori nyugat-európai gondolkodás egyik kimagasló egyénisége volt. Ortega 1883. május 9-én született, 1898-tól 1904-ig a Madridi Complutense Egyetem hallgatója volt, 1923-ban már egy politikai-filozófiai folyóirat szerkesztője és kiadója is volt. Tanulmányaira erős hatással volt Friedrich Nietzsche és Immanuel Kant munkássága, az elvi pályatársa Oswald Spengler és más tekintélyek; barátai és vendégei olyan nagyságok voltak, mint Chesterton, Bergson és Keyserling.

Ortega y Gasset a második világháború kitörésétől Franciaországban és Hollandiában élt, tevékenysége „erősen jobboldali elhajlásúnak” számított. Spanyolországba 1945 nyarán költözött vissza, ahol Franco tábornok és az európai jobboldal közelében tevékenykedett, 1949-ben Németországba költözött, Frankfurt városa kitüntette a Goethe-díjjal. Hat évre rá, 1955. október 18-án hunyt el Madridban.

A történész-filozófus legerősebb és leginkább időt álló politikai műve A tömegek lázadása. Újbóli felemlegetésének sajnálatosan időszerű oka az európai nemzetállamok biztonságának megrendülése, a tömegesen bevándorló idegenek erőszakos térnyerése miatt. A történéseket nap mint nap látjuk-halljuk a médiában, a városokban az erősödő migrációs nyomás és követelődzés irritálja a honos lakosságot. Felidézünk emlékeztetőül néhány részletet Ortega 1929-ben magyarul is megjelent könyvéből.

„Ez a válság nem egyszer jelentkezett már a történelem folyamán. Arculata, következményei egyaránt ismeretesek. A közélet nemcsak politikai, hanem egyszersmind, sőt mindenekelőtt szellemi, erkölcsi, gazdasági és vallásos élet is, mely a közösség minden szokását magába foglalja. (…) A városok tele vannak néppel. A házak lakókkal. A szállodák vendégekkel. A vonatok utasokkal. A kávéházakat megtöltik a fogyasztók, az utcákat a járókelők. A híres orvosok rendelői tele vannak betegekkel. A fürdőhelyeket zsúfolásig megtöltik a fürdőzők. (…)

A meglepődés és a csodálkozás a megértés kezdete, a szellemi ember sajátos sportja és fényűzése. A túltelítettség, a zsúfoltság azelőtt nem volt gyakori, ám a tömegeket kialakító erők sem a semmiből merültek fel. Tizenöt éve közel ugyanennyi ember élt a Földön, mint a háború végén. Természetesnek az látszanék, hogy ez a szám a háborúban megcsappant, ezzel szemben a lakosság újra elfoglalta a helyét, a mindenkori magáét a vidéken, a faluban, városban, a világvárosok valamelyik zugában. Most egyszerre feltűnnek a túlzsúfoltság jelenségében, és a szemünk tömeget lát. A sokaság egyszerre előtűnt és elözönlötte az emberi társadalom legkitűnőbb helyeit. Alig akadna még egy olyan korszak a történelemben, amikorra a tömeg ily közvetlenül uralkodhatott volna, mint ma teheti. (…)

Az új társadalmi jelenség, amelyet itt analizáltunk, a következő: az európai történelem most először úgy látszik, hogy a tömegembernek, mint ilyennek az intézkedésétől függ. Ezért beszélhetünk hiperdemokráciáról. Az európai civilizáció automatikusan váltja fel a tömegek lázadását. Egy új történelmi korszak lényege a különféle változatok vagy a külső, formai és mechanikus változásoknak az eredménye. Ez utóbbiak közül szinte minden kétségen kívül a hatalom áttolódása a legjellemzőbb. (…) Ami ma Európában történik, egészségtelen és rendkívüli. Európa – mondják – megszűnik uralkodni, és nem derül ki, hogy ki fogja követni az uralkodásban. Európa alatt mindenekelőtt Franciaország, Anglia és Németország hármasát értjük. És ha ez a három nagy nemzet hanyatlásba süllyedt és erőtlenné válik, nem csoda, hogy a világ is elaljasodik.”

Ortega ennél többet nem adhatott át a tudásából. És ha most a szelleme Nietzschéével és Spenglerével együtt visszatérne, és meglátnák az Európába bevándorló afrikai és ázsiai migránsok áradatát, bizonyára fennakadna a szemük. Csak semmi további ötletelés a jövőre nézve!

Ludwig Emil
forrás: http://magyarhirlap.hu/cikk/137177/A_tomegek_lazadasa