Soros pénzén egy kisebbség eszméit kényszerítik a világra, közöttük olyanokat is, mint a muszlim bevándorlás támogatása…

Az elmúlt néhány évben titkos információk kaptak léket, és a kiszivárgó ismeretanyag azok számára is elérhetővé vált, akiknek azt eredetileg igen kevéssé szánták. Egyik ilyen a Kumquat Consult által a Nyílt Társadalom Európai Politikai Intézete számára írott tanulmány, amely a Megbízható szövetségesek feltérképezése az Európai Parlamentben 2014–2019 kifejező címet viseli.

A tanulmányról csak a dicséret hangján lehet szólni, kiváló munka. Már a bevezetőjében tisztázza, hogy azokról az európai parlamenti képviselőkről ad rövid jellemzést, akik a 2014–2019-es törvénykezési szakaszban támogathatják a Soros György nyílt társadalommal kapcsolatos eszméit. És valóban, a tanulmány precízen végigmegy az Európai Parlament legfőbb vezető testületein (elnöki értekezlet, elnökség), továbbá a fontosabb bizottságokon (a huszonkettőből tizenegyet kiemelve) és az egyes országokkal vagy térségekkel foglalkozó huszonhat delegáción, és mindegyik esetében jelzi, hogy az adott szervezetben kik azok a képviselők, akik Soros eszméinek támogatói, vagy azok lehetnek. Ezt követően mindenkiről, összesen 226 európai képviselőről rövid jellemzést ad, amelyben benne vannak az illető legfontosabb adatai, elérhetőség, politikai érdeklődési területe és, ha eddig bizonyította, milyen érdemleges cselekedetet tud felmutatni a nyílt társadalom ügyének előbbre vitelében, vagy mire lehetne esetleg alkalmas. A 226 fő a parlament 751 fős létszámának kevesebb mint egyharmadát adja, és így esetleg azt gondolhatnánk, hogy a parlament több mint kétharmada elutasítja a nyílt társadalomról alkotott nézeteket. Ez lehet, hogy így is van, ám a vezető testületekben, különösen az elnökségben, a támogatók aránya már meghaladja az ötven százalékot, nem beszélve magáról a parlament elnökéről, Martin Schulzról, aki önmagában is a nyílt társadalom megtestesülése.

Persze hogy a nyitott társadalmon mit is kell érteni, az nem egészen világos. Maga Soros valamikori tanárától, Karl Poppertől vette át a gondolatot, de egyikük sem adott pontos definíciót. Talán a legegyszerűbben és legközérthetőbben Kis János SZDSZ-es filozófus határozta meg, egy, a Soros-alapítvány húszéves évfordulója kapcsán 2004-ben elmondott beszédében. Eszerint: „Nyitott társadalomban egyetlen vallás, egyetlen világnézet, életfelfogás, egyetlen kultúra sem törekedhet kizárólagosságra.” E definícióból már következik, hogy a Soros-alapítványból finanszírozott intézmények tevékenysége nem felel meg Popper, Soros és Kis János nyílt társadalomról alkotott felfogásának. Ugyanis ezek minden más felfogást elutasítva éppen hogy kizárólagosságra törekednek, Soros pénzén egy kisebbség eszméit kényszerítik a világra, közöttük olyanokat is (például a muszlim bevándorlás támogatása), amelyek hosszú távon nekik sem érdekük. Erre már Konrád György is igyekezett felhívni a figyelmüket, de úgy látszik, hiába.

A Soros-féle pénzek tehát nem nyílt, hanem nagyon is zárt társadalom kialakulását segítik elő, amelyben különböző kisebbségek igyekeznek ráerőszakolni nézeteiket a társadalom egészére, és azokat, akik nem fogadják el, kirekesztik. Hogy kik is ezek a kisebbségek, arra bizonyos mértékig rávilágít az említett tanulmány készítőjének, a Kumquat Consultnak a háttere. Mint honlapjukon szerényen hírül adják, a stratégiai tanácsadás területén ők Brüsszel első számú progresszív ügynöksége, amelyet egyébként a progresszív gondolatok terjesztése érdekében egy Bruno Selun nevű fiatalember alapított 2013-ban. Selun korábban az Európai Parlament mintegy 180 képviselőjét látta el tanácsokkal a polgári szabadságjogok, az igazságszolgáltatás, a külpolitika és az emberi jogok ellentmondásos kérdéseiben. Hogy melyek ezek az ellentmondásos kérdések, az főleg a Népesedés, a Közjó és a Családi Értékek Intézete (Institute for Demographics, Common Good and Family Values) honlapján található egyik cikkből tűnik ki, amelynek címe How the same-sex lobby works in the European Parliament, vagyis hogy hogyan működik a homoszexuális lobbi az Európai Parlamentben. A tavaly íródott cikk szerint 2015-ben a homoszexuális lobbi a május 17-i homofóbia- és transzfóbia-ellenes emléknap alkalmából arra kérte a parlament elnökségét, hogy valamennyi uniós intézményre az európai zászló mellé tegye ki a mozgalom szivárványos lobogóját is. A kérést Ulrike Lunacek, a zöld parlamenti frakció elnökhelyettese, de egyben a parlament 14 főt kitevő elnökhelyetteseinek egyike nyújtotta be az elnökségnek, és Martin Schulz, a parlament elnöke vita nélkül parlamenti szavazásra is akarta bocsátani. Az elnökhelyettesek többsége azonban elutasította az ötletet, mondván, hogy annak nincs jogi alapja. Ettől függetlenül a lobbi a parlament régi és új épületei közötti teret és az átmenőfolyosókat szivárványos zászlókkal és drapériával borította be. Összehasonlításképpen az ENSZ által hivatalosan elismert és május 25-én ünnepeltcsaládi világnapról (World Family Day) az unió intézményeiben vagy a brüsszeli civilszervezetekben szó sem esett, egyedül az Európai Katolikus Családok Szövetsége emlékezett meg róla. Mindez némiképp rávilágít a katasztrofális európai demográfiai helyzet ideológiai hátterére.

Lunacek, aki a homoszexuális frakcióközi csoport társelnöke is, rendkívül aktív tevékenységet fejt ki a homoszexuális jogok kiterjesztése és a homoszexuális életvitel elfogadtatása érdekében. Miután a nemsemleges nyelv parlamenti bevezettetése nem sikerült neki, a homoszexuális életmód oktatás formájában történő propagálását akarja elérni. E témában 2013-ban készült is egy jelentés, amely a homoszexuális életmód propagálását oktatási és egészségügyi kérdések közé beágyazva akarta a parlamenttel elfogadtatni, ám a kezdeményezést a parlament, igaz, minimális többséggel, de elvetette.

A Népesedés, a Közjó és a Családi Értékek Intézete által közölt cikk hitelességét a szexuális kisebbségek frakcióközi csoportjának (LGBTI Intergroup) jelenlegi titkára, Evert Jacobsen megerősítette, amikor a cikkre reagálva a következőket írta: „Az LGBTI Intergroup nem lobbi, hanem különböző parlamenti frakciók több mint 140 főből álló képviselete, amely a megkülönböztetés ellen és a szexuális kisebbségek (LGBTI) jogaiért küzd. Munkája támogatása és összehangolása érdekében titkársággal rendelkezik, nincs külső támogatása, maguk a tagok finanszírozzák. Mint önök helyesen kitalálták, ezt a pozíciót korábban Bruno Selun töltötte be.”

A homoszexualitásról, pontosabban a „szexuális másságról” a tudománynak nincs elég ismerete és egységesen elfogadott álláspontja. Ami valószínűsíthető, hogy a szexuális viselkedésben jelentős szerepe van egy, az X kromoszómán található (női ágon öröklődő) génnek. Statisztikai felmérések szerint a népesség mintegy kettő-négy százaléka lehet nem heteroszexuális, és ez a jelenség megvan az állatvilágban, sőt a növényvilágban is, és így el kell fogadnunk mint természetes jelenséget, bár, ha így teszünk, akkor a pedofíliát sem ítélhetjük el, hiszen az is szexuális másság, nem is beszélve a még szélsőségesebb formákról.

A pogány társadalmak a homoszexualitást általában elfogadták, bűnnek egyértelműen a nép fennmaradására irányuló mózesi törvények tették, amit a kereszténység és az iszlám is átvett. Ha a homoszexualitás természetes is, a társadalom túlélése szempontjából nem hasznos. Ha el is fogadjuk mint létező jelenséget, a propagandáját már nem feltétlenül kell elfogadnunk. És ha a népesség kevesebb mint egyhuszadát érintő probléma az Európai Parlamentben a képviselők egyötödére nő fel, akkor a képviseleti demokráciával valami baj van, a kisebbségi érdekeket és értékeket a pénz nagyítja fel akkorára, hogy az társadalmi akaratnak látsszék.

Lóránt Károly
forrás: http://magyarhirlap.hu/cikk/64487/Szivarvany_Brusszel_felett#sthash.PUfh6PFi.dpuf