Hogy mennyire abnormálissá vált a nyugati közgondolkodás, és milyen hatalomra tett szert a politikai korrektség (politically correct) nevű euroatlanti, posztliberális, a normális gondolkodást megnyomorító PC-eszmerendszer, arra álljon itt két példa a közelmúltból… 

Minapi hír, hogy a finn rendőrség szexuális kisebbség elleni izgatás vádjával folytat eljárást egy kereszténydemokrata képviselő ellen. Pontosabban: „gyűlöletbűncselekmény” vádjával. Pedig a hölgy semmi mást nem tett, mint az evangélikus egyházat kritizálta, mert az részt vett a szivárványos felvonuláson. Érveit erősítendő, a közösségi oldalán a Bibliából idézett egy passzust. Hogy igaza volt-e a hölgynek, ítélje meg ki-ki maga, hiszen a Bibliából is lehet úgy idézni, hogy kiragadunk egy részt a szövegkörnyezetből. 

Más kérdés, hogy bűncselekménynek minősülhet-e a Biblia egy-egy részletének a közzététele? Nyugat-(jelen esetben Észak-)Európában, úgy tűnik, igen. 

A másik eset ennél bár kevésbé bizarr, nagyobb horderejű. A német szövetségi elnök beszédében hangzott el, de erre már senki sem kapta fel a fejét. Frank Walter Steinmeier a II. világháború kitöréséről tartott megemlékezésen kerek-perec kijelentette (nem szó szerint idézem): a háború kirobbantásáért egyértelműen Németország a felelős. A német elnök ezzel ismét rálőcsölte a mai német társadalomra a bűnös nemzet aksziómáját, amit európai szinten is szokás elutasítani. A kollektív bűnösség elve ugyanis hazug és félrevezető. 

Azon már nincs mit csodálkozni – bár önmagában elég abnormális, hogy a nagyapák bűneiért az unokákat büntessük –, hogy németek generációi hetvenöt éve ott vergődnek a kollektív bűntudat fogságában. (Részben ebben keresendő a válasz arra a zavarodottságra is, ahogyan Németország a migránskérdést kezeli.) Vagy félrekezeli. 

Hanem a történelmi tények sem ilyen sarkosan egyértelműek, hiszen Hitler és Sztálin egyszerre rohanta le Lengyelországot. S a bűnösség mértéke valahány százalékban megilleti a szövetségeseket (britek, franciák – ha már kollektív premisszákat használunk) is, akik szószegők voltak, és szégyenlősen félrenéztek. Akár a holland katonák Srebrenicában, akik elnézték a tömegmészárlást. 

De az európai píszí már nem ad ilyen kicsiségekre. En bloc söpör le minden érvet és tényt, mert olyan hatalomra tett szert, amit egyelőre csak riadtan néz a maradék józan ítélőképességét megőrizni próbáló európai ember. De hogy mi lesz itt egy-két évtized múlva, hadd ne vizionáljuk. Akinek van gyermeke, unokája, annak van mit féltenie. 

Ma már azon sem lepődünk meg, hogy egész eszmerendszereket állítanak az aberrációt és az abnormitást ünneplő, hazug és agymosó mozgalmak szolgálatába, hiszen már a nagy világcégek is ott tapossák a kereket a taposómalomban. Hanem az már egyenesen a kollektív öngyilkosság kategóriája, amikor az ifjúságot, a tudatlan és éretlen gyerekeket használják fel mocskos céljaikra. Amikor jachton utaztatják körbe a világon a szerencsétlen skandináv kislányt (aki föl sem fogja, mire használják fel) a világért való aggódás hazug leplébe burkolva, vagy amikor magyar középiskolás kislányt tolnak fel a pódiumra, hogy válogatatlan trágárságokkal szidja a kormányt. 

Nos, ezen a ponton kellene megálljt kiáltani. Hiszen ezek, a fasizmussal és a kommunizmussal közös Prokrusztész-ágyon fetrengő eszmék már a normális társadalmak csíráit fertőzik. A keresztény eszmerendszer gyűlöletétől elvakult (valójában a rombolást, majd az azt követő uralkodás gyakorlatát megvalósító) erők talán még megállíthatók. Mindenesetre szülők, nagyszülők, tessék résen lenni! Ezektől kell megvédenünk a jövőt, a gyermekeinket, ha nem akarjuk ölbe tett kézzel nézni a történelemből számtalan példán ismert birodalom bukását. Amely, horribile dictu, még fel sem épült. Mindegyik így kezdődött. Ám ezeknek a „birodalmaknak” a lakói, polgárai és elszenvedői a mi gyerekeink, unokáink lesznek.

Kövesdi Károly
forrás: https://ma7.sk/tollhegyen/a-piszi-remuralma