„Őrült beszéd, őrült beszéd, de van benne rendszer” – mondja Polonius a Hamletben, azaz mondja Shakespeare, a szerző...

Hamlet, akit, mint tudjuk, őrültnek szeretne látni, azaz láttatni valamennyi ellensége, persze normális, mert pontosan érzékeli, tudja, mi folyik körülötte. Ezért kell őt őrültnek bélyegezni s kizárni a „normálisok” világából. Ismert módszer ez az emberiség történetében, s bár már ezerszer leleplezték, mindig akad újabb és újabb próbálkozó. Napjainkban túl sok is.

Őrült világban élünk, s naponta átéljük azokat a törekvéseket, amelyek – Poloniuséhoz hasonlóan – a normális embereket akarják őrültnek, diktátornak, fasisztának, sovinisztának, populistának stb. minősíteni. Én a hazugok és az őrültek megnyilvánulásaiban eddig rendszert nemigen találtam, legfeljebb annyit, hogy valamennyien következetesen ragaszkodtak monomániájukhoz és demagógiájukhoz.

A hét végi lapokat elolvasva arról kellett megbizonyosodnom, hogy Angela Merkel, bár a hírek szerint pozíciói megrendültek – igencsak makacsul ragaszkodik monomániájához. A kancellár ugyanis a nyílt társadalom védelmében szólalt fel. S meg kell mondanom, bizonyos értelemben igaza volt. Azt állította ugyanis, hogy a nyílt társadalmat veszélyek, támadások fenyegetik. Kifejtette, hogy a globalizáció felgyorsulása és a technológiai előrehaladás sok embert tölt el aggodalommal, s bizony az ilyen korszakokban nagy a veszély, hogy előretörnek a mély átalakulás összetett problémáira egyszerű válaszokat kínálók.

Sejtjük, hogy a tisztelt kancellár asszony kikre gondolt, valószínű a bűnbaknak kikiáltott maradi, közép-európai országok lakóira, akik az általa kínált maszlagot, azaz a nyílt társadalom eszméjét eddig még nem ették meg. S bizony, ezek az egyszerű választ kínáló emberek s híveik, úgy tűnik, egyre többen lesznek. Nincsenek elegen, ezt én is tudom. Láthatóan tudja Merkel is, azért támadja ebben a felszólalásában is a bevándorlásellenes erőket, köztük az „övéit” is, azaz az AfD pártot. S amely a vezető német politikusok szerint „tökélyre fejlesztette az uszítást”.

S mily sanda a kancellár asszony! Ezt a pártot egy olyan rendezvényen támadja, amelyen egyrészt a weimari köztársaság kikiáltásának századik évfordulójára emlékeztek, másrészt a kristályéjszaka néven ismert zsidóellenes pogromsorozat kezdetének nyolcvanadik évfordulójára. Holott az AfD legjobb tudomásom szerint Merkel „ide a keblemre mindenki, aki menekültnek mondja magát” politikáját bírálja kezdettől fogva, s így szerez magának egyre több támogatót.

Merkel jó ideje keveri már a szezont a fazonnal. Olykor, nem mondhatni, hogy határozottan, de elismeri, hogy hibák is voltak befogadáspolitikájában. Más alkalommal meg a konkrétan soha el nem magyarázott nyílt társadalom mellett érvel. Érvek nélkül. Ez a baj.

S még csak véletlenül se vállalja a nyílt vitát – nesze neked nyílt társadalom! Nos, ez a fogalom nekem éppoly megfoghatatlan és elködösített, mint a nacionalista, populista, szélsőjobb, kirekesztő stb., amelyek jelentését pontosan senki sem óhajtja elmagyarázni. Csak éppen vagdalkozik vele.

Őrült és hazug világban élünk. Ahol rá lehet szabadítani tisztes településekre a menekültnek nevezett csürhét, ahol „vendégségbe” lehet hívni embermilliókat az istenné váló pénz reményében, csak azért, mert a helyben lakóknak, akik már szinte belefulladtak a jólétbe, nincs kedvük dolgozni. Ahol a biztonság, mint az élet egyik fontos része, megszűnt, s ahol megkérdezésünk nélkül akarják megszüntetni a nemzetállamokat. Ahol nem a bűnöző fél, hanem a rendőr, mert naponta az életére törnek, s ahol a politikai vezetők csak papolnak, de nem intézkednek, sőt arcátlanul azt harsogják, hogy a terrortámadásokkal együtt kell élnünk. Ez volna a nyílt társadalom. Meg még sok más, nem sorolom tovább.

Arról a demokráciának nevezett valamiről, amit meg Merkel és az Európai Unió jó néhány országa naponta játszik, az a véleményem, hogy olyan, mint amikor két farkas és egy bárány kétharmaddal dönti el, mi lesz vacsorára. Nincs ezzel különösebb baj, azaz van, de beleszólni úgysem tudunk. Legalább annyi jogunk legyen, hogy közöljük, nem vagyunk ostobák. Látjuk, mi folyik az őrült világban.

S most leírok valami egészen megbotránkoztatót. Nem értem, miért nem jutott még eszébe senkinek, hogy a nyílt társadalom eszméjének megvalósítását immár – megkérdezésünk nélkül – a gyakorlatban is egyre inkább alkalmazókat emberiség ellen elkövetett bűnökért felelősségre vonja. Tudnánk sorolni az indokokat.

Kondor Katalin

http://magyarhirlap.hu/cikk/133370/Orult_vilag