Nagy Ervin:  Nem gondolom, hogy leginkább a keresztény értékeket kellene nyüszítve és fogvacogva féltenünk az iszlám kultúra európai terjedésétől…

A személyeket igen, nagyon is, de hitbéli normákat nem! Sokkal inkább gondolom azt, hogy a felvilágosodás kori egyenlőség és szabadság eszményei kerülnek veszélybe a „muszlim megszállás” miatt… Éppen ezért is érthetetlen számomra, mikor a „nem keresztény” hagyományokra, hanem bizonyos polgári értékekre hivatkozva vitatják Európa határainak lezárását és hirdetnek ugyanezen – nevezzük nevén a gyermeket – felvilágosodás kori értékek szerint nyakló nélküli befogadást.

Bármennyire is igaz az, hogy a radikális iszlám dzsihádja leginkább a keresztény vagy zsidó ember ellen szól; illetve az is, hogy a mérsékeltebb muszlimok is megvetik életvitelüket, vagy egyszerűen hitetlennek tartják őket, így személyükben leginkább ők kerülnek hitbéli alapon veszélybe; az értékeik ennek ellenére sokkalta kevésbé vagy egyáltalán nem. Hisz a keresztény vagy zsidó közösségek az elődök által áthagyományozott és ma is nagy gonddal és alázattal őrzött normákat mindig is képesek voltak megvédeni. Ha kellett, bujkálva az „ellentől”, ha a sors úgy hozta, akkor titokban végezve szertartásaikat.

A felvilágosodás idején végbemenő szekularizáció hatására új eszmék fogantak meg. Megférve vagy éppen a keresztény egyház ellenében. Megszületett először a szabadság eszménye. Majd egy ideológia, a liberalizmus, amelynek képviselői akár életüket is feláldozták a véleménynyilvánításért és szólás- szabadságért, illetve fontos volt számukra a gyülekezési jog szabadsága, a vallási türelem vagy éppen a magántulajdonhoz való jog – felvállalva ennek politikai artikulációját. Nos, habár a klasszikus liberális normák ma már politikai minimummá váltak a nyugati demokráciákban (azaz minden demokratikus „izmus” elfogadja azokat), mégis elmondható, hogy a ma élő liberálisok számára ezen értékek védelme kiemelkedően fontos politikai aktus maradt. (Noha megjelentek a modern liberálisok, akik már szélsőséges, minden korlát nélküli, közösségellenes szabadságjogokban gondolkodnak…)

Az iszlám tanítás viszont nem fogad el semmiféle ilyesfajta individuális autonómiát. Sőt: nyíltan bűnnek tartja azt; ha pedig teheti, mindent megtesz ezek kiiktatásáért. A modern liberálisok által kitűzött célokat pedig, például a melegjogok kiterjesztését, még inkább tűzzel-vassal, ha kell, akkor terrorral is üldözi. 

Nagy kérdés tehát, hogy az európai és a magyar liberális politikusok és értelmiségiek miért állnak ki a muszlim migránsok ész nélküli befogadása mellett. Hiszen pontosan nekik kellene leginkább küzdeniük ellene, mert legelőször az ő általuk vallott értékeket fogja az iszlamizáció elpusztítani. De lelkük rajta! Ők döntöttek így. Véleményem szerint saját szempontjukból is teljes mértékben hibásan és felelőtlenül. Valószínűleg a politikai korrektség vakította őket el, vagy olyan mértékben szakadtak el az élet valós megtapasztalásától, hogy már nem képesek felülbírálni önsorsrontó gondolkodásukat.

Később, a felvilágosodás bölcsőjében, megszületett az egyenlőség eszméje is, amely különböző egalitárius ideológiákban, a marxizmustól a szociáldemokráciáig bezárólag artikulálódott. A törvény előtti vagy a gazdasági gyarapodás esélyeiben való egyenlőség, illetve az egyenlőtlenséget „kiigazító” szociális hálók ideája mind-mind része lett a modern demokráciáknak. (Ami ma sem nyilvánul meg ugyan teljes mértékben, de mint olyasfajta idea, amiért politikai cselekvést érdemes tenni, ténylegesen is létezik.)

Nos, ha az iszlám tanítást nézzük, akkor bizony itt is égbekiáltó inkompatibilitást találhatunk. A muszlim ember nem hisz abban, hogy minden ember egyenlő. Sőt – csak hogy egy speciális egalitárius mozgalomról, a feminizmusról is beszéljünk – a nemek közötti egyenlőséget is gyűlölködve veti el. Az iszlám szerint a nő és a férfi nem egyenértékű létező – az ebből fakadó konfliktusokat pedig már sajnálatos módon meg is tapasztalta a befogadó Európa.

Summa summarum, nem filozofálgatva tovább, kijelenthetjük, hogy az iszlamizáció, így a muszlim emberek ellenőrizetlen és tömeges beengedése Európába, illetve a „nagy mutatvány”, az integrációs kísérlet, nem csupán a keresztény és zsidó emberek életvitelét vagy szélsőséges esetben az életét veszélyezteti, hanem bizony minden olyan európai létét is, aki az egyenlőségben, a szabadságban, vagy bármiféle más nyugati „izmus” „találmányában” hisz. Így a bevándorláshoz való viszonyulás, a befogadás kontra önvédelem politikájának nemhogy pártokon felül álló kérdésnek kellene lennie a józan ész logikája szerint, hanem ideológiákon túlmutató problematikának is.

Elvitatkozhatunk hát pártok, vagy ideológiák szintjén azon, hogy ki mit tart európai hagyománynak, hogy ki mit gondol Európa jövőjéről, de semmi értelme sincs. Mert míg e hitbéli, ideológiai és politikai vitákat lefolytatjuk, az iszlám szép lassan megszállja azt az Európát, amelyet ki-ki más okból ugyan, de ugyanolyan módon szeret.

Legalábbis hinni szeretném, hogy szereti.


Nagy Ervin
forrás: http://magyarhirlap.hu/cikk/123977/Kinek_kellene_felnie_az_iszlamtol?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201807