Május 3-ai cikkünkben tettük fel így a kérdést: Ki is az a George Soros? A cikkre elég sok reakciót kaptunk, és nem biztos, hogy objektív volt a leírtak egy része. Ezért próbált a szerkesztőség olyan információt találni, amely más szemszögből nézi meg a Soros-szindrómát. Ez sem biztos, hogy igaz. Sine ira et studio…/szerk.
Harag és részrehajlás nélkül vizsgálni George Sorost, embert próbáló feladat. Először is meg kell hozzá mozgatnunk a szürkeállományunk kritikus gondolkodásért felelős pályáit. Másrészt pedig szűkre szabott pórázzal kell hozzákötöznünk saját magunkat a megbocsátás krisztusi tanításához.
Nem teszi egyszerűbbé a jellemrajzot, hogy a dollármilliárdos több mint egy nyolcvanhat éves öregúr, és mégis, George Soros mára egy hatalmas és befolyásos, globális intézménnyé vált. Kit helyezzünk a mérlegre: a holokauszt elől elbújtatott fiúból lett Krőzust, az ő nevét viselő befektetési alapkezelő társaságot, vagy az ő rögeszméit a világra ráerőltetni akaró nemzetközi civilszervezet-holdingot? Gyúrjuk egybe ezeket a – természetes és jogi – személyeket, és helyezzük el őt az összeesküvés-hívők Antikrisztus-képe és a liberálisok (valamint a hozzájuk csapódó jobboldali szenteskedők) által felfestett „emberbarát mecénás” alakja közötti spektrumon!
Tisztességes-e George Soros?
Nincs az az erkölcsi mérce, amin ne bukott volna el. Az életpályáját végignézve megérthetjük, de el nem fogadhatjuk, hogy hogyan és miért futott Soros moralitása zátonyra, és hogyan süllyedt utána a tenger vaksötét fenekére. Talán a holokauszt traumája, talán az azt túlélők belső feszültségei vezethettek oda, hogy a gazdag ügyvéd apa kapcsolatainak köszönhetően megmenekült tizenéves fiú az őt elbújtató emberrel együtt vett részt az elhurcolt zsidók vagyonának elkobzásában. Nem kell lélekbúvárnak lenni ahhoz, hogy Soros pszichéjében vastag tollvonással össze tudjuk kötni ezt az életeseményt a későbbi könyörtelen kapitalista totális szociális közönyével, de még a (csak Magyarországon nem) közismert, különös anticionizmusával is.
Milliárdossá válásának történetét értelmetlen lenne megpróbálni fehérre mosni. Ami nyomasztó George Soros személyiségével kapcsolatban, hogy erre kísérletet sem tett, hanem helyette teljes érzéketlenséggel nyilatkozott azokról a spekulációs ügyletekről, amelyekkel egész országok pénzügyi szektorait roggyantotta meg, és amelyek közül néhányért jogerősen elítélték. Bár van, aki Robin Hood jelmezébe öltöztetné az egyébként köztörvényes bűnelkövető spekulánst, de a valóság ezzel szemben az, hogy az 1988-as franciaországi, az 1992-es angliai, az 1993-as németországi ügyletek vagy éppen az OTP 2008-as megtámadása nem az azokon viszonylag könnyen túllendülő pénzügyi intézményeknek, hanem a legkiszolgáltatottabbaknak, a kisbetétes embereknek fájt a leginkább. A kínnal-keservvel összekuporgatott megtakarítások elveszejtésével, a tönkretett egzisztenciákkal való szembesítéskor George Soros vérfagyasztóan hideg cinizmussal felel:
„Pénzt akarok keresni: ezért vagyok jelen a pénzpiacokon, és ezért én nem lehetek és nem is vagyok tekintettel semmilyen szociális következményre. (…) Nem tudom figyelembe venni tetteim szociális következményeit.”
A nyitott, szolidáris társadalmak „nagy előremozdítójának” szavai ezek, amelyeket a CBS televíziós társaságnak adott 1998-as interjújában mondott el. Ugyanakkor a sötétség közepette felpislákol a lelkiismeret lángja is, amikor ugyanebben az interjúban Soros így fogalmaz:
„Egyetlen személyiségem van. Miután elkövetek egy erkölcstelen dolgot, az utána következő időszakban megpróbálok erkölcsösen cselekedni.”
És ez átvezet egy másik fontos kérdéshez.
Jó szándékú-e George Soros?
Igen, idős korára azzá válhatott. Ez a megállapítás meglepő lehet ebben a jellemrajzban, de ha valóban harag és részrehajlás nélkül vizsgáljuk a Soros-jelenséget, akkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül a tőzsdespekulációkkal a világ leggazdagabb emberei közé került milliárdos önzetlen mecénási tevékenységét sem. Amikor felrójuk George Sorosnak alattomos és demokráciaellenes magyarországi politikai manővereit, akkor azt is meg kell említenünk, hogy Széchenyi István és az Esterházyak óta ő a magyar kultúra egyik legnagyobb magánadományozója. Azt a feltételezést, hogy ez a nagyvonalúság teljes egészében az ártó szándékú hatalomtechnikai aknamunka fedőtörténete lenne, mindenki maga ítélheti meg, de szerintem az ilyen elméletek már a „kurucinformációs térbe” valók.
Jóhiszeműen megkockáztatom, hogy a sorosi eszmény, az egy világkormány vezette, határok nélküli, nyitott társadalmak gondolata mögött is egy békésebb jövő iránti vágy állhat, nem pedig globális fogyasztói közösség kialakításának a célja. El tudom képzelni, hogy Budapestről a curacaói adóparadicsomon keresztül New Yorkba – és a világ leggazdagabb emberei közé – megérkezve, hinni lehet egy ilyen ideában. Egy magánrepülőről szemlélve talán a bevándorlók özönének Európára eresztése nem öngyilkos, hanem éppen jószívű cselekedetnek tűnhet, és ezért érdemesnek ítélhet valaki csillagászati összegeket áldozni az illegális migráció támogatására. Ugyanebből a bőrülésből nézve középkori, káros elvnek tűnhet az emberi élet szentségének mindenáron való védelme, és akkor pedig haladó, morális cselekedetnek a hívő, katolikus Írország abortuszszabályozásának gátlástalan aláaknázása.
A világ földhözragadtabb és a jövőért felelősséget vállaló részének viszont látnia kell, hogy a nyitott társadalmak rögeszméje a disztópikus sci-fi történetek műfajába tartozik, azon belül is az elborultabb szociohorrorok zsánerébe.
Veszélyes-e George Soros?
Akik pedig nem kívánják a gyermekeiknek, hogy az értékvesztett nyugati és az agresszív keleti kultúrák egymásra engedése után túlnyomásos tartályként felrobbanó társadalmak törmeléke között, Mad Maxként éljék le az életüket, azokban joggal merül fel egy másik kérdés: veszélyes-e George Soros?
Akár szántszándékkal, akár tévedésből és „jó szándékkal kikövetkezett úton” vezetné a nyugati civilizációt a pokolba George Soros, megállapíthatjuk róla, hogy veszélyes és ráadásként hatalmas. Veszélyes, mert a rögeszméje hétezer-kétszázötvenhétmilliárd forintnyi, Paraguay vagy éppen Lettország éves nemzeti össztermékével megegyező irdatlan vagyonnal párosul. Veszélyes azért is, mert ezt a pénzeszközt Soros arra használja, amit helyesnek tart. Ettől persze még akár az emberiség nagy jótevője is lehetne, ha az általa helyesnek vélt dolgok nem kereszteznék oly gyakran az olyan eszményeket, mint a nemzetek önrendelkezése, a szólásszabadság vagy általában véve a demokrácia. Önkényesen jelöli ki ugyanis célpontnak a sorosi világrend vélt vagy valós ellenségeit, akiket utána a közösségek akaratát és érdekeit figyelmen kívül hagyva, könyörtelenül támad. Ahogy pedig az eszme egyre inkább rögeszmévé válik, úgy kerülnek az Open Society Foundations birodalmi csillagrombolóinak célkeresztjébe demokratikus kormányok és velük együtt a nemzetállami szuverenitás. George Soros morális iránytűje pedig évről évre egyre pontatlanabbá válik. Így lehetséges az, hogy míg a nyolcvanas években a Fidesz vezető politikusait készítette fel arra, hogy méltó ellenfelei legyenek a szocialista diktatúrának, addig mára már szocialista politikusokat is felhasználva igyekszik meghekkelni a magyar demokráciát, gyakorlatilag megpuccsolni a demokratikusan és szabadon megválasztott Fidesz–KDNP-kormányt.
Amit pedig Magyarországon látunk, csak a jéghegy csúcsa. Ha csak a Soros-hálózat kiszivárgott, 2013-as bizalmas támogatási dokumentumait nézzük, kiderül, hogy országunk csupán egy a sok célpont közül. A DC Leaksen nyilvánosságra hozott anyagok bizonyítják, hogy az Open Society Foundations gyűjtőszervezet Európa-szerte civileket és médiavállalkozásokat támogat és használ fel arra, hogy beavatkozzon a nemzeti és európai parlamenti választásokba, valamint hogy ráerőltesse a célországokra Soros nyitott határok–nyitott társadalmak ideológiáját. Ezeket a céljait rendszerint oktatásinak álcázott politikai kampányokkal és médiabefolyásolási tevékenységekkel igyekszik elérni, közvetetten, „fű alatt” támogatva a sorosi világnézettel összeegyeztethető jelölteket. Ha azzal kapcsolatos reményeink lennének, hogy ez a tevékenység ma már nem zajlik ilyen intenzitással, akkor azt szétzúzzák az idei macedóniai események.
A legújabb, Soros nevéhez fűződő botrányra akkor vetült nemzetközi figyelem, amikor márciusban amerikai republikánus szenátorok teljes körű vizsgálatot kezdeményeztek annak alapos gyanúja miatt, hogy az Egyesült Államok az adófizetők pénzét felhasználva támogatott baloldali mozgalmakat a balkáni államban, hogy destabilizálja annak jobboldali (nota bene: illegálismigráció-ellenes) kormányát. A keresetben külön nevesítették George Soros alapítványait, s ehhez később hozzátették, hogy az Open Society Foundations feltételezhetően más országok politikai folyamatait is befolyásolta amerikai közpénzek felhasználásával.
Magyarországon ezzel kapcsolatban már rég túl vagyunk a megalapozott gyanakvás állapotán. Idehaza ugyanis bizonyosságunk van arról, hogy George Soros Hillary Clintonhoz, tehát egy korábbi külföldi kormánytaghoz köthető alapítvánnyal, a balliberális Center for American Progresszel együtt próbált beavatkozni a 2014-es magyar választásokba. Mint ahogy bizonyosságunk van arról is, hogy George Soros fiókszervezetei a magyar nép elsöprő akaratával, túlélési ösztönével szemben, illegális határátlépésre bujtották fel a dél felől érkező gazdasági migránsokat.
Ezeknek a történéseknek pedig két olvasata lehetséges. Ha George Sorost magyar embernek tartjuk, akkor egy nagyhatalmú honfitársunk megtámadta a saját hazáját, közös hazánkat. Ha nem, akkor pedig külföldről rontottak rá Magyarországra, Mr. Soros vezetésével.
Mindkét eset annyira súlyos, hogy még azt a fajta harcias retorikát is igazolja, amitől egyébként a magamfajta nyugatos, „értelmiségi nyünnyögő” ember zsigerileg ódzkodik. Itt az ideje tehát, hogy postagalambokkal küldjük szét SOS (Stop Operation Soros) üzenetünket a négy égtáj felé, a forró szurkos üstöket pedig felvigyük a vár falára! De csak úgy, hogy az ütközet során megkíméljük azokat a honfitársainkat, akik mindeközben naivan vagy álnaivan, kiváltságos külföldi egyetemek tanszabadsága védelmében, vagy éppen a civil szervezetek átláthatatlansága mellett tüntetnek.
Harcolnunk pedig nem haragból, nem erőszakosan kell. Az ostromot ugyanis nem maga a Gonosz, nem az Antikrisztus, hanem egy összetett személyiségű, a nyugati civilizációt talán időskori lelkiismeret-furdalásból, talán eltévedt jó szándékból, de a szakadékba vezetni próbáló, egészen kivételes ember vezeti.
Azbej Tristan (blogger, www.azbejtristan.hu)
forrás: http://magyarhirlap.hu/cikk/88046/Ki_is_valojaban_az_a_George_Soros#sthash.ytJEjdfk.dpuf