- Bocsánat, olyan furcsa az akcentusa. Ön milyen nemzetiségű? - Magyar vagyok…
- Áááá… Magyarország! Balaton, gulyás, Bukarest…
- Budapest.
- Tessék?
- Budapest, nem Bukarest. Bukarest Románia fővárosa, Magyarországé Budapest.
- Hm, tényleg? Akkor elnézést. Szóval, akkor az ön fővárosa – hogy mondta?... értem – Budapest.
- Nem. Az én fővárosom Bukarest.
- De, hát, most mondta, hogy magyar, a magyar főváros pedig – hogy is? ja, igen – Budapest.
- Valóban, de én Romániából származom, erdélyi magyar vagyok.
- Milyen?
- Erdélyi. Az egy terület, viszonylag sok magyar él ott. Trianon miatt van.
- Tirana, az nem albán?
- De Tirana albán, viszont én Trianont mondtam.
- Aha. És az illető magyar vagy román?
- Az egy kastély Franciaországban.
- És amiatt él sok magyar Romániában… Hát, érdekes, akkor mindegy is. Pedig szívesen politizáltam volna. Kevés európai politikust ismerek, de erről az Orbánról már hallottam.
Tehát önnek nem Orbán a miniszterelnöke?
- De igen.
- Ne haragudjon, ne járassa a bolondját velem, az imént mondta, hogy ön romániai.
- Így is van.
- De akkor hogy lehet a miniszterelnöke Orbán? Orbán nem a magyar miniszterelnök?
- De igen, ám időközben a román miniszterelnököt is Orbannak hívják.
- Egyesítette a két országot?
- Nem. Ez egy másik Orban. Most választották meg.
- Kezdek összezavarodni. Orbán az a tömzsi, őszülő, de úgy általában a politikusokhoz képest fiatal ember?
- Ahogy vesszük. 56 éves.
- Mármint a magyar Orbán?
- Igen. 1963. májusi.
- És a másik?
- 1963. májusi.
- 1963 májusában nem a magyar Orbán született?
- De.
- És mikor született a maga miniszterelnöke?
- Mondtam már: 1963. május. Mindkettő akkor született.
- És mindkettő Orbán?
- Igen.
- És mindkettő Bukarestben székel.
- Nem, a magyar Budapesten.
- Igaz, megint elrontottam. Szóval Budapest, Bukarest. Orbán, Orban. ’63. ’63. Nem lehet könnyű kiigazodni, de gondolom, ön mindkettőt jól ismeri.
- Csak az egyiket.
- A románt?
- Nem, a magyart. Kíváncsiságból el szoktam menni Tusnádfürdőre meghallgatni. Meg ne kérdezze, Tusnádfürdő egy helység.
- Magyarországon.
- Nem, Romániában. Itt szokta elmondani évente a legfontosabb politikai üzeneteit.
- Orbán?
- A magyar?
- Romániában?
- Már fáj a fejem. És miről szokott beszélni?
- Leginkább a nemzetállamokról.
- Az úgy nagyvonalakban mit jelent?
- Hát, hogy egy etnikum és egy állam határai egybeesnek. Egyszerűbben: minden népnek joga van saját államra, de az csak az övé, mások meg menjenek a saját népük államába.
- Ezt a magyar Orbán mondja?
- Romániában.
- De akkor a románoknak, ugye?
- Nem, magyarok előtt szokott beszélni.
- És azok mit csinálnak vele? Megkövezik?
- Nem. Meg szokták tapsolni.
- Na, jó. Ön hülyül. Én békés ember vagyok, de most azt mondom, hogy menjen a …. Felőlem románba, magyarba, abba az Orbánéba, amelyikbe óhajtja, és hogy melyik Bukarestben, azt majd eldönti!
Hont András forrás: Internet