Egy szlovák közmondás: „poturčenec horší Turka“ - talán igaz is lehet Peter Morvay (a liberális Denník N újságírója) cikke nyomán. Személyesen azonban máshol látom a „gubancot“. Az ember lelkiismerete nem magától van, valahonnan kapta – onnét felülről. Ettől pedig a szlovákságnak lelkiismeret-furdalása van – okkal – joggal, mert „…ebül szerzett vagyon ebül vész el…(ako prišlo, tak odišlo)“…(szerk.)
Orbán Viktort lehet szeretni, nem szeretni, politikáját lehet dicsérni, lehet kritizálni, embere válogatja. Egy biztos, Rastislav Káčer, Szlovákia előző magyarországi nagykövete nem tartozik azon hazai politikusok közé, akik tárgyilagosan és elfogulatlanul látják vagy ítélik meg a harmadik Orbán-kormány politikáját.
Az aktuality.sk hírportál is időnként hajlamos olyan jegyzetek közlésére, amelyek rossz fénybe állítják be az anyaországi politikai történéseket. Ezt bizonyítja az is, hogy a hírportál november 28-án a Ráno Nahlas adásában Braňo Dobšinský műsorvezető az exnagykövettel folytatott beszélgetést.
Bevallom őszintén, nem volt türelmem végighallgatni a beszélgetést, amely mindjárt azzal indult, hogy Rastislav Káčer kijelentette: „három lépésre vagyunk az „orbáni” Magyarország területi követeléseitől“, merthogy az „orbáni“ Magyarország át van itatva a trianoni igazságtalanság érzetével, és az Európai Unió struktúráinak és a NATO meggyengülése esetén nem kizárt, hogy területi követelésekkel állna elő Szlovákiával szemben. Véleménye szerint az „orbáni” Magyarország nem demokratikus, az autokrácia szofisztikus /körmönfont, csavaros – a szerk. megjegyzése/ formájáról van szó, jegyezte meg Káčer a lehetséges jövőbeni „orbáni” út félelmeinek margójára.
Úgy tűnik, a trianoni békediktátum közelgő 100. évfordulója egyes szlovák politikusban, és talán sok szlovákban is alaptalan félelmeket vált ki egy esetleges „visszarendeződést“ illetően.
Kár, hogy nem tudják, vagy nem akarják tudni, hogy a szlovákiai magyarok többségének fejében meg sem fordul a visszacsatolás gondolata, mert Szlovákiában, a szülőföldjükön szeretnének boldogulni, súrlódásmentesen, békességben élni a környezetükben, szomszédságukban lakó és hasonló problémákkal, megélhetési gondokkal küszködő szlovák emberekkel.
Akikkel sok esetben egy munkahelyen dolgoznak, ugyanabba a kocsmába járnak sörözni, és együtt szurkolnak vegyes lakta településükön a szlovák és magyar játékosokból álló focicsapatuknak. Hatványozottan igaz ez az immár asszimilálódott, vagy vegyesházasságban élő, s ennél fogva számos szlovák rokonnal rendelkező magyarokra. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy a felvidéki magyarok egy részében él még a remény, hogy a déli területek előbb-utóbb az anyaországhoz kerülnek.
Józan paraszti ésszel gondolkodva feltehetjük a kérdést, szüksége van Magyarországnak Szlovákia déli, immár többségében szlovákok lakta területeire? Mit kezdene például a mai Losonccal, ahol már csak alig tíz százaléknál több magyar él? Vagy említhetnénk Lévát, Rimaszombatot, de akár Érsekújvárt és Galántát, és Kassáról már nem is beszélve.
Ezekben a városokban a lakosságnak már csak egynegyede, egyharmada vallotta magát magyarnak, Kássán pedig már csak 2,6 százaléknyi a magyarok aránya. Gondoljunk csak bele, mennyi konfliktussal járna ezeken a területeken a nemzetiségi ügyek megnyugtató rendezése.
Feltételezem, hogy a reálisan gondolkodó felvidéki magyarok nem az újbóli határrevízióban látják az igazi megoldást, hanem, fogalmazzunk a szlovákok érzékenységére való tekintettel finoman, a területi önkormányzatiság, önigazgatás létrehozásában.
Ha erre jelenleg a szlovák oldalon nincs hajlandóság, akkor megelégszünk a minket megillető jogok maradéktalan megadásával is. Az Orbán-kormány nemzetpolitikája arra irányul, és abban érdekelt, hogy az elszakított területeken élő magyarok a szülőföldjükön maradjanak, és ott boldoguljanak, amihez igyekszik minden lehetséges segítséget, támogatást megadni.
Úgy gondolom, hogy az aktuality.sk részéről nem volt valami jó ötlet az egykori nagykövettel készített beszélgetés. A szlovákok és magyarok harmonikus együttélése érdekében inkább szorgalmazhatnák a két nemzet történelmét, közelmúltját és jelenét is jól ismerő és tárgyilagosan látó ismert szlovák személyiségek, politikusok megszólaltatását.
Mert Káčer úr megnyilatkozása a szlovákok egy részében felesleges aggodalmakat és a magyarokkal szemben további ellenszenvet válthat ki, míg a visszacsatolás gondolatát éltető magyarokban az igazságos határrendezés mielőbbi megvalósulásának reményét csillanthatja fel. Legyünk őszinték. A jelenlegi geopolitikai helyzetben a szlovákoknak semmi okuk az aggodalomra, a felvidéki magyar nemzetrész pedig feltehetően még hosszú ideig Szlovákia szerves része marad.
Ha csak… E témában radikális nézeteket valló ismerősöm szokta volt idézni Deák Ferencet: „Amit erő és hatalom elvesz, azt idő és kedvező szerencse ismét visszahozhatják.” A haza bölcse közismert mondásának második felét viszont nem szokta emlegetni. Vagyis: „De amiről a nemzet, félve a szenvedésektől, önmaga lemondott, annak visszaszerzése nehéz, s mindig kétséges.“
Bodzsár Gyula forrás. https://felvidek.ma/2019/11/harom-lepesre-a-teruleti-kovetelesektol/”