Egy amerikai, de a fősodratú média által brevi manu (röviden) orosznak nyilvánított hackercsoport 2016. augusztus 15-én feltörte a Nyílt Társadalom Alapítvány (OSF) számítógépes adatbázisát, és közzétett 2576 fájlt, amelyek felfedik a Soros-féle ernyőszervezet támogatási logikáját, belső szervezetét, pénzkezelését és munkamódszereit a 2008 és 2016 közötti időszakban… 

Ezek a dokumentumok továbbra is szabadon hozzáférhetők a soros.dcleaks.com honlapon, amelynek nyitóoldalán egyebek mellett ez olvasható:

 „Sorost tartják az utóbbi 25 év majdnem minden forradalma és államcsínye kitervelőjének és támogatójának. Neki és bábjainak köszönhetően az Egyesült Államokat vámpírnak gondolják, nem pedig a szabadság és a demokrácia világítótornyának. Kegyencei milliók és milliók vérét ontják, csak azért, hogy még gazdagabbá tegyék őt. Soros egy oligarcha, aki anyagilag támogatja a demokrata pártot, Hillary Clintont és politikusok százait világszerte.”

 Mindez egyáltalán nem számít nóvumnak, ezt eddig is tudtuk. A nyilvánosságra hozott dokumentumok módszeres tanulmányozása után azonban meglehetősen pontos képet alkothatunk magunknak arról, hogy valójában milyen kritériumoknak kell megfelelniük azoknak a szervezeteknek, amelyek George Soros és az OSF anyagi támogatására számíthatnak. Ezek lényegében az alábbi kategóriák valamelyikébe sorolhatók.

 Konzervatívellenesek

 Értelemszerűen azok a szervezetek és alapítványok, amelyek a konzervatívnak tekintett eszmék, személyiségek és gazdasági projektek elleni harcra alakultak. Ide tartoznak a különböző konzervatívnak ítélt törvénytervezetekkel szembeni fellépésre létrejött, mindig balliberális vagy szélsőbaloldali választási szerveződések, akciócsoportok és lobbik stb.

 Antiimperialisták

 A dominánsnak ítélt államokkal (Oroszország, Egyesült Államok, Izrael, Kína stb.) szembeni kezdeményezések, gyakran az orosz hatalom korlátozására irányuló amerikai diplomáciai törekvésekkel szinkronban, ugyanakkor viszont az OSF dinamikusan támogatja a palesztin lakosságot és az izraeli politikát bíráló liberális zsidó szervezeteket is.

 Államhatár-ellenesek

 Az emberek szabad vándorlásáért ügyködő társadalmi szervezetek, amelyek tevékenysége közvetlen kapcsolatban áll az Európába, az Egyesült Államokba és Oroszországba (tehát jelenleg még majdnem teljesen homogén fehér vagy legalábbis fehér többségű területekre) irányuló (jellemző módon színes bőrű és muszlim vallású népességek által táplált) bevándorlás utóbbi években tapasztalt jelentős növekedésével. Az OSF egyaránt támogat bevándorláspárti aktivistacsoportokat és a bevándorlók társadalmi beilleszkedését segítő szervezeteket. Ezek tevékenységének jelentős része a bevándorlás ellenzői ellen irányul.

 Kisebbségiek és áldozatok

 Az államok, valamint kulturális és társadalmi előítéletek áldozatainak tekintett vagy hátrányos helyzetűnek ítélt társadalmi csoportok jogi védelmére, a politikai életben való részvételére vagy csak a népszerűsítésére szolgáló ügyek és projektek. Ezen belül támogatásra számíthatnak keresztény kultúrájú országokba bevándorló muszlimok (a muszlim országokban élő keresztény kisebbségek viszont nem), indián őshonosok, jelenlegi vagy egykori börtönlakók, homoszexuálisok és más szexuális kisebbségek, kitelepített populációk, menekülttáborok, különböző jogsértések vagy erőszak (jellemző módon női) áldozatai, fehér többségű országok fekete kisebbségei. Az OSF különösen aktív az amerikai négerek és az Európai Unióba bevándorló harmadik világbeliek szociális követeléseinek az érvényre juttatásában.

 Abortusz és eutanázia

 Az OSF általában bőkezűen támogatja a terhességmegszakításhoz való jog védelmével, a szexuális felvilágosítással, az ún. genderelmélet népszerűsítésével és az élet önkéntes befejezésének jogával kapcsolatos kezdeményezéseket és tematikákat világszerte.

 Általánosságban az OSF nem támogatja a sérülékeny, elnyomott vagy fenyegetett európai népességeket, például a Donbassz orosz lakosságát vagy a dél-afrikai fekete többség államhatalmi erőszakának és diszkriminációjának kitett, egyre jobban elszegényedő búr kisebbséget. Ugyanakkor védelmezi a nyugati országok többségi lakosságának hagyományos társadalmi normáit megkérdőjelező ügyeket, a déli országok társadalmi kohézióját erősítő ügyeket vagy szervezeteket és a bevándorlókat vagy kisebbségeket társadalmilag „strukturáló” kezdeményezéseket a nyugati országokban.

 Támogatja a bevándorlást a nyugati országokba és az őshonosok védelmét a harmadik világban. Támadja a dominánsnak ítélt országok nacionalizmusát a „haladó” eszmék nevében, de támogatja azokat a nacionalista államokat vagy politikai erőket, amelyek korlátozhatják az előbbiek tevékenységét. Támogatja a szexuális szabadságot, az abortuszhoz való jogot és a szexizmus elleni harcot, ha a követeléseket az európai többségnek címezik, de a sariát éltető és a homoszexualitást elítélő vezetők által irányított muszlim közösségi szervezeteket finanszíroz, amelyek adott esetben az európai népességek őshonos kultúrája ellen irányuló követeléseket fogalmaznak meg.

 Ellentmondás? Nem biztos. Ellentmondásosnak lehetne találni, hogy valaki a társadalmi igazságosságot prédikálja és megrövidít hárommillió kisbefektetőt 1992 „fekete péntekén”, vagy hogy pénzt áldoz a természet és a bennszülött népek jogainak védelmére, miközben befektet a világ legnagyobb bányavállalatába? Hosszasan lehetne még sorolni e befektetési logikák látszólagos ellentmondásait, de naivitás lenne azt hinni, hogy nem követnek egy sajátos észjárást.

 Ahhoz, hogy megértsük George Soros támogatáspolitikáját, célszerű őt magát meghallgatni, mert sok minden felróható neki, de az semmiképpen sem, hogy nem őszinte. Éppen ellenkezőleg: az írásai, a nyilatkozatai, a megnyilvánulásai alapján megállapítható, hogy sohasem csinált titkot a szándékaiból. Kezdettől fogva nyílt sisakkal játszik. Anélkül, hogy a pszichoanalízis útvesztőibe tévednénk, az mindenesetre teljesen nyilvánvalónak látszik, hogy tetteinek legfőbb mozgatórugója egyetlen szóval megfogalmazva a megalománia, a magafajtákat jellemző „megteszem, mert megtehetem” attitűd. Egyébként ezt a lelki defektusát sem tagadja, sőt időről időre nyíltan hangot ad neki, szinte dicsekszik vele.

 Mindig eltúloztam a saját fontosságomat. Őszintén szólva, önmagamat valamiféle istennek képzeltem...” (The Alchemy of Finance, 1987; A pénz alkímiája, 1995) „Egyfajta betegség, ha önmagunkat valamiféle istennek, a mindenség teremtőjének tekintjük...” (The billionaire who built on chaos: Gail Counsell charts the rise of a speculator who consider himself „some kind of god”, independent.co.uk, 1993. június 2.) „Nem fogadom el mások szabályait...” (Soros on Soros. Staying Ahead of the Curve, 1995) „Igazság szerint elég erős messianisztikus ábrándokat hordoztam a gyermekkoromból, amelyeket éreztem, hogy kontrollálnom kell, máskülönben bajba sodorhatnak.” (George Soros: The „God” Who Carries Around Some Dangerous Demons, latimes.com, 2004. október 4.)

 Nyilván a betegesen túlburjánzó egójának (vö. egotizmus) tudható be, hogy úgy véli: mindent és bármit megengedhet magának. Még azt is, hogy időnként teljesen hülyének nézze az olvasóit, amint azt a brit Guardianben megjelent egyik cikke eklatánsan bizonyítja. (Putin is a bigger threat to Europe’s existence than Isis, theguardian.com, 2016. február 11.) Akár előrehaladott kora, akár olyasvalaki mindenhatósági delíriuma miatt, aki hozzászokott ahhoz, hogy büntetlenül manipulálja a pénzt és az igazságot, úgy tűnik, ez alkalommal átlépte a nevetségesség küszöbét. Szerinte ugyanis az igazi fenyegetést Európára nézve nem az Iszlám Állam (és az iszlamista terrorizmus) jelenti, hanem Vlagyimir Putyin orosz elnök.

 Hogy miért? Nagyon egyszerű: szerinte Putyin a migránsválságon keresztül hangszereli Európa lerombolását. Mivel célja az Európai Unió szétszedése, írja Soros, erre a legjobb módszer Európa szíriai menekültekkel való elárasztása. Ezért az oroszok a civil lakosságot bombázzák Szíriában, hogy a reményvesztett milliókat menekülésre és földrészünk elözönlésére kényszerítsék. Így a migráció biblikus epizódja – Európa társadalmi szövetének, gazdaságának és jövőjének felforgatása – Soros szerint az orosz medve, Putyin műve lenne. A Földközi-tengert átszelő, valódi vagy álmenekültekkel zsúfolt bárkák, a határainkat tízezrével ostromló migránsok, Európa Eurábiává alakítása – mindez egy orosz összeesküvés eredménye, amelynek machiavellisztikus célja az Európai Unió felbomlasztása.

 Az, hogy a harmadik világból már jóval a szíriai orosz intervenció előtt is özönlöttek az új honfoglalók földrészünkre, láthatóan nem ingatja meg az érvelésében Sorost, aki most furcsa módon megfeledkezik – az egyébként a múltban általa is többször kárhoztatott – „humanitárius háborúkról”, amelyekkel a NATO destabilizálta az egész régiót Észak-Afrikától a Közel-Keletig. Elhallgatja az arab tavaszok kudarcát, a líbiai katasztrófát – a Nyugat másik „remekművét” – is, amelyek utat nyitottak az iszlám radikalizmus terjedésének. Szót sem veszteget arra a nyilvánvaló tényre, hogy az Iszlám Állam az amerikai, izraeli és szaúdi titkosszolgálatok frankensteini együttműködésének a szörnyszülötte, annak érdekében, hogy szétszedjék Szíriát, illetve létrehozzanak egy szalafista bábállamot a Földközi-tenger keleti medencéjében, egy dominóeffektus utolsó láncszemeként, amelynek az Egyesült Államokkal, Izraellel és az arab olajmonarchiákkal szemben ellenséges összes régióbeli kormány bukásához kellett volna vezetnie.

 De a Soros-féle okfejtés nyilvánvaló történelmi-geostratégiai következetlenségein túl vajon Oroszország miért próbálná lerombolni Európát az iszlám fenyegetés növekedését kockáztatva, nemcsak Közép-Ázsiában, hanem a saját nyugati határain is? Soros szerint egyszerű a válasz. Mivel Oroszország a gazdasági összeomlás küszöbén áll (a spekuláns másik régi rögeszméje), Putyin rezsimje a leghatékonyabban azzal kerülheti el a csődöt, hogy kiprovokálja az EU szétesését. Márpedig a darabjaira hullott EU már nem fogja tudni fenntartani az Oroszország ellen állítólagos ukrajnai beavatkozása következményeként foganatosított gazdasági szankciókat.

 Soros cikkét hiba lenne „időskori szenilitásnak” betudni, mert valójában azt tükrözi, hogy mi zajlik a Nyugatot uraló technokrata elit fejében, amelynek gátlástalan agresszivitásban testet öltő őrült ideológiája éppen egy újabb világháború felé sodorja a világot. Ez a katonai-pénzügyi elit megfertőzi a nyugati// kormányokat, ellenőrzi a NATO-t, uralja a Wall Streetet és kondicionálja a globális információt. Krónikus uralkodási kényszerétől vezéreltetve szüntelenül növelni akarja befolyási övezetét.

 Soros állításával ellentétben nem Putyin miatt agonizál Európa, hanem pénzügyi, demokratikus és katonai szuverenitásának az elvesztése miatt, amelynek következtében nemzetgazdaságai leépülnek, társadalmainak kohéziója meggyöngül, nemzeteinek identitása pedig elenyészik. Ezzel együtt egyre szűkülnek a szabadságjogaink, miközben egy arctalan bürokratákból, mohó pénzmágusokból és korrupt megélhetési politikusokból álló kaszt éppen átveszi a hatalmat életünk és sorsunk fölött. Ők Európa igazi ellenségei. George Soros pedig az egyik frontemberük.

Gazdag István
forrás: http://demokrata.hu/hir/belfold/hubrisz-es-manipulacio