Nekünk, európaiaknak, nem mindegy, hogy mi történik az USA-ban. Már csak azért sem, mert „…az amerikai fegyveres erők költségvetése persze kilencszer nagyobb, mint az oroszé….“ Vitacikknek kiváló – már csak azért is, mert írója „belülről“ ismeri az amerikaiakat…(szerk.)

- – – – – – – – – – – – – – – – – – – -

 Az amerikai társadalom megrokkant: drogozik és fegyverkezik, a hadserege sokba kerül, és képtelen megnyerni akár egyetlen háborút is. Csak bombázni tud és pusztítani, győzelmet aratni soha. Az USA rivális politikai klikkjei egymást marcangolják, a társadalom különböző rétegei közötti vagyoni különbségek soha nem látott mértékben polarizálódtak, az államalkotó fehér népesség demográfiai súlyának folyamatos csökkenésével együtt élesedik a faji feszültség.

Ennek a demoralizált hadseregnek rövidesen az állam határain belül kell majd beavatkoznia. Ma már távolról sem biztos, hogy az amerikai haderő a legerősebb a világon. Ezt egyébként hallgatólagosan maga Donald Trump is elismerte nemzetbiztonsági stratégiájában, akárcsak James Mattis hadügyminiszter a John Hopkins Egyetemen január 17-én elmondott beszédében. Még ha nyíltan nem is mondták ki, hogy más hatalmak túlléptek rajtuk, abszolút prioritásnak nyilvánították „komparatív katonai előnyük helyreállítását”, amivel lényegében beismerték ennek elvesztését.

Az amerikai fegyveres erők költségvetése persze kilencszer nagyobb, mint az oroszé, de a hatékonyságuk ennek ellenére is szánalmas. Szíriában és Irakban az USA mintegy 10 ezer főt vetett be az Iszlám Állam (ISIS) ellen, de csak egyharmaduk volt katona, a többiek a Pentagon alvállalkozóiként leszerződött magántársaságok zsoldosai. Összességében az amerikai hadművelet büdzséje hétszeresen múlta felül az orosz katonai intervenció költségeit. (How Much Has The Syrian Civil War Cost Russia And The US?, ibtimes.com, 2016. március 14.)

A két konkurens haderő által elért eredmény közötti különbség önmagáért beszél a hatékonyságukat illetően is. Hiába gyártják ugyanis az amerikai fegyvereket óriási mennyiségben, az orosz és kínai fegyverzettel szemben egyszerűen elavultnak számítanak. Mostanában az amerikai konstruktőrök mintha nem lennének képesek új fegyvereket kifejleszteni, megbízhatóakat pedig még kevésbé, amint azt az F–35-ös vadászgépük csúfos vergődése is bizonyítja. Inkább régebbi gyártmányokat „modernizálnak”, majd vadonatújként prezentálnak. Nemzetbiztonsági stratégiájában maga Trump is megjegyezte, hogy a problémát egyszerre okozta a katonai kutatás-fejlesztés összeomlása és a Pentagon hadianyag-beszerzéseit jellemző általános korrupció. A fegyvergyártók hajlamosak rásózni elfekvő készleteiket az államra, mert a minisztériumi bürokráciának általában fogalma sincs róla, hogy a haderőknek valójában mire is lenne szükségük a hadműveleti terepen. (National Security Strategy of the USA, White House, 2017. december 18.)

Ugyanakkor az ezredforduló óta exponenciális mértékben súlyosbodtak az amerikai társadalom idült szervi bajai. Például a kábítószer-fogyasztás, amely sokáig a fekete kisebbség csaknem kizárólagos apanázsának számított, mára ragályos méreteket öltött a fehér férfiak körében is. Ráadásul az Egyesült Államok (Kanadával együtt) egészségügyi szükségállapotba került az opioidok elterjedése következtében. Mivel az amerikaiak egyharmada krónikus fájdalmaktól szenved, az orvosok 2016-ban csaknem 290 milliószor írtak fel számukra opioid készítményeket, de ezek drágábbak, mint a feketepiacon árult heroin. 2015-ben 12,5 millió amerikai élt vissza az opioidokkal, és több mint 33 ezren bele is haltak.

Egy egyetemi tanulmány szerint szoros összefüggés áll fenn az opioidválság és az amerikai munkaerőpiac összeomlása között. A 25–54 éves korosztályhoz tartozó munkanélküli férfiak fele ugyanis gyorsan megbetegszik, elveszíti munkaképességét, és kénytelen naponta opioidot szedni. (Alan B. Krueger: Where have all the workers gone? An inquiry into the decline of the U.S. labor force participation rate, brookings.edu, 2017. szeptember 8.) Egy év alatt 20 százalékkal nőtt a végzetes kábítószer-túladagolások száma, ezen belül az opioid-túladagolás 2016-ban kétszer annyi halottat követelt, mint az előző évben (kb. ugyanannyit, mint a közlekedési balesetek). Ez a szám jelentősen meghaladja a világon elkövetett terrortámadások áldozatainak számát. „A halandóság új keletű növekedése a fiatalabb korosztályokban a háttérben lévő betegség és nélkülözés szimptómája. Ez lehet a gazdasági hanyatlás következménye és oka.” (U.S. Life Expectancy Drops Again Amid Opioid Crisis, bloomberg.com, 2017. december 21.)

Legalább ilyen súlyos problémát jelent az amerikai egészségbiztosítási rendszer enyhén szólva nem kielégítő hatékonysága, amelynek következtében manapság leggyakrabban éppen az egészségügyi kiadások juttatják szó szerint csődbe az amerikai háztartásokat. Túlzás nélkül kimondható, hogy az egészségügyi ellátáshoz való hozzájutás szó szerint életbe vágó kihívást jelent az amerikai alsóbb osztályok számára. (This is the No. 1 reason Americans file for bankruptcy, usatoday.com, 2017. május 5.) Ilyen körülmények között betegségük esetén egyre többen kényszerülnek arra, hogy az orvosi költségeiket internetes kunyerálás (crowdfunding vagy internet begging) révén próbálják meg összekalapozni, de a tragikus „népszerűségi verseny” ellenére, amelyet az internetes közeg adakozó kedvének felkeltése érdekében folytatnak a rászorulók, próbálkozásaik 90 százaléka kudarccal végződik. (Go Fund Yourself, America’s dystopian health care system is forcing people into a lethal popularity contest, motherjones.com, 2018. január–február)

Az általános egészségügyi helyzet romlását jelzi az is, hogy negyven év után az USA déli államaiban, főleg a feketék lakta övezetben (blackbelt) a csatornázás és a víztisztítás elégtelensége miatt ismét felütötte fejét a világ legszegényebb országaira jellemző horogférgesség. Jelenleg legalább 12 millióan szenvedhetnek elhanyagolt trópusi betegségekben a világ vezető demokráciájában. (Hookworm, a disease of extreme poverty, is thriving in the US south. Why?, theguardian.com, 2017. szeptember 5.) Nem mintha a keleti tagállamoknak nem lenne meg a maguk problémája. Ezek vidéki területein ugyanis megállíthatatlanul terjed a Lyme-kór. „Az USA a kullancs terjesztette betegségek melegágya. Az elmúlt 50 évben a tudósok legalább tucatnyi új betegséget észleltek, amelyet kullancsok terjesztenek.” (Beyond Lyme: New Tick-Borne Diseases On The Rise In U.S., npr.org, 2017. március 11.)

Régi szokásához híven Samu bácsi, akárcsak egy kivénhedt primadonna, aki képtelen szabadulni régi dicsősége délibábjától, továbbra is előszeretettel parádézik, pöffeszkedik és pozőrködik ünneplőruhájában a világ ámulatba ejtésére, pedig az alsógatyája már régóta lyukas. Az ország eszeveszetten fegyverkezik és háborúskodik. Most éppen kereskedelmi háborúba bonyolódik Kínával, miközben infrastruktúrájának állapota egyes régiókban csaknem harmadik világbeli. Nem véletlenül ígért be Trump a választási kampányában ezermilliárd dollárt „az útjaink, hídjaink, alagútjaink, főútjaink, repülőtereink, iskoláink és kórházaink újjáépítésére”. Sok más kampányígéretéhez hasonlóan azonban ennek a beváltása is várat magára, viszont kompenzálásként felemelte százmilliárddal a Pentagon büdzséjét. Elvégre az orosz, kínai, iráni, észak-koreai és naurui katonai fenyegetés elhárítása minden pénzt megér.

Különösen aggasztó a köziskolák csaknem általános lerobbantsága – már vagy húsz éve. A „szuperhatalom” keleti-parti iskoláiban hidegebb téli napokon sok helyen, így például Baltimore-ban, szó szerint cidriznek a diákok, nem annyira a felelés eshetősége, sokkal inkább az osztálytermekben uralkodó szibériai zimankó miatt. (It’s Not Just Freezing Classrooms in Baltimore. America’s Schools Are Physically Falling Apart, motherjones.com, 2018. január 6.) Detroitban sztrájkoltak a tanárok lepusztult munkahelyeik és áldatlan munkakörülményeik ellen tiltakozva. (The Detroit ‚Sick-Out’ Makes a Valid Point: Crumbling Schools Shown to Hurt Learning, the74million.org, 2016. január 14.) A probléma azonban sokkal általánosabb annál, hogy csak erre a két – ebből a szempontból emblematikus, mert teljesen elnégeresedett – nagyvárosra lehessen leszűkíteni. Az ország mintegy százezer oktatási közintézménye közül ugyanis minden negyedik iskolaépület rossz vagy éppen csak megfelelő állapotban van, és minden másodiknak felújításra vagy modernizálásra lenne szüksége ahhoz, hogy az állapotát jónak lehessen minősíteni. (infrastructurereportcard.org)

Újabban egy régóta nem tapasztalt jelenség zilálja szét az ország gazdasági, társadalmi és vidéki szöveteit, amelyet a „kiskereskedelem apokalipszise” (retail apocalypse) névvel illetnek. Arról van szó, hogy országszerte, mindenekelőtt vidéken, százával zárnak be a kereskedelmi központok, a híres „plázák” (malls). Tavaly mintegy 9 ezer húzta le a redőnyt, az idén előreláthatólag legalább 12 ezerre vár ugyanez a sors, olyan patinás cégeket is csőddel fenyegetve, mint a Sears, a Bebe és a Stein Mart. A Starbucks csaknem 400 üzletét készül bezárni az év folyamán. (A tsunami of store closings is about to hit the US – and it’s expected to eclipse the retail carnage of 2017, businessinsider.fr, 2018. január 1.) A boltbezárások szociális hatása az USA-ban nagyon jelentős, az ország vidéki területein ugyanis ezek a közélet központjaiként is működnek, és eltűnésük a társadalmi kötelékek fellazulását eredményezi, nem is beszélve a helyi adóbevételek csökkenésében és munkahelyek elvesztésében megnyilvánuló közvetlen gazdasági következményekről. A plázabezárási cunami különösen a nőket sújtja, akik közül egyetlen év alatt csaknem 140 ezren veszítették el az állásukat – a plázázás formájában gyakorolt szórakozási lehetőségeiket pedig nyilván sokkal többen. (Retail apocalypse: Women disproportionately impacted by job cuts, report says, foxbusiness,com, 2017. december 18.)

2000 óta az USA nagyvárosi körzeteinek 80 százalékában folyamatosan és tartósan csökken a háztartások átlagjövedelme. Jelenleg csak az amerikaiak 38 százaléka lenne képes a megtakarításaiból fedezni egy ezerdolláros orvosi számlát vagy egy 500 dolláros autójavítást. (The end of the American Dream, moneyweek.com, 2016. május 28.) Az amerikai jegybank (Fed) szerint az amerikaiak csaknem fele képtelen lenne akár csak egy 400 dolláros orvosi számlát is kifizetni anélkül, hogy kölcsönt kérjen vagy pénzzé tegyen valamit. (The Secret Shame of Middle-Class Americans Nearly half of Americans would have trouble finding $400 to pay for an emergency, theatlantic.com, 2016. május) Nem csoda, hogy az amerikaiak mintegy 70 százaléka „szükségesnek” tartja az adósságot az életében. (The Complex Story of American Debt, pewtrusts.org, 2015. július 29.) Így aztán minden negyediküknek nagyobb az adóssága, mint a vagyona. (Credit Suisse: with just $10 „you’re wealthier than 25% of Americans”, sovereigman.com, 2015. október 20.) Ugyanakkor a leggazdagabb amerikai családok 0,1 százalékának akkora a vagyona, mint a családok 90 százalékának együttvéve. (US wealth inequality − top 0.1% worth as much as the bottom 90%. Not since the Great Depression has wealth inequality in the US been so acute, new in-depth study finds, theguardian.com, 2014. november 13.)

2013 óta felére csökkent az amerikai farmerek átlagjövedelme, tavaly az amerikai farmok átlagosan több mint 1300 dolláros veszteséget termeltek. Részben ez magyarázza, hogy a farmerek öngyilkossági rátája kétszerese a háborús veteránokénak. (Why are America’s farmers killing themselves in record numbers?, theguardian.com, 2017. december 6.) A vidéki környezetben pusztító öngyilkosságjárvány és az általános opioidválság összhatásaként az utóbbi két évben folyamatosan csökken az amerikaiak életkilátása. (What the dip in US life expectancy is really about: inequality, vox.com, 2018. január 9.)

Eközben a fegyvertartás szinte megszállottsággá vált a társadalom egyre szélesebb köreiben. Többé már nem az állam esetleges túlkapásaival szembeni fegyveres ellenállás alkotmányos jogára való felkészülésről vagy a vadnyugati cowboymentalitás hagyományőrző túléléséről van szó, hanem sokkal inkább egy általános felkeléstől vagy faji-etnikai polgárháborútól való páni félelem megnyilvánulásáról. Árulkodó jele az amerikai psziché egyre paranoiásabb állapotának, hogy újabban a fekete pénteki leértékeléseken a mobiltelefonok helyett a fegyverek váltak a legkelendőbb portékává. (Black Friday posts new single day record for gun checks at more than 200,000, usatoday.com, 2017. november 25.)

Valóban Uncle Sam tűnik a legalkalmasabbnak a világ vezetésére?

Gazdag István
forrás: https://mail.google.com/mail/u/0/?shva=1&ui=2#inbox/163b1530734355df