Mire ezek a sorok megjelennek, tudni fogjuk, számíthatunk-e fehér karácsonyra. Hetek óta folytak a találgatások, úgy tűnik, tömegigény van rá, hogy előre tisztázzuk: lesz-e hó karácsonykor (az egyik tévécsatornán még szavazni is lehetett!). Mintha hó nélkül nem lenne ünnep az ünnep. Mintha az egész a havon múlna…

De hát nem azon múlik. Úgy látszik, a lényeget elfedő globális külsőségek már nemcsak a mindennapi életre, hanem a karácsonyra is rátelepszenek. Belénk beszélik, hogy a csomagolás fontos!

A helyzet minden évben rosszabb, a lényeg rég elmaradt valahol a félúton. Félrever a száncsengő! A pénzről, és csakis a pénzről szól minden. A pénzről szól a karácsony is, ami csak akkor ér valamit, ha gazdag! Csóró karácsony nem kell, olcsón nincs szeretet, nincs béke, testvériség, és megváltás, az olcsó hal könnyeitől még a halászlé íze is sós lesz. Minden sarokból támadnak a reklámok, vegyél meg mindent, egyszer élünk! Ha nincs pénzed, nyargalj hitelért! Lassan már nem kell érte a bankba menni, tálcán házhoz viszik! Aki pedig nem használja ki az akciókat – még többet, még jobbat, még nagyobbat! –, szívtelen családvesztő, akire nincsenek hatással a karácsonyfa alatt sóvárgó gyermekszemek, hiszen még arra is képtelen, hogy férfias küzdelmet vívjon a black friday-nak nevezett hisztérikus lovagi tornán, s megszerezze a féláron kínált ehető gyurmát, az akkus masszázsfotelről nem is beszélve, amelyben majd a drága nagymamát lehet örömittasra kényeztetni szentestén!

Sokadszor is fáj leírni, a fogyasztó társadalom meg akar fosztani attól, amiért karácsonykor ajándékozni szokás: a másiknak szerzett örömtől.

Országomat egy okostelefonért!

Ott tartunk, hogy a "Mária és József házhoz jön" szolgáltatás felüdülésnek számít!

Kell hát a fehér karácsony, mert a látszat mindent visz!

A modern társalom új rítusokat celebrált, azt például, hogy legyünk szolidárisak egymással, akkor is, ha nem vagyunk azok. Küldjünk ajándékot, egyszer egy évben gyűjtsünk pénzt a szegényeknek, ettől majd érezni fogjuk, mennyire jók vagyunk, és mindenki látni fogja, milyen határtalanul szeretjük egymást. A fiatalok, akiket nemcsak mi nevelünk, hanem az élet is, megrántják a vállukat, nekik senki ne tegye kötelezővé a szeretetet, és vicces SMS-eket küldözgetnek egymásnak a karácsonyról (ezekből néhány szellemdús darab máris kering a világhálón). Sokaknak éppen azért kellemetlen ez az ünnep, mert kénytelenek szembenézni a magánnyal, vagy éppen ellenkezőleg, el kell viselniük a kötelező családi együttlétet, ami hosszabb és unalmasabb a megszokottnál. Nincs hova menni, minden zárva, a barátok is a rokonság körében múlatják az időt. Szólhat a Mennyből az angyal, rotyoghat a töltött káposzta, nem ettől az ünnep az ünnep.

Mikor ment félre, senki nem tudja, de rosszul szeretjük egymást, és elrontjuk azt is, amit nem akarunk. Tudjuk, minden második-harmadik nemzedék visszafelé tekintget, saját múltját, ifjúságát, veszni látszó lelki értékeit keresi a múltban, és megállapítja, hogy baj van, mert ahogy őrlik az időt az egymásra rakódó esztendők, aggasztóan kopik az örökség, amit a szülői házból magukkal hoztak: a belátást, a gyengédséget, a türelmet, a hűséget és tisztességet, a megbocsátást, a barátság kőbe vésett szabályait, a szilárd erkölcsöt, és igen, a szentimentalizmust. Soha el nem avuló fogalmak ezek. A szeretet ünnepe virrad ránk holnap, valljuk mi, és ebből neengedjünk akkor sem, ha az egész világ ellenünk dolgozik, hiába tüntetik el a keresztet a templomokról, és hiába próbálják színes függönyökkel eltakarni a valóságot.

Láthatja mindenki, halad a világ, új idők és új karácsonyok járnak. Minden változik, ez a dolgok természetes rendje (tempora mutantur…), és a lelkünk mélyén elfogadjuk, semmi nem lesz még egyszer ugyanaz. Hogyan is lehetne? Hiszen miközben hátra tekintgettünk, gyermekeinknek prédikálunk, észrevétlenül mi is megváltoztunk, alkalmazkodtunk ehhez a nyugtalan, új világhoz. Zavarban vagyunk magunkkal szemben is, a kritika tehát nekünk is szól. Mert vagy az égre tekintünk, és reménykedünk, ki tudja, miben, vagy máris nekilátunk, és lelkileg is újjáépítjük ezt az új világot, hogy újra megszülessen a kis Jézus, és rosszkedvünk tele tündöklő nyárrá változzon.

Fehér Béla
forrás. http://magyaridok.hu/belfold/rosszkedvunk-tele-2611603/