Nagy nap virrad december 10-én a marokkói Marrákes lakóira, akik még soha nem láttak annyi külföldi politikust kies városukban, mint a jövő hét elején fognak...

Ha minden igaz, legalább százhetven ország állami vezetője érkezik az ENSZ csúcstalálkozójára, hogy ők is „történelmet írjanak”, mint hetvenöt éve a Marrákestől északra, Casablancában tanácskozó amerikai és brit politikai, katonai vezetők, akik a második világháború kimenetelét meghatározó stratégiai döntéseket hoztak. A mostani állam- és kormányfők bizakodását nyilván az ENSZ főtitkára (a Szocialista Internacionálé volt elnöke), António Guterres is táplálja, aki az év elején közzétett propagandacikkét patetikusan így zárta: „Az idei év egy mérföldkő lehet azon az úton, amely elvezet a valóban működőképes migrációhoz.” A baloldali portugál politikus legjobb meggyőződése és szándéka szerint a migráció pozitív globális jelenség, de mint tudjuk, a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. Nem véletlenül reagált akkor úgy a magyar külügyminiszter, hogy megdöbbentő az ENSZ főtitkárának véleménye, mert jó néhány ENSZ-tagállam álláspontja (és tegyük hozzá, az utóbbi évek nyilvánvaló tényei) szerint a tömeges bevándorlás rossz és veszélyes dolog, ezért mi, európaiak nem akarjuk, hogy Európa a migránsok olvasztótégelye legyen, „nyílt”, azaz kevert, kaotikus társadalommá váljon.

Az sem véletlen, hogy az ENSZ globális migrációs paktumát (az Egyesült Államok, Ausztrália és Izrael mellett) főként európai országok nem fogadják el, sőt, nem is vesz részt a marrákesi konferencián Magyarország, Ausztria, Bulgária, Csehország, Lengyelország, Szlovákia, Olaszország, Lettország, de több más uniós tagállamban is komoly vitát és ellenállást váltott ki a paktum, illetve a migráció kérdése. Az sem meglepő, bár mulatságos, hogy az Európai Bizottság migrációs ügyekért, uniós belügyekért és uniós polgárságért felelős biztosa hétfőn álláspontjuk felülvizsgálatára szólította fel a globális migrációs csomagot elutasító tagállamokat. Dimitrisz Avramopulosz nem először kerül súlyos szereptévesztésbe, ugyanis neki nem a brüsszeli bürokrácia, nem is az ENSZ, még kevésbé a migránsok áradatát Európára zúdító afrikai és ázsiai országok érdekét és szándékát kellene képviselnie, hanem az Európai Uniót alkotó nemzetállamokét, amelyektől a mandátumát és a fizetését kapja. Ugyanaz (!) az ember támogatja most leplezetlenül és pofátlanul a migrációt, aki 2013-ban még mint Görögország védelmi minisztere négy méter magas kerítést építtetett a görög–török határra, hogy megvédje hazáját az illegális bevándorlóktól. 

Az sem véletlen, hogy éppen december 10-én írják alá a globális migrációs paktumot, mert hetven éve, 1948-ban ezen a napon fogadta el az ENSZ-közgyűlés az Emberi jogok egyetemes nyilatkozatát, ezért december 10-e lett az emberi jogok világnapja. A marrákesi aláírók ezzel is deklarálni óhajtják, hogy a migráció alapvető emberi jog, így ha bárki a világ egyik (szegény) végén egyszer csak úgy gondolja, hogy ezentúl a világ másik (jómódú) részén kíván élni, akkor őt bárhol kötelesek feltétel nélkül befogadni és eltartani. Még akkor is, ha nem szerény vendégként, hanem serény hódítóként érkezik. Vagyis az önvédelem joga helyett az önfeladás kötelességét akarja rákényszeríteni az európai nemzetekre az ENSZ migrációs paktuma és az azt nyíltan – a „nyílt társadalom” és a „szolidaritás” hazug jelszavával – támogató brüsszeli uralkodó elit, amelynek már tényleg semmi köze nincs az EU-t alkotó, őshonos európai nemzetekhez. De nem nekünk, hanem nekik kell továbbmenniük a pokolba vezető úton.

Faggyas Sándor
forrás: http://magyarhirlap.hu/cikk/135563/Ut_a_pokolba