Sohasem lehetne aktuálisabb mint advent 1. vasárnapján, mert Európa jövőjét végső soron az istenhívő és istentagadó emberek közti küzdelem dönti el...(szerk.)
„Készen állunk, lássunk munkához” – mondta szerdán Strasbourgban Ursula von der Leyen, és új kezdetet ígért az Európai Unió számára. Miután a tagországok állam- és kormányfőiből álló Európai Tanács csütörtökön kinevezte az Európai Parlament által nagy többséggel megszavazott új Európai Bizottságot, az december 1-jén, azaz holnap (a tervezetthez képest egy hónap késéssel) munkába áll. E napokban nagyon sokan megelőlegezett bizalommal és nagy várakozásokkal tekintenek az új testületre, de vajon a huszonhat biztos, a több mint hétszáz EP-képviselő és a több ezer eurobürokrata (no meg az ötszázmillió európai polgár) közül hányan tudják, milyen nap lesz holnap? Tudják-e, hogy advent első vasárnapja következik, s ha igen, értik is, hogy ez mit jelent? Az újlatin nyelveket beszélők alighanem sejtik, hogy ez a szó eljövendőt, eljövetelt jelent, de csak a hívő keresztények tudják, kinek az eljöveteléről van szó. Az európai kultúrájú emberek kétezer év alatt megtanulták és a tudást utódaiknak továbbadták, hogy adventus Domini az Úr eljövetele, karácsony Jézus Krisztus születésnapja, midőn „az Ige testté lett és lakozék miközöttünk”. Erre a csodára, erre az örömhírre vártak, várunk minden év végén, s minden más – a feldíszített karácsonyfa, a vágyott ajándékok, nagy lakomák, családi együttlétek – csak ráadás. Jézus eljövetele nélkül a karácsony olyan ünnep, ahonnan éppen a születésnapi ünnepelt hiányzik.
Európában, főként annak nyugati felén azonban már egyre több embernek nem hiányzik Jézus. Sőt nem is akar hallani róla és a karácsony szótól is idegenkedik. „Itthon vagyok itt e világban / s már nem vagyok otthon az égben” – írta száz éve boldog-szomorúan Kosztolányi, de azóta kiderült, hogy az Istentől eltávolodó, elidegenedő, földhözragadt ember e világban is otthontalan, s a hittel együtt elveszett a remény és a szeretet is. Márai szerint miután Istent megölte a tudomány, az embert megölte a tömeg, s ami maradt: „egy hámsejt-tömeg, aki várja Godot-t”. A posztmodern materialista, technicista, fogyasztói társadalom „szentháromsága” az élvezetvágy, nyereségvágy és becsvágy. Ennek egyik szimptómája a Black Friday-tól karácsonyig tartó vásárlási őrület, ami örvényként szippantja magába a legtöbb embert. Szeretteink megajándékozása nem rossz dolog ugyan, de az igen, ha a szükségesnél sokkal többet vásárolunk, ész és mérték nélkül költekezünk és fogyasztunk. Európa nagy részén advent idején sem a templomok, hanem az áruházak, bevásárló- és szórakoztató-központok, vendéglátóhelyek vannak tele, egyre többen pedig már nem meghitt családi körben, hanem szállodákban, wellnessközpontokban „ünneplik” a karácsonyt, immár idehaza is.
A jövő év elején konferenciasorozat kezdődik az Európai Unió jövőjéről. Ezzel kapcsolatban Trócsányi László EP-képviselő arra hívta fel a figyelmet, hogy olyan kérdéseket kell feltennünk, amelyek valóban érdeklik az európai polgárokat, és csak reális célokat érdemes megfogalmazni. Ursula von der Leyen néhány hete Berlinben elmondott „Európa-beszédében” azt hangoztatta, hogy Európa – Oroszországgal és Kínával szemben – „felbecsülhetetlen értékekkel” rendelkezik, méghozzá a jogállamisággal, a szabadsággal, a demokráciával, a különböző életfelfogások iránti nyitottsággal. A migrációtól a klímaváltozáson át a gazdaságig sok kihívásról elmondta a céljait, csak éppen az európai eszme lényegéről, forrásáról: a keresztény szellemről és kultúráról nem szólt. Márpedig egy kereszténydemokrata politikusnak illene tudnia, hogy Európa jövőjét végső soron az istenhívő és istentagadó emberek közti küzdelem dönti el.
Faggyas Sándor forrás: https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20191130-europa-megtagadoi-9