A sok mesterségesen keltett ködtől ez talán nem is látszik tisztán az első látásra. Most, több nappal a maratoni brüsszeli csúcs után már világos: a csúcson Macron győzött és a liberálisok. A sors úgy hozta, hogy a megegyezés napján éppen Franciaországban voltam, s este 8 körül értem haza a szállásomra. Meglepetésemre a francia közszolgálati televízió első csatornája élőben közvetítette az elnök sajtótájékoztatóját, s ott bizony egy diadalmas, a saját (képzelt) nagyságától megittasult politikust láttam. S tényleg: a sajtóbeszélgetés részeként a több napos tárgyalássorozatról közölt felvételeken a Tante (Merkel) megfáradt idős hölgynek tűnt, energiák és elképzelések nélküli politikusnak, Tusk és Juncker éppen csomagoló, fád funkcionáriusoknak, akiknek mindegy, hogy milyen megoldás szülessen, csak létrejöjjön már valami. És a visegrádi négyek is messze vannak attól, hogy győztesnek lehessen tekinteni őket: néhány javaslatot meg tudtak fúrni, de az a felállás, amely végül is összejött, rosszabb az eredetinél.
Az új bizottsági elnök asszony keményebb lesz Kelet-Közép-Európához, mint Weber lett volna. A Tanács új, belga elnöke úgyszintén: a papájával együtt, aki szintén ismert belga politikus, ultraliberálisként tartják számon még a belgiumi viszonyok között is. S eléggé liberális beütésekkel bír az a hivatalosan egyébként baloldali spanyol politikus is, aki a külügyi megbízotti poszt várományosa. Akárhonnan nézem is: az ellenkezője valósult meg annak, amiről az európai parlamenti választás előtt beszéltünk, a kívánatos kereszténydemokrata-konzervatív fordulatnak. Liberális fordulat lett belőle, s nem is elsősorban a választás eredményei, mint az utána következő, eléggé ügyetlen és szétcsúszó tárgyalássorozat miatt. S ne legyenek illúzióink, megvan a megegyezés annak viszonylatában is, hogy Frans Timmermans fajsúlyos tagja lesz az új Európai Bizottságnak is. Az elmúlt 5 évben is voltak pillanatok, amikor olyan érzésünk támadt, hogy a fád és személyes problémákkal küzdő Juncker helyett ő vezeti a bizottságot, s biztosan így lesz ez a jövőben is. Az új elnök asszony tapasztalatlan, Timmermans viszont valóban sok tapasztalattal bír. Liberális irányultsága pedig úgy gondolom, mindenki számára nyilvánvaló.
De számomra most, néhány nappal az egyezkedések után, mégsem ez a döbbenetes. Inkább az, ahogyan ez a megállapodás létrejött. Rengeteget beszéltünk arról, hogy Európa értékválságtól szenved, nincs meghatározó elképzelés és nincsenek erős személyiségek, amelyek egy új értékrendet próbálnának létrehozni számára. Nos, ennek fényében a következőkbe gondoljunk bele: az Európai Parlament új elnöke (akivel 5 évig korrekt módon tudtam együttműködni, de aki semmilyen komolyabb javaslattal, kijelentéssel nem hívta fel eddig magára a figyelmet, vastagon a szürke átlaghoz tartozott) a saját bevallása szerint 2 órával a jelölése előtt még maga sem tudta, hogy valaki jelölni kívánja őt egy ilyen magas posztra. Az Európai Bizottság új elnök asszonyával kapcsolatban ugyanez a helyzet: 4 órával azelőtt, hogy a neve szóba került (úgy, hogy a franciák hozták be őt a képbe, mintegy Merkel hátában, ugyanis a német kormány eléggé jellegtelen miniszteréről van szó), szóval 4 órával azelőtt még szintén sejtése sem volt róla, hogy esetleg az európai kormány feje lehet. Nos, azért csak illik megkérdezni: milyen személyes és politikai kvalitásokkal rendelkeznek ezek az emberek? Milyen elképzelésekkel lépnek ilyen fontos posztokra? Ki és milyen elvek alapján fogja vezetni az Európai Uniót az elkövetkezendő 5 éves időszakban?
A saját farkába harapott a kígyó? Korai még persze meghozni az ítéletet, de a kételyek megjelentek. Joggal.
Csáky Pál forrás: https://www.facebook.com/csakypal/