Az ilyen helyzetek miatt emelkedik meg az ember gyomra, robban fel az agya. Az ilyen helyzetek késztetik arra, hogy kimondja: soha többet hallani sem akarok a politikáról!…

Újabb nagy szemétség készül a világpolitikában, s ennek perfid voltát nem képes csökkenteni az a tény sem, hogy komoly politikusok néha figyelmeztetnek is arra: ez nem a kegyesrendi szerzetesek értékrendje alapján működő tevékenység. Még a Vaskancellár cinikus mondata sem old sokat eme alapigazságon: „aki szereti a kolbászt meg a politikát, ne érdeklődjön behatóan aziránt, hogyan csinálják egyiket is, másikat is”.

Erdogan török állama tegnap bejelentette, hogy támadást indít észak-szíriai területek ellen. A nagy USA kormánya – merőben szokatlan módon – vasárnap éjjel azonnal közleményben reagált, hogy az USA ezt tudomásul veszi, s azonnali hatállyal kivonja a térségből a csapatait, kb. ezer katonát. A kurdok is azonnal reagáltak a térség kurd-arab koalíciója részeként, s nevén nevezve a fejleményeket azt vágták az amerikaiak szemébe, hogy azok elárulták őket.

Nem tudjuk, mit hoz a holnap és a holnapután, mint ahogy azt sem tudjuk, tárgyalnak-e zárt ajtók mögött valakik erről a helyzetről, vagy sem. A magam részéről nem tudom elképzelni, hogy ne tárgyalnának, szerintem még El-Aszad is felhívta Putyint eme ügy kapcsán.

De nem is a konfliktus jövőbeli veszélyeiről akarok most értekezni, hanem a kisebbségeknek adott ígéretek csalárd voltáról. Történt, hogy Közép-Keleten meggyengült bizonyos – egyébként mesterségesen összetákolt – országok stabilitása, és szép csendben létrejött ott egy félelmetes, torz alakultat, az Iszlám Állam. Egy olyan terrorszervezet nyílt területi egysége, amely a középkor sötét módszereit hozta vissza a térség mindennapjaiba. Ez az őrült csapat korunk egyik legmodernebb vívmányát, az internetet arra használta, hogy lefejezéseket közvetítsen rajta élő adásban. Az ultraszélsőséges szervezet nyíltan világuralomra való törekvést hirdetett meg fő politikai céljául, a szélsőséges iszlám elven alapuló világkalifátus megvalósítását, ahol csak lehet.

Egyértelmű volt, hogy ez ellen fel kell lépni, s mára sikerült is jelentős mértékben szétverni ezt a veszélyes kezdeményt.

Ám ez nem ment ez egyik napról a másikra, s főleg nem ment magától.

Voltak, akik tolerálták a létét, mondván, amíg nem érinti az én érdekeimet közvetlen módon, addig nem fogok vele foglalkozni. Voltak olyanok is, akik csendben, a fű alatt üzleteltek is velük – vagyis ilyen módon támogatták is őket. Ilyen volt például Törökország, illetve több törökországi szubjektum. Többen – így az USA és néhány fontos európai ország – a levegőből intézett viszonylag biztonságos módon támadásokat ellenük. A központi szír kormány komoly orosz támogatással szintén harcolgatott ellenük, de nekik sem volt katonai erejük ahhoz, hogy átfogó eredményt tudjanak kicsikarni.

Volt azonban két csoportosulás, amely nem tehette meg, hogy távolról szemlélje az eseményeket. A Szíria északi részén élő kurdoknak és a mellettük-velük élő mérsékelt muzulmán araboknak szövetséget kellett létrehozniuk és harcolniuk kellett, mert a szülőföldjükről volt szó. Sokan persze el is menekültek az egyre veszélyesebbé váló régiókból, de a többség ott maradt – mert az volt az otthonuk. Az amerikaiak felfegyverezték, hivatalosan is a szövetségesüknek ismerték el őket, ám a lövészárokba a kurd harcosok mentek. Bizonyíthatóan a legnagyobb áldozatot hozták a győzelemért, s kaptak is cserébe egy olyan autonómiát, amely példaszerű nem csak a régióban, hanem világszinten. S működtetik is azt viszonylag korrekt módon, eme jellemzést elismeri az ott élő, más nemzetiségű lakosság is.

Pár hónappal ezelőtt magam is késztetést éreztem, hogy írjak néhány sort erről a helyzetről, kiemelendő a kurdok áldozatvállalását és felteendő a kérdést, mi lesz ennek a vége. Hiszen léteznek komoly kurd enklávék Irakban is, amelyek szintén működtetik az autonómiák bizonyos rendszereit, a mintegy 40 milliónyira tehető kurd össznépesség egy része Iránban is él, ám a legnagyobb kurd közösség mégis Törökország területén lakik. Törökország pedig egyszerűen nem ismeri el a létüket, illetve ellenez minden komolyabb kibontakozást a számukra. Persze, el kell ismerni, hogy a törökországi Kurd Munkáspárt néha használ (kénytelen használni?) megkérdőjelezhető módszereket is, ennek ellenére a tény tény marad: magam is érdeklődve kérdeztem, mikorra érik meg az idő arra, hogy a jól felfegyverzett szíriai kurd Népvédelmi Egységek tovább lépjenek egy lépéssel az önálló Kurdisztán megteremtése felé vezető úton. Hiszen a mesterségesen létrehozott államalakulatok határai Ázsiában ugyanúgy nincsenek kőbe vésve, mint a világ más tájain – így Európában sem.

Eme gondolatmenet súlyát persze a törökök is ismerik. Kitaláltak egy nagyon ügyes húzást: mondván, hogy ebben a háború sújtotta régióban van hely letelepedésre más régiókból származó menekülteknek is, áttennének ide a Törökországban kétségkívül jelen lévő 3,5 millió menekültből egy milliónyit. Létrehoznának egy biztonsági zónát a szír-török határ szíriai oldalán, segítve ezzel az átmeneti törökországi táborokban élő szerencsétlenek helyzetén. Felvidéki magyarra lefordítva: betelepíteni a Csallóközbe néhány százezer menekültet, így oldván meg azok sanyarú helyzetét.

A kurdok persze elszabotálták eme „nagyvonalú” terv végrehajtását, soha nem mentek ebbe bele. A törökök viszont mára eldöntötték: ha kell, katonai erővel is létrehozzák a „biztonsági zónát” - egy másik állam, Szíria területén, a kurd autonóm területeken. Az USA erre úgy döntött, hogy nem néz oda, Európa erős államai pedig nem hallanak és nem látnak semmit. Mert Erdogán az elmúlt hetekben is már több migránst engedett rá Görögországra, mint eddig, s ha Európa kekeckedne, akkor Törökország a kérdéses egy milliós tömeget nem Szíria felé, hanem felénk irányítja majd.

Nos, dióhéjban összefoglalva – itt állunk most. Veszélyes helyzet van kialakulóban – ám eme napok történései arra is sarkallnak bennünket, hogy elgondolkodjunk egy picit akár a nagyhatalmak biztonsági garanciáinak tartóssága fölött is.

Csáky Pál (volt EP-képviselő)
forrás: Internet (https://www.facebook.com/csakypal/posts/1316029858574277?__tn__=K-R)