A 2008-2009-es világgazdasági válság nagyon nagy mértékben sebezhetővé tette az ikerpénzeket – az amerikai dollárt és az eurót. A régió vezető hatalmainak nemzetállamai gigantikus államadósságokat halmoztak fel...
A felszín alatt munkálkodó erőszakos, önérdekű társadalmi átalakításokra törekvő erők tevékenysége rendszerint hosszú ideig rejtve marad a közvélemény előtt. Amikor a felszínen megjelenik, általában már túl késő ahhoz, hogy a társadalom érdemben reagáljon, és elejét vegye a pusztító jelenségeknek. Ilyesmit tapasztalhattunk Franciaországban a forradalom előtt. XVI. Lajos a feudális berendezkedés túlélt kötöttségeit sikerrel lazította ugyan, mégis sikerült ellene felhasználni.
Évekig folyt a lakosság suttogó hergelése, amihez az alapot a sorozatos rossz mezőgazdasági termések (1785 és az az utáni években), valamint az ebből fakadó emelkedő élelmiszerárak adták. A katasztrofális mezőgazdasági terméseredmények az Izlandon több hullámban kitört vulkán (1783–1784) által kibocsátott hamu miatt voltak, ez nagy károkat okozott évekig a termésekben fél Európában.
A növekvő – csak részben megalapozott – elégedetlenség fokozását azzal lehetett csúcsra járatni, hogy mindezért a munkálkodók az uralkodót (XVI. Lajos) és főként feleségét, Mária Terézia lányát – az idegen nőt – tették meg felelősnek, mondván, az ő gigantikus költekezései miatt van mindez, noha ez távol állt az igazságtól.
A titokban áskálódók 1789-ben így sikerrel robbantottak ki lázadást, valójában azonban a jakobinus diktatúrában mutatták meg igazi arcukat, és bontakoztatták ki a teljes társadalmi felépítményt radikálisan lebontani szándékozó hajlamaikat, a szabadság, egyenlőség, testvériség hamis jelszó jegyében. Éppen maguk, a királyi önkényre hangosan hivatkozók valósították meg véres önkényuralmat, az ígért szabadság helyett minden ellenvélemény képviselőjének kíméletlen fizikai kiirtását.
Hazai történelmünk sincs híján az ilyesminek. Elegendő az 1867-es kiegyezés utáni évtizedek történetét áttekinteni. Miközben a kiegyezés kaput nyitott hazánk egyenrangúságának és gyors fejlődésének, erősödésének, a közös birodalmon belül szinte azonnal el is indult és sokáig rejtve maradt az aknamunka, amely végül azt eredményezte a vesztes első világháború után, hogy ismét visszazuhantunk a korábbi évszázadok kisemmizett pozíciójába. 1867 után évtizedekig zavartalanul folyt hazánkban is „modernizáció” címen a bomlasztás, amely felzárkózás helyett bukáshoz vezetett. A hatalom szűklátókörűen – bár tudott a törvényen kívüli aknamunkáról – nem intézkedett, azt lekicsinyelte.
Mohács után 1919-ben így ránk köszöntött tehát második hatalmas nemzeti katasztrófánk, a véres kommunista rémuralom, majd Trianon. A magánbirodalmat építgető titkos erők a 17. és 18. században esetenként egy-egy országot vettek fel céljaik közé. Az angol forradalommal indult el a magán pénzbirodalom megalapozása azzal, hogy magánbankként létrejött a Bank of England, amelyhez társutasként szegődött a „forradalomban” megregulázott uralkodóház (uralkodik, de nem kormányoz). Kísérletük később (1789) Franciaországban is sikerrel járt, de az iszonyú vérfürdő mégis egy állami ellenbirodalmat szült időlegesen (Napóleon).
A Francia Császárság legyőzése után a magánpénz célba vette ugyan egész Európát, de Németországgal törököt fogott, itt újabb állami ellenbirodalom nőtt fel. Oroszország sem akadt végleg meg a kerítőhálóban, bár a mai napig volt több próbálkozás is.
A birodalmi szervezkedés központja viszont 1913 óta az ugyancsak magánbankként létrejövő Federal Reserve megalapításával az Egyesült Államokba került, és két véres világháború után létrehozta az euroatlanti országcsoportot, ezúttal már benne Németországgal, és 1990 után kiegészülve a szovjet érdekszférából szabaduló országok csoportjával. Az euroatlanti szervezkedés először is azonos elveken nyugvó (jelszó: a piac szabadsága) gazdasági, de egyben védelmi egység (NATO) is.
Mi több, szinte a teljes blokkot két ikerként funkcionáló pénz is összetartja, amik teljes szimbiózisát éppen 2008–2009-es pénzügyi válság alatt lehetett megfigyelni, amikor az erősebb iker (dollár) mentette meg a bukástól a gyengébb iker (euró) felségterületén működő nagybankokat ezermilliárdos juttatásokkal. A lépés már az Egyesült Államok Kongresszusában is feltűnést keltett, többen szóvá tették, hogy mi dolga az amerikai „nemzeti” pénznek ilyen mértékben külföldön. A válaszok az illetékesektől elmaradtak.
2008–2009 azonban nagyon nagy mértékben sebezhetővé tette az ikerpénzeket. A régió vezető hatalmainak nemzetállamai gigantikus államadósságokat halmoztak fel, többszörösét annak, amit ugyancsak a birodalomépítők láttak elviselhetőnek korábban. Vészesen fogyott a csendes, kulisszák mögötti akciókhoz az idő, mindenképpen a nyílt színre kellett lépni, mégpedig a korábbi settenkedő, magánbirodalom-szervező stílus helyett a legradikálisabb agresszivitással. Ennek az erőszakos megközelítésnek vagyunk tanúi az elmúlt évtizedben. Ilyenek az illegális migránsok becsalogatása, a határvédelem elhanyagolása, a deviáns kisebbségek jogainak túlsúlyozása, a balliberális ideológia jognak történő sorozatos feltüntetése jogállam címen.
Sorozatban és egyre határozottabban érkeznek a fenyegetések, az „új értékek” befogadására szóló „érzékenyítések” azokba az országokba, ahol ragaszkodnak az elfogadott normákhoz. Felvették a nyílt sisakot a titkos építkezők gerillakommandói is, az úgynevezett civil szervezetek. A korábban soha nem tapasztalt nyílt brutalitást azóta lehet különösképpen tetten érni, amióta a hőn óhajtott TTIP (Transzatlanti Kereskedelmi és Befektetési Partnerség) ötlete az éber polgárok ellenállásán megbukott. A TTIP sikere esetén ugyanis egy huszárvágással került volna ki minden lényeges szuverenitási hatáskör a nemzetállamok kezéből, át a nemzetközi pénz-magántőke hatáskörébe.
Érdemes emlékezetünkbe idézni, hogy Barack Obama még azzal számolt, hogy hivatali ideje lejártáig a kérdés megoldódhat. Ehelyett 2016-ban jött Donald Trump elnöksége a maga nemzeti politikájával, ezzel és nem a birodalomszervezők ötleteivel kívánta országát ismét naggyá tenni.
Az eszeveszetten pusztító rohanásra most azért is szükség van, mert az amerikai közvélemény még gondolkodó nem is kis része kezd felocsúdni abból a rémálomból, amelybe a 2020-as választások körülményei taszították. A választások után immár tagadhatatlanul és egyértelműen a globalista erők lépéskényszerbe kerültek: nincs más hátra, csak előre, a feladat az, hogy az euroatlanti térséget véglegesen egységes magánbirodalmi egységbe tömörítsék.
Ebből eddig lopakodó módon már nagyon sok minden megvalósult, gyorsan be kellene a folyamatot fejezni. Adott az egységes katonai szervezet, a NATO. Az ikerpénzeket mindösszesen az különbözteti meg egymástól, hogy más a nevük. Egyébként mind a dollár, mind az euró teljesen kívül esik Amerikában a törvényhozói hatáskörön, Európában meg még az sem világos, hogy ezt a hatalmat kinek kellene képviselnie a pénz ügyében. Tehát ez a fontos alrendszer( monetáris politika) már a birodalmiak kezében van.
Joe Biden éppen most igyekszik, hogy a másik fontos ágat, a fiskális politikát is kézbe vehessék azzal, hogy indulásként követelné az egységes társasági adóztatást. A monetáris döntések joga 2009-től a gyakorlatban egyértelműen a Federal Reserve-nél van, hiszen zokszó nélkül mentette ezermilliárdokkal az európai birodalmi érdekeltségeit. Minden előrehaladottsága ellenére az euroatlanti magánbirodalom ügye, ami alapvetően pénzügyi meghatározottságú, időközben nagyon is ingatag lábakra került mind az Egyesült Államokban, mind Európában. Mindenekelőtt az összes meghatározó és az euroatlanti magánállamiságot hallgatólagosan támogató államokban. Mindegyik súlyosan el van adósodva – maga az Egyesült Államok, de Franciaország, Olaszország és Spanyolország is.
Ez a helyzet magát az uralmi pénzügyi rendszert és értelem szerint annak urait is veszélyezteti.
Gyorsan tenni kell valamit, „kutyaharapást szőrével”, szól a bölcs magyar mondást. A méretes pénzügyi bajokat még több pénzzel kell orvosolni, a pénzgyártás ugyanis a pénzurak mestersége és kizárólagos monopóliuma. A bajok mértét az immár második éve folyó covidjárvány méreteiben csak fokozza.
Az európai megoldásra már a gombot is rávarrták, noha még nem lépett érvénybe (Helyreállítási Alap).
Még nagyobb léptékű az, ami most az Egyesült Államokban készül. Joe Biden szinte már elég papírt sem talál ahhoz a pénzösszeghez, amit nyomtatni készülnek (1900 milliárd dollár covid mentőalap + 2400 milliárd dollár általános fejlesztésekre szolgáló alap). A napnál világosabb, hogy ezeket a gigantikus összegeket (az európai résszel együtt ötezermilliárd dollárnyit tesz ki) a pénzpiacokon csak úgy lehetne finanszírozni, ha az adósságlevelek hozama nagyon megemelkedne, ami a kamatokat az egekbe vinné.
Ez viszont kizárná a gazdasági növekedés elindítását, tehát csöbörből a vödörbe tranzakció lenne. Nem marad más hátra, mint a két ikerpénz központi bankjai (Federal Reserve és az Európai Központi Bank) további ezermilliárdokat fog megvásárolni ahelyett, hogy ezek az új adósságok a piacra kerülnének. Itt meg is érkeztünk a kommunizmus veretes lenini tételéhez: az egy bankhoz és annak pénzforgalmi és hitelmonopóliumához.
Ezek után nincs azon sem mit csodálkozni, amit a „haladók” manapság a nyugati elit egyetemeken tanítanak. Leninék a munkásosztály hatalmát hirdették, de italukat, a francia konyakot mindig képviselőik fogyasztották. Ma a kijelölt uralkodó osztály a „Black Lives Matter” klub. Francia konyak nem lesz, de a feketelevest majd valakiknek meg kell inniuk.
Boros Imre (a szerző közgazdász) forrás: https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20210416-tobb-evszazados-maganbirodalom-epites-a-nyilt-tarsadalom-titkai