A kereskedelem, a pénz és a média által alkotott komplexum a globális kapitalizmus világában mindent meghatároz. Tartós hatalmat csak az képes gyakorolni, aki mindhárom dimenzióban jelen van...

A nyugatias modernitás létszerveződési módja, ami a 19. század óta kapitalizmusnak nevezi önmagát, a profitra épül, célfüggvénye az, hogy minél kisebb ráfordítással minél nagyobb hasznot érjen el. Ahogy Milton Friedman Nobel-díjas amerikai közgazdász fogalmazott, „the business of the business is the business”, vagyis ha vállalkozó vagy, akkor egyetlen célod csak az lehet, hogy növeld a profitodat.

És ha következetesen alkalmazzuk a neoliberális logikát, amelynek megalapozásában Friedman alapvető szerepet játszott, akkor azt is hozzátehetnénk, hogy növeld a profitodat bármilyen áron, akár a világ felszámolása árán is. Igaz, akkor már nem lesz világ, de ott lesz ám a tenger sok profitod. Ahogy Seattle indián törzsfőnök fogalmazott a fehér emberhez címzett híres üzenetében, ha majd megölitek az összes bölényt, kivágjátok az összes fenyőt, és megmérgezitek az összes folyót, és ott ültök az így szerzett aranydombotokon, majd rájöttök, hogy az aranyat nem lehet megenni.

A nyugati modernitás legmélyebb dilemmáját fejezi ki ez a drámai mondat, azt a dilemmát, amelynek megoldása ma ugyanolyan távol van, mint az elmúlt évszázadok során bármikor. És ha már a profit uralkodik világunk felett, akkor talán nem érdektelen eltöprengeni azon, hogy a világ tíz legnagyobb profitot termelő vállalata miből és hogyan szerzi gigantikus nyereségeit.

Nos, az első tíz helyen álló cég összes profitja nagyjából 440 milliárd dollárt tesz ki évente, ami, mondjuk, Ausztria, Irán vagy éppen Norvégia egy évi GDP-jét jelenti. De talán pontosabban adja vissza globális hatalomgazdasági pozíciójukat az az adat, miszerint a teljes bevételük akkora, mint Japán (a világ harmadik legnagyobb gazdasága) egyéves hazai összterméke.

Ami a nemzeti hovatartozásukat illeti – már amennyiben értelmezhető egyáltalán a „nemzeti” fogalma az ilyen globális hatalomgazdaságba ágyazott óriások esetében –, nem igazán meglepő talán az, hogy a tízből négy amerikai és négy kínai. A világot már ma is és az előttünk álló, módfelett kalandosnak ígérkező évtizedek folyamán is e két birodalom versengése határozza meg. A maradék két vállalat közül az egyik dél-koreai, a másik szaúd-arábiai. Ez utóbbi birtokolja az első helyet, mert a világ legnagyobb profitot szerezni képes vállalata nem más, mint a szaúd-arábiai nemzeti olajtársaság, az Aramco, amelynek múlt évi profitja 110 milliárd dollárt tett ki, ezermilliárd dollárt megközelítő teljes árbevétel mellett.

Számos alkalommal történt már kísérlet arra, hogy ebből a gigantikus vállalatból tőzsdei céget hozzanak létre úgy, hogy részvényei korlátlanul adásvétel tárgyai lehessenek, ám e kísérletek sorra meghiúsultak. A legutóbbi kísérlet éppen néhány héttel ezelőtt bukott meg, és az ember érteni véli mindezt, hisz feltehetőleg elképzelhetetlen erejű tektonikus energiák feszülnek egymásnak a folyamat mélyszerkezetében. És nyilván annak is van egy sajátos szimbolikája, hogy a világ legnagyobb profitot hozó cége egy kőolajipari-vállalat.

A kőolaj a nyugati modernitás emblematikus eleme, a Nyugat felemelkedésének örök jelképe és egyúttal olyan stratégiai energiahordozó, amely – és persze az általa nyerhető profit is – teljes mértékben hatalomgazdasági összefüggésekre épül. Az előállítás költségei itt aligha számítanak, hisz Szaúd-Arábia kitermelési költségei hordónként nagyjából öt–tíz dollárt tehettek ki az elmúlt évek során, miközben a kőolaj hordónkénti világpiaci ára 60 és 160 dollár között ingadozott az elmúlt évtizedben. Ebből egyúttal képet alkothatunk arról is, hogy a költség és haszon aránya milyen dimenziókban mozog. Az első helyen álló Szaúd-Arábia és az olaj külön kategória a legnagyobb profitot elérni képes vállalatok között is.

Ami a további kilenc cég iparági összetételét illeti, nagy meglepetés itt se nagyon ér minket, négy vállalat az informatika–kommunikáció világából jön, öt pedig a pénzhatalmi rendszerből. Az előbbinél Amerika tarol, a kivételt a Samsung képezi. A maradék három cég a három „A”, vagy, ha így jobban tetszik az „AAA”. Vagyis az Apple, az Alphabet és az Amazon. Az Alphabet ezen a néven talán kevésbé ismert, de ha a közismertebb nevén említjük, amely úgy hangzik, hogy Google, már mindenki tudja „kiről” is van szó.

A pénzhatalmi rendszernél azonban fordított a helyzet, mert ott Kínáé a fölény, hiszen az öt óriás bank közül négy kínai. Amerika csak egy pénzügyi céggel van jelen az első tíz között, ez a JP Morgan Chase & Co., Kína azonban négy bankkal, amelyek egyben a világ legnagyobb bankjai.

Itt is bebizonyosodni látszik, hogy a kereskedelem, a pénz és a média által alkotott komplexum a globális kapitalizmus világában mindent meghatároz. Tartós hatalmat csak az képes gyakorolni, aki mindhárom dimenzióban jelen van. A másik döntő fontosságú tanulság, hogy a hanyatlóban lévő amerikai birodalom és a feljövőben lévő kínai birodalom küzdelme egyre inkább meghatározza a világunkban zajló folyamatokat.

A legnagyobb vállalatóriások gigantikus profitjai erről a roppant dimenziójú csatáról szólnak.

Bogár László
forrás: https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20191119-gigaprofitok