Afganisztán, Irak, Líbia és Szíria húszezermilliárd dolláros ráfordítással az állítólagos „demokrácia” helyett az anarchia, a káosz és a pusztulás megrendítő mementói lettek...

Alig van ember ma a világon, aki, ha azt hallja, hogy szeptember 11., akkor ne tudná, hogy miről van szó. Bár a 21. század legelején játszódott le, de nagy valószínűséggel az egész évszázadra nézve meghatározó jelentőségű mindaz, ami akkor történt. Ám ha feltesszük azt a kérdést, hogy mi is történt azon a napon, tehát 2001. szeptember 11-én, akkor csak egyvalami biztos, a bizonytalanság. Arra, hogy mi és főként miért játszódott le azon a szép verőfényes kora őszi napon, aligha adható olyan válasz, amely mindenki számára elfogadható volna. Akárcsak a 20. század nagy rejtélyei esetében, például hogy ki gyújtotta fel a Reichstagot, vagy ki ölte meg J. F. Kennedy amerikai elnököt, valószínűleg soha nem lesz kielégítő válasz arra sem, hogy minek is kellene látnunk a 2001. szeptember 11-én történteket. Ahogy az lenni szokott, a hivatalos jelentés olyan alapvető és feloldhatatlan ellentmondásokat tartalmaz, illetve olyan határozottan hagy figyelmen kívül döntő fontosságú kérdéseket, hogy egyetlen dolog biztos, úgy semmiképpen nem történhetett, mint ahogy a hivatalos változat fogalmaz. Ennek az írásnak nem az a célja, hogy ezekre a nyilvánvaló ellentmondásokra és képtelenségekre ráirányítsa a figyelmet, hanem az, hogy áttekintse, az elmúlt egy híján húsz év történései segítenek-e minket abban, hogy apró mozaikokból összerakjuk e tragikus nap történéseit. Az ellentmondásokkal kapcsolatban arra azért érdemes ráirányítani a figyelmet, és ezt a hivatalos jelentés sem tagadja, hogy számos olyan jelzés érkezett az Amerikai Egyesült Államok nemzetbiztonsági szolgálataihoz, amelyek már hónapokkal a történések előtt jelezték, hogy valami hasonló készülődik.

Tehát amit bizton állíthatunk, az az, hogy a birodalmi Amerika és ahogy ma ennek a birodalmi Amerikának a „nem létező” államát nevezni szokták, a „deep state” nemcsak hogy nem tett meg mindent annak érdekében, hogy képes legyen sikeresen felderíteni és elhárítani egy ilyen összeesküvést, hanem mintha a „hagyd megtörténni” logikával még diszkréten segítette volna is az összeesküvőket tervük végrehajtásában. No, lám csak, összeesküvés, ebben az esetben a hivatalos változat készítői sem tagadják, hogy összeesküvésről van szó (nem elméletről, hanem gyakorlatról), így most már inkább csak azt kellene tisztázni, hogy kinek az összeesküvése ez. És ha ebből szempontból vizsgáljuk meg az elmúlt csaknem két évtized történéseit, akkor az nyilvánvaló, hogy a globális birodalmi Amerika számára 2001. szeptember 11-e a szó szoros értelemben ürügy volt a háborúra, ami azonnal ki is tört, hisz az amerikai elnök jelezte, megkezdődött a terrorizmus elleni világháború. Az is gyorsan kiderült, hogy ebben a háborúban, „aki nincs velünk, az ellenünk van”, tehát azonnal terroristának bizonyult mindenki, aki nem adott meg minden támogatást a birodalmi Amerika új világháborújához. Ez az új világháború két ország elleni háborúval indult, Afganisztán és Irak került célkeresztbe.

A két ország stratégiai fekvése nem indokol különösebb magyarázatot. Afganisztán egy olyan kiemelt jelentőségű hadászati „magaslat”, ahonnan tökéletesen „belőhető” Eurázsia legkényesebb övezetének minden országa, az egész Közel-Kelet, Irán, India és Kína egyaránt. Az ország megszállása gyerekjáték volt a birodalomnak, ám most már egész biztos, hogy szeptember 11-e huszadik évfordulójára ez a kis hatszázmilliárd dolláros kaland teljes kudarccal végződik számára. Úgy kell feladnia Afganisztánt, hogy nemcsak egyetlen célját sem teljesítette, de megszégyenülten kell átélnie e célok tökéletes megalapozatlanságát. Ez a húsz év alatt „eltapsolt” hatszázmilliárd dollár azt jelenti, hogy a megszállás húsz éve alatt minden évben „eltűnt” egy egész afgán nemzeti vagyonnyi pénz. Vagy még egyszerűbben fogalmazva, ebből a pénzből minden évben egy vadonatúj Afganisztánt lehetett volna felépíteni. Ezzel szemben azonban ebből a pénzből minden évben megsemmisítettek egy Afganisztánt. Mindez a maga abszurditásában is jelzi, hogy bármi is történt 2001. szeptember 11-én, amihez ürügyül használták, az totális és látványos kudarccal zárul. Ennél egy nagyságrenddel súlyosabb mindaz, ami a másik megszállt országban, Irakban ment végbe. Irak megszállásához a birodalom olyan hamis és hazug vádakat használt ürügyül, amelyek már akkor is nyilvánvalóak voltak, mára pedig maga a birodalom is bevallotta ezeket. Ebből a nézőpontból szemlélve ugyan miért kellene elhinnünk azt, hogy a szeptember 11-e történéseivel kapcsolatos hivatalos birodalmi állítások hitelesebbek, mint az, amit Irakkal kapcsolatban megtapasztalhattunk. Az az inkább bohózatba illő állítás, hogy a birodalom mindezzel a demokrácia nemes eszményeinek gyakorlatba való átültetését kívánta volna elősegíteni, ma már mindenki számára inkább nevetség tárgya. Afganisztán, Irak, Líbia és Szíria nagyjából húszezermilliárd dolláros ráfordítással az állítólagos „demokrácia” helyett az anarchia, a káosz és a pusztulás megrendítő mementói lettek. A régi mondás szerint ebül szerzett jószág ebül vész el. Az ócska és primitív hazugságokra épülő „megtörténni engedett” szeptember 11-e, illetve az erre a „primer” hazugságra épülő hamis beavatkozások milliók halálát, szenvedést és pusztulást hoztak az egész világnak, de legfőképpen az érintett országok népeinek. Amikor a birodalom 2001-ben megszállta Afganisztánt, a tálib vezetők harc nélkül visszavonultak, és mindössze annyit üzentek, nektek drága óráitok vannak, nekünk viszont időnk van.

És ez az idő őket igazolja.

Bogár László
forrás: https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20200914-egy-hijan-husz