Már csak az vár megválaszolásra, minek és hogyan kell változnia azért, hogy minden a régiben maradhasson... 

A régi vicc kérdésére, hogy mi különbség van a mókus és a patkány között, az a válasz, hogy lényegében semmi, csak a mókusnak kicsit jobb a marketingje. Szegény patkány valóban nem tartozik a legkedveltebb állatok közé, márpedig a kínai állatjegyek szerint 2020 a Patkány éve lesz. A keleti mitológiában sok minden van másként, mint a nyugatiban. Ennek egyik legismertebb példája a sárkány megjelenítése. A nyugati sárkány, mint a magyar népmesékben is, gonosz erőket testesít meg, ám Keleten, például Kínában inkább a bölcsesség és segítőkészség szimbóluma. Valami olyasféle, mint a magyar népmesékben a táltos paripa.

Így van ez a patkánnyal is, amely a nyugati megközelítésben a tisztátalanság, gonosz élősködés megtestesítője. Keleten azonban inkább a nyugodt gyarapodás jelképeinek egyike. A Patkány éve tehát eszerint nyugodt, kiegyensúlyozott gyarapodást, békés időket, általános jólétet hoz a világnak és benne Kínának 2020-ban. Érdemes tehát eltöprengenünk azon, vajon mennyi esélye van a patkánynak arra, hogy be is teljesítse ezt a mitológiai ígéretet. A módfelett kalandosnak ígérkező 21. század második évtizedébe lépő világ elég zavaros és baljós örvénylésben kavarog. Egyre nyilvánvalóbbá válik a lassan egy évszázada globális birodalomként üzemelő Amerikai Egyesült Államok hanyatlása.

És ha a portugálok, spanyolok, hollandok, franciák és angolok után az amerikai birodalom is lehanyatlik nagyjából egy évszázad elmúltával, akárcsak elődei, akkor a globális hatalom lemeztektonikája igencsak látványos jelenségeket produkálhat majd. Akárhogyan is lesz, az amerikai birodalom legfőbb riválisának Kínát, illetve egy Európa–Oroszország–Kína eurázsiai együttműködési rendszerre épülő „globális nagykoalíciót” tekinti.

Az elmúlt évek során az is nyilvánvalóvá vált, hogy a „programozott káosz” stratégiáját alkalmazva mindent igyekszik megtenni azért, hogy e nagykoalíció egyes elemeit meggyengítse, illetve hogy a közöttük lévő együttműködési rendszert szétzilálja. Európa súlyos belső konfliktusai, demográfiai hanyatlása és az ennek nyomán erősödő és avatott kezek által hatékonyan elősegített migrációs nyomás egyre kaotikusabb helyzetet idéz elő. Oroszországot a mesterségesen szított ukrajnai polgárháborúval és az erre ürügyként bevezetett egyre brutálisabb nemzetközi szankciókkal próbálja térdre kényszeríteni, illetve Szíriában is pozíciói feladására bírni. A Kína ellen viselt kereskedelmi háború és az egyre súlyosabb összecsapások veszélyét felidéző hongkongi „csinált forradalom” által generált polgárháború is ennek az Eurázsia ellen zajló globális harcnak egy-egy frontvonalát jeleníti meg. Mindeközben egyre drámaibb módon rajzolódnak ki az amerikai birodalom belső feszültségei, saját nemzetállami „talapzatával” vívott háborúja és e nemzetállami talapzat önmagával vívott egyre kaotikusabb lappangó polgárháborúja.

Mindezen előjelek mellett akármilyen bizakodóan is ítéljük meg a patkány esélyeit a tartós és biztonságos jólét és gyarapodás megteremtésére 2020 folyamán, nem árt, ha felkészülünk e „projekt” esetleges bukására is. Mert e kaotikusan örvénylő folyamatok arra utalnak, hogy a világ nem ebbe a mindenki által áhított irányba halad.

Talán érdemes lenne kicsit elgondolkodni azon, hogy vajon miért nem, illetve hogy akkor mire is számíthatunk az idei év során. Ahogy Niels Bohr fogalmazott egyik, Albert Einsteinhez írt levelében, jósolni nehéz, pláne ami a jövőt illeti. Nem mellesleg Bohr saját bevallása szerint ezt az ironikus bonmot-t egy kínai közmondásból eredezteti.

A 21. századnak az emberiség eddigi története során ismeretlen mélységű konfliktusai alapvetően abból adódnak, hogy a világot most már nagyjából fél évezrede uralma alatt tartó Nyugat és létszerveződési módja, a globális kapitalizmus látványosan alkalmatlanná kezd válni arra, hogy az emberiség komplex újrateremtési folyamatait koordinálja. Márpedig ennek a felfoghatatlanul komplex rendszernek az „önigazgatási” folyamatai most már az egyre növekvő káosz jeleit mutatják, így mindenki érzi, hogy valaminek történnie kell.

Most már csak az a „jelentéktelen” kérdés vár megválaszolásra, hogy minek és hogyan kell változnia azért, hogy minden a régiben maradhasson, ahogy Metternich herceg fogalmazott annak idején. Egyre több jel utal arra, hogy a világ Nyugat által véghez vitt „összenyitása” végzetes lépésnek bizonyult. Az emberiség ezzel létrejött ugyan, de láthatóan nem tud mit kezdeni magával. A valójában teljesen ellenőrizhetetlen globális tőkestruktúrák rövid távú profitérdekei kiszámíthatatlanul rángathatják a világ ma már felfoghatatlanul és átláthatatlanul komplex újrateremtési folyamatait.

A felszínen látszólag „politikainak” tetsző összecsapások mögül valójában e tőkekomplexumot irányító „láthatatlan” szuperstruktúra határozza meg a világ alapvető folyamatait, ám ellenőrizhetetlen és áttekinthetetlen célok és stratégiák alapján. Vagyis a „világkormány” már nagyon is létezik, és gyakorolja is az uralmát, ám ez az uralom tökéletesen ellenőrizhetetlen és interpellálhatatlan, hiszen képviselői szerint nem is létezik, feltételezése pusztán összeesküvés-elmélet és/vagy gyűlöletbeszéd, és ezzel a kör bezárul.

Ha ehhez még azt is hozzátesszük, hogy globális véleményhatalmi diktatúraként üzemeltetett médiagépezetével mindehhez folyamatosan legyártja a világ hamis értelmezésének alapvető kereteit és fogalomkészletét, akkor élhetjük csak át igazán a Patkány évének kihívásait.

Bogár László
forrás: https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20200103-a-patkany-eve