Kész a bagett, szól oda a büfésnő az asztalnál ülő tinédzsercsapatnak. Semmi reakció. Megismétli még kétszer, mikor nagy nehezen feltápászkodik az egyik, már most túlsúlyos legényke és unottan odacammog az ételért. A többiek mobiljaikba feledkezve éppen virtuálisan élnek…
Még a bagettet is úgy eszik, hogy közben azt bámulják, húzogatva a képernyőn az ujjukat. Itt-ott – tőmondatokban – vakkantanak egymásnak valamit.
Köröz a közösségi oldalon egy sokatmondó fotó, boldog-boldogtalan osztja is. Meglepetést, kiskutyát készülnek átadni egy kisfiúnak.Hozzá a szöveg: „Amikor még a gyerek nem az Iphone-ért könyörgött. Gyönyörű kép.”
Valóban az. Jól ábrázolja, mit változott a világ az elmúlt 20-30 évben. Míg régen kiskutyáért vagy éppen kerékpárért rágták szüleik fülét a gyerkőcök, ma már a legmodernebb telefonokért nyavalyognak.
Egy másik, két részre osztott fotón, ami régebben körözött a neten, pedig azt lehetett látni, hogy míg régen a kisgyermek kiskutyát simogatott, most a mobiltelefonjával teszi ugyanezt.
Egész hétvégén nem csinál semmit, csak csetel, böngész meg mit tudom én, mit művel a telefonján. Állandóan online üzemmódban van van, két perccel az iskolából való hazaérkezés után már kapcsolatba is lép az osztálytársával, akivel az egész napot együtt töltötte… Süket és vak, nem hall, nem lát, csak a képernyőt bámulja. Hiába vettem neki való kortárs irodalmat, bele se nézett a könyvbe….
Hosszan sorolhatnánk még, mire panaszkodnak a szülők. Egyik kolléganőm épp arról írt cikket nemrég, hogy tanárok és szülők közösen törik a fejüket azon, hogyan lehetne rászoktatni a gyermekeket az olvasásra. Mert nagyon úgy tűnik, a kötelező olvasmányok ideje lejárt. Nincs értelme feladni, mert a döntő többség nem olvassa el.
A Pál utcai fiúk vagy az Egri csillagok, amelyeken generációk nőttek fel és mondanivalójuk örök érvényű, a mai tinédzsereket már nem köti le. Inkább internetes boltokban választanak menő cuccokat, s azt kérik ajándékba, nem könyvet.
Mit tehetünk, tehetünk-e valamit ez ellen az online lét ellen? Hol rontottuk el? Miért van az, hogy a mai fiatalok érzelemszegényen élnek. Egymást heccelik, fogadásokat kötnek, de nem arra, hogy ki olvas el több könyvet, hanem például arra, hogy ki lesz dögösebb a bulin és ki fog onnét elsőként lekopni valakivel…
Mert fájdalom, de a szerelem fogalma se mond sokat a mai fiataloknak. Az ismerkedési folyamat percekre, órákra, jobb esetben is csak napokra korlátozódik, aztán már jön is a testiség, miközben az marad ki, ami a legfontosabb. A mámor, a belső remegés, az az érzés, hogy én azt a másikat szeretem.
Nehéz helyzetben van ma a szülő, amikor kamasz, vagy fiatal felnőtt gyermekének arról próbál beszélni, hogy milyen veszélyeket rejtenek a felelőtlen kapcsolatok, vagy, hogy a szex nem sport. Az összeköltözés, az együttélés szinte a megismerkedés pillanatától a legtöbbjük számára olyan természetes, mint a levegővétel. Ha meg időközben kiderül, hogy nem passzolnak egymáshoz, majd újrakezdik egy másikkal. A fogamzásgátló tabletta a mai lányoknak teljes szabadságot nyújt, hát élvezik az életet, hisz ez dől mindenhonnan.
Úgy tűnik, nincs mit tenni. Hacsak a családokban nem figyelnek jobban oda már egész kiskortól a gyerekekre. Mert bizony a mai elfoglalt szülők pénzzel szokták kiváltani az időt. Amit nem tudnak csemetéikkel tölteni. Ez pedig nem bizonyul jó üzletnek.
Aki gyermeket vállal, annak azt is vállalnia kell, hogy ideje komoly hányadát rááldozza. Minél nagyobb a gyerkőc, annál kevesebb is elég, de a közös programot, a közös ebédet, a nagy beszélgetéseket nem szabad kihagyni.
A gyermek érző lény és hiába kap drága játékot, ha elfoglalt anyukája nem tudott elmenni megnézi őt az anyák napi műsorban… Ez lenyomatként megmarad benne és alakuló személyiségére is hatással lehet. Soha ne sajnáljuk az időt gyermekeinkre, mert ez lehet talán életünk legjobb befektetése!
forrás: https://ma7.sk/tollhegyen/online-gyermekeink