Már megint a férfiak akarnak dönteni a nőket érintő kényes dologról. Vagy egyszerűen csak nyomot akarnak hagyni maguk után a parlamentben. Ez jut az ember eszébe, amikor olvassa, hogy az ĽSNS ismét elővette a már százszor lerágott csontot, az abortusztörvényt, és annak szigorítását forszírozza… 

Javaslatuk lényege – melyet már egyszer visszadobott a parlament, de szeptemberben újra napirendre kerül –, hogy a nők csak életveszély esetén, vagy ha nemi erőszak következtében estek teherbe, valamint, ha bizonyítható, hogy a magzat károsodott, vetethetnék el gyermeküket. Kotlebáék megszüntetnék a nőknek azt a jogát, hogy a terhesség 12. hetéig mindenféle indok nélkül is dönthessenek az abortusz mellett. 

Nem hiszem, hogy a 21. század Európájában helye van kis országunkban egy ilyen „szellemiségű” törvénynek. Főleg akkor nem, amikor igencsak örvendetesen évről évre csökken a művi terhességmegszakítások száma. Ez persze annak a következménye, hogy ma már a nem kívánt terhesség ellen nagyon sokféle módon lehet védekezni. De ha mégis bekövetkezik, még akkor sem minden esetben kerül sor abortuszra. A felelősségteljesen gondolkodó nő és férfi, vagyis a jövendő anya és apa, a legtöbb esetben még a várható nehézségek ellenére is vállalja az új életet. Akkor van baj, amikor az apa a terhesség hírére kámforrá válik, vagy esetleg azzal intézi el dolgot, hogy ad pénzt abortuszra. Persze a nőket sem kell fényezni, hiszen akadnak köztünk sokan, akik felelőtlen kapcsolatokba bonyolódnak, amiknek gyakorta nem kívánt fogantatás a vége. 

Az élet szent, már annak csírájában is. Védelemre, oltalomra szorul, ezt senki sem vitatja. Az abortusz, ha tetszik nekünk, ha nem, szükséges rossz, még akkor is, ha egyre több olyan nő van, aki kihordja és megszüli a nem kívánt gyermeket, majd örökbe adja. Az művi vetélés ugyanis a legtöbb nő lelkében mély nyomot hagy, vannak, akik emiatt alacsonyabb rendűnek érzik magukat. Sokan néha akár életre szóló lelkiismeret-furdalással küszködnek. De amikor teljességgel kilátástalannak ítélik helyzetüket, bizony a nők (is) hozhatnak rossz döntéseket. 

Nem az abortusztörvényt kellene időről időre „elővenni” és módosítani. Sokkal inkább olyan rendszerszintű intézkedésekre volna szükség, amelyeket nyugodtan nevezhetnénk család- és gyerekbarátoknak. Ha egy nő akár lányanyaként is viszonylagos anyagi biztonságban élhetne, biztos csökkenne a művi vetélések száma. Ha az egy-két gyermeket már nevelő családokban hirtelen és váratlanul „bejelentkezik” a harmadik baba, talán kevésbé esnének pánikba a szülők, ha tudnák, hogy ha vállalják, még bónuszokat, adókedvezményt, lakástámogatás is kaphatnak. A kulcsszavak: az anyaság megbecsülése, a családok támogatása. Azért születik nálunk évről évre kevesebb gyermek, mert ez nincs meg. A fiatalok nem érzik magukat biztonságban. 

Azt kellene tehát erősíteni, hogy a gyermek és a család érték. Inkább erről vitatkozhatnának a honatyák, főleg annak tükrében, hogy Szlovákia a leggyorsabban elöregedő európai államok egyike. Néhány évtized múlva már nem lesz, aki dolgozzon, és aki nyugdíjat „termeljen”. Mi lesz velünk akkor? A meg nem született generációkat nem lehet pótolni.(Ezt a cikket a Ma7-ról másolták: https://ma7.sk/tollhegyen/abortusztorveny-helyett-csaladtamogatast)


B. Vida Júlia
forrás: https://ma7.sk/tollhegyen/abortusztorveny-helyett-csaladtamogatast