A politikai korrektséggel sikerült annyira megfertőzni Európát, hogy nincsenek már önvédelmi reflexek, csak az igazság elhallgatása. Az évtizedek óta tartó mindennapos iszlám invázió lassan térdre kényszeríti a jogállamot…

„A demokrácia kudarc, az egyetlen megoldás a kalifátus” – írja plakátjára a kelet-londoni muszlim. „A saríában, az iszlám erkölcsön alapuló törvényekben hiszünk, nem az alkotmányban” – nyilatkoztatja ki a brit főváros egyik hitszónoka.

A rendőr hagyja őket tüntetni, inkább a bevándorlásellenes aktivistákat állítják elő, akik azt kiabálják, hogy „ez egy keresztény ország”. A sajtóban ők a rasszisták, a demokrácia ellenségei, sőt az újjáéledő nácizmus képviselői. Hogyan jutottunk idáig?

A mohamedánok bevándorlása nem csak társadalmi feszültségeket okoz. A többségében muszlim migránsok ugyan szociálisan kivételezett helyzetben vannak, de a kontinens még el tudja őket tartani. Több millióan segélyekből élnek, társadalombiztosítás nélkül jutnak orvosi ellátáshoz, egy sor ingyenes szolgáltatást kapnak, nyelvet tanulhatnak, sportolhatnak, jogsegélyben részesülnek, de évek múlva sem tudnak munkát szerezni, így maradnak a többségi társadalom nyakán. Esetükben asszimilációról beszélni nácizmus, az integrációjuk lehetetlen. A gazdasági szektor csak fogyasztókat lát bennük, nem összeférhetetlen kultúrájú migránsokat. Amíg csörög a kassza, a veszély kifizetődik. Az európai gyógyszergyáraknak, élelmiszeripari vállalatoknak, segélyszervezeteknek, ügyvédeknek – és természetesen az embercsempészeknek – a bevándorlás igazán nagy üzlet. A lassú beáramlás azt a hamis érzetet kelti a nyugati vezetőkben, hogy a folyamat kontrollálható. A párhuzamos társadalmak kialakulása azonban belerondít a képbe, ezért a brüsszeli irányelv szerint no-go zónák nem léteznek.

Nyilván e direktíva szellemében vitatta a BBC műsorvezetője a magyar külügyminiszterrel szemben a londoni no-go zónák létét nemrég egy interjú során. Néhány évvel ezelőtt azonban épp a brit közszolgálati csatorna oknyomozó riportere készített egyórás filmet az Egyesült Királyság olyan területeiről, ahol bandaháború és nyílt utcai drogkereskedelem zajlik, bevándorlók brit fiatalokat késelnek meg, éttermeket rongálnak. „Ez nem a fehér ember országa, ez Banglades” – mondja a londoni drogdíler a riporternek, és nem viccel.

nogo_zone 

A brit fővárostól nem messze, Lutonban már ennél is durvább a helyzet. „Átvettük Britanniát – mondja bele egy másik tévé kamerájába a muszlim boltos. – Ez egy iszlám ország.” És ő még békés volt. Párizsban néhány hónapja meg kellett változtatni egy buszjárat útvonalát, mert Saint Denis-ben egy csapat migráns felgyújtotta az egyik, utasokkal teli járművet. Svédországban pedig tízesével szerelnek le rendőrök, mert tehetetlenek a bevándorlókkal szemben. Geert Wilders holland politikus lapunknak adott interjújában már egyenesen úgy fogalmaz: lassan egész Hollandia egy no-go zóna. A helyi törvények figyelmen kívül hagyása és a bűnözés ássa alá a legjobban az európai toleranciát. A rendőrség korábban sem állt a helyzet magaslatán, elég csak a hetekig tartó 2005-ös párizsi zavargásokra gondolni, amikor bevándorlók vagy azok gyermekei több ezer autót gyújtottak fel. Egy magyar értelmiségi akkor azzal védte a bűnözőket, hogy a gyújtogatássorozat csupán „kommunikáció”. Európa akkor vált védtelenné, amikor az értelmiségiek a migránsok által elkövetett bűncselekményekért a többségi társadalmat kezdték hibáztatni. A politikai korrektség brutális következményekkel járó elnézésbe és a muszlimokkal való kivételezésbe fordult át. Oriana Fallaci újságíró az iszlámról szóló híres könyvében írja, hogy egyszer megkérdezett egy olasz rendőrtisztet, miért nem járnak el egy poligámista muszlimmal szemben annak ellenére, hogy az országban tilos a többnejűség.

A rendőr azt mondta: „A közrend okán”. Vagyis az ok, amiért a muszlimokkal nem tartatják be a törvényeket, nem más, mint a következményektől való félelem.

 

Szikszai Péter
http://magyaridok.hu/ahelyzet/az-iszlam-tabu-1098280/