Stephen Hawking gondolatai után újra olyan témához nyúltunk, amelyet el lehet utasítani, ill. egyetérteni vele. Mindenképpen elgondolkodtató a téma: az egyéni, a piaci érdek és az erkölcs viszonya Soros György felfogásában... (a szerk.)

A 21st Century Wire nevű amerikai online lap nemrég nyilvánosságra hozta a CBS tévécsatorna 1998-as interjúját Soros Györggyel, a globális pénzhatalom oszlopos tagjával, és a médián keresztül ez hozzánk is eljutott. Ebben Soros egyértelművé teszi életfilozófiáját, amely szerint a pénzügyi, spekulációs tevékenységének semmi köze sincs erkölcsi kérdésekhez.

Egészen pontosan így fejti ezt ki: „Nem érzem magam bűnösnek azért, mert érintett vagyok olyan erkölcstelen tevékenységben, amelynek semmi köze sincs a bűntudathoz… Pénzt akarok csinálni, azért vagyok jelen a pénzpiacokon, és ezért én nem lehetek és nem is vagyok tekintettel semmilyen szociális következményre… Egyetlen személyiségem van. Miután elkövetek egy erkölcstelen dolgot, az utána következő időszakban megpróbálok erkölcsösen cselekedni”.

Soros elképesztően őszinte mondatai rávilágítanak arra, hogy a globális elit egy fontos tagja mit gondol a piaci tevékenységről, és ez mint cseppben a tenger, vélhetően jól tükrözi vissza a hozzá hasonló tevékenységet végzők körének életfilozófiáját is. Ám míg az utóbbiak a legkevésbé sem szeretnek megnyílni ilyen kérdésekben, ő van annyira őszinte vagy annyira gátlástalan, hogy kendőzetlenül fogalmazzon. Ezzel kétségtelenül segít abban, hogy megismerjük a globális pénzügyi csoportok motivációit, érdekeit és valóságos szándékait.

Ha a fenti idézeteket alapul vesszük, akkor Soros mint globalista pénzügyi spekuláns a következőket állítja: az egyéni profitérdek felette áll mindennek, mások és a közösség érdeke nem számít. A kereskedelemnek, a piacnak semmi köze az erkölcsösséghez, piac és erkölcs különválasztandó. Ha a vállalkozó a piaci tevékenysége során erkölcstelen dolgokat művelt, azt szociális segítséggel, jótékonykodással ellensúlyozni lehet.

Soros logikája tehát azt diktálja, hogy a piac nem a kölcsönösségen, a különféle érdekek bekalkulálásán alapul, hanem az egyéni haszon kíméletlen növelésén. (Tehát nem a győztes-győztes, hanem a győztes-vesztes logika érvényesül.) Nem veszi észre, hogy ezzel valójában a szabadpiaci liberalizmus klasszikusának, Adam Smithnek is ellentmond, aki az egyéni önzésre épülő piacot az egymás iránt érzett szolidaritással és felelősségvállalással együtt tartotta ideálisnak (lásd A nemzetek gazdasága mellett a korábban írt, Az erkölcsi érzelmek elmélete című munkáját).

Soros tevékenysége során be is bizonyította, hogy hogyan érti a gyakorlatban mindezeket. Hogy másra ne is utaljunk, 1992-ben bedöntötte a Bank of Englandet és ezzel az angol fontot, ezen túlmenően többek között Thaiföldön, Malajziában és Indonéziában tönkretette a helyi pénzpiacokat és a gazdaságot, tízezreket taszítva a nyomorba.

Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy amit mond, azt nem egy adott országon belül működő kis- vagy középvállalkozó mondja, hanem a globális piac egyik meghatározó alakja. Soros szavai mutatják meg azt, hogy mi is a különbség a nemzetgazdaságokon belüli piac és a globális piac között. A helyi piacokon ugyanis vállalkozók, kereskedők, bankárok és befektetők között mégiscsak kialakul egyfajta, az érdekeken alapuló kölcsönösség, a többség ugyanazon a futballpályán játszik, ebből adódóan a következő időszakban is ugyanazokkal a piaci szereplőkkel kell megegyeznie, tárgyalnia, érdekeket egyeztetnie. Az egyén és a cég érdeke is az, hogy a másik egyén és cég érdekeit figyelembe vegye, mert ha minden esetben gátlástalanul és erkölcstelenül tör a legmagasabb haszon elérésére úgy, hogy a többieket közben letarolja és tönkreteszi, akkor számíthat arra, hogy a továbbiakban erről a „terepről” menekülni kényszerül.

Annak a vállalkozónak és pénzügyi befektetőnek tehát, aki nem akarja elhagyni az országát, muszáj egyfajta minimális gazdasági etikát betartania, muszáj a mások érdekeit valamilyen szinten figyelembe vennie. No persze ez sem mindig sikerül – gondoljunk csak a hazai piac hiénáira –, de egy országon belül törvényekkel, állami beavatkozással, szabályozással, piacfelügyelettel, versenyhivatali ellenőrzéssel stb. valamelyest mégis kordában lehet tartani az egyéni haszonszerzést, az egyéni önzést.

Egészen másképp néz ki ez a globális, a nemzetek felett álló piacokon. A globális pénzek – immáron elektronikus eszközökkel, villámgyorsan – országok között cikáznak, óriási pénzek cserélnek gazdát másodperceken belül, a spekuláció elképesztő méreteket ölt. A globális befektetőnek immáron semmi köze sincs ahhoz az országhoz, ahol a cége bejegyzésre került, sem emberileg, sem erkölcsileg, sem sehogyan, a haza iránti kötődés végképp semmivé válik ebben a közegben. K. Ohmae a Határtalan világ című könyvében már 1990-ben – amikorra „kitört” a neoliberális világgazdasági rend – ilyen nyersen fogalmazott: „nemzetgazdaságok már nem léteznek”. Gondoljuk el: azok az ipari, mezőgazdasági, kereskedelmi, szolgáltató multik, azok a globális pénzintézmények, amelyeknek valójában már semmilyen kötődésük sincs az országhatárokhoz és a nemzetekhez, vajon miért ne helyezkednének arra az álláspontra, amelyikre Soros György? Miért fájna nekik az, hogy számukra ismeretlen, érdektelen és csak piaci szempontból fontos országokban piaci és/vagy spekulációs tevékenységük nyomán ezrek, tízezrek kerülnek nyomorúságos állapotok közé? Miért lenne felelősségtudatuk azokkal szemben, akiket soha nem is látnak személyesen, kötődésük nincs hozzájuk?

Ha közösségek, társadalmi csoportok, nemzetek felett állok, ha csak egyéni, globalista, kozmopolita érdekeim vannak, akkor vajon mit számít nekem az a szó, hogy erkölcs, szolidaritás? Vélhetően semmit.

Ugyanakkor azt is észre kell vennünk Soros 1998-as „vallomásában”, hogy valójában közvetett módon mégiscsak elismeri: spekulációs tevékenysége során – nem piaci megközelítésben – erkölcstelen dolgokat követ el. S ha már elkövette azokat, akkor a továbbiakban igyekszik jótékonykodni, ha tetszik, vezekelni. De vajon lehet-e az egyik emberi tevékenységünkben teljes egészében figyelmen kívül hagyni az emberiességi, erkölcsi szempontokat, míg egy másikban kifejezetten azokat érvényesíteni? Lehetséges-e így megkettőződni?

Nos, ha a globális elit egyéb gurujait – Morgan, Rockefeller, Kuhn, Loeb, Harriman, Warburg, Schiff, Rothschild stb. – nézem, vagy a 2008-as pénzügyi válságot előidéző gátlástalan spekulánsokra, brókerekre, bankárokra gondolok, akkor úgy látom, semmiféle megkettőződés nem jön számításba. A fent megnevezett és más globalisták ugyanis jól láthatóan nem fáradoznak azzal, hogy erkölcsi dilemmáikat jótékonykodással enyhítsék. Ehhez képest Soros legalább felveti a problémát és valamilyen választ próbál adni arra. Ám megítélésem szerint nincs két ember és kétféle mentalitás. Ha ugyanis megnézzük, hogy mit jelentett és mit jelent Soros szociális, civil tevékenysége Magyarország és például Európa számára, akkor meg kell egy kicsit fogódzkodnunk.

Egyfelől: Soros valóban támogatta a rendszerváltást Magyarországon, ám erősen próbált beavatkozni abba, hogy milyen kormány kerüljön hatalomra (természetesen SZDSZ-es), és a magyar államadósság elengedése körül sem éppen tiszta játékokat játszott. Vagyis: akkor is piacot akart építeni és hasznot akart hajtani önmagának. Másfelől: civil szervezetek sokaságát támogatja azzal a céllal, hogy segítsék elő Európa migránsokkal való elárasztását. Az európai parlamenti meghallgatásán is ezzel az altruista céllal állt elő. Mindkét esetben ott húzódik a háttérben Soros piaci érdeke.

Mi a tanulság mindebből?

Kettő. Először: egy ember nem lehet kétféle. Már Luther is tudta: a búcsúlevél megvásárlása nem oldoz fel a bűnök alól. Másodszor: a globálissá vált (tehát nem a nemzeti) piac életveszélyes minden emberi tisztességre és erkölcsi tartásra.

 

Fricz Tamás(a szerző politológus)
forrás: http://magyaridok.hu/velemeny/globalis-penzhatalom-szoritasa-1230388/