Nekünk szlovákiai magyaroknak, tehát a szencieknek sem mindegy, hogy mi történik a keleti szomszédunknál, Ukrajnában. A hosszú ideje tartó zavargásoknak már vagy 80 halottja van, az államelnök szökésben van, szétesőben az állami apparátus…/ag

A tisztánlátás érdekében közlünk három elemző cikket, amelyek mindegyike más-más szemszögből közelíti meg az eseményeket, amelyeknek mély hatása lehet Szlovákiára is.

- – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – -

 Régi forgatókönyv új szereplőkkel

 Irak, Afganisztán, Szomália, Líbia és Szíria után az USA 5 milliárd $ költség mellett destabilizált egy országot, hogy aztán saját bábjai alakíthassanak kormányt. Ukrajnában viszont homok került a fogaskerekek közé.

Utolsó választás eredményei Sárga = Timisenko Kék = Janukovics         

 Az utolsó választás eredményei: sárga=Timosenko,  kék: Janukovics

 A felfegyverkezett radikális jobboldali csoport külön életre kelt, akik a „Nagy Honvédő Háborúban” a németek oldalán Moszkva ellen fordultak. Az meg már nem is homok, hogy Putyin az Ukrajnát bekebelezni készülő EU és NATO lépéseket stratégiai veszélyeztetésnek tekinti. Tovább árnyalja a helyzetet, hogy Ukrajna keleti fele egy kicsit több mint oroszbarát. Ha Ukrajna legújabb vezetői Nyugat felé fordulnak, kelet és dél Ukrajna kiválik és csatlakozik Oroszországhoz. Hogy mi lesz a nyugati résznek a sorsa az nyilvánvaló, pontosan úgy lesznek kifosztva, ahogy mi, és teli lesz telepítve NATO rakétákkal. Még az is előfordulhat, hogy a sikertelenség Washingtont megfontolatlan lépésre készteti, ami III. világháborúba is torkolhat.

http://www.antalffy-tibor.hu/,  2014. 2. 24.

 

 Putyin a geopolitikai kötélhúzás kulcsszereplője

 Vlagyimir Putyin orosz elnök következő lépése kulcsfontosságú lesz abban, hogy kiderüljön, mire számíthat a folyamatosan a keleti és nyugati érdekszféra között őrlődő Ukrajna.

A kérdés az, hogy a Kreml vajon engedni fogja-e, hogy Kijev tovább lazítson az orosz kötelékeken, vagy inkább minden eszközzel akadályozni fogja az ukránok törekvéseit?
Putyin eddig nem fedte fel a kezében lévő ütőkártyákat. Ennek az lehet oka, hogy nem akarta velük beárnyékolni a szocsi téli olimpiai játékokat, amelyet köztudottan saját, presztízsnövelő projektjének tekintett.
Az orosz államfő vasárnap telefonon egyeztetett Angela Merkel német kancellárral, és a beszélgetésből az derült ki, hogy mind Putyin, mind a német kormányfő osztja azt a nézetet, miszerint Ukrajnának sürgősen egy működőképes kormányzatra van szüksége, és meg kell őrizni az ország területi egységét. A Kreml vezetője ugyancsak telefonbeszélgetést folytatott Barack Obama amerikai elnökkel, aki óva intette Putyint attól, hogy katonákat küldjön Ukrajnába. Szergej Lavrov orosz külügyminiszter vasárnap arra hívta fel John Kerry amerikai kollégája figyelmét, hogy az ukrán ellenzék nem tartotta tiszteletben az ukrán válság rendezéséről megkötött megállapodást, és magához ragadta a hatalmat Kijevben.

Olekszandr Turcsinov, a hivatalába a hét végén beiktatott ideiglenes államfő, akit Julija Timosenko ellenzéki vezető egyik legfőbb bizalmasának tartanak, ígéretet tett arra, hogy az ország Európához való közelítésén fog fáradozni. Ezzel az új ukrán vezetés visszavetette Putyin terveit, hogy Ukrajna belépjen az oroszok vezette vámunióba, amelynek Kazahsztán és Fehéroroszország is tagja. Putyin a jövő évre tervbe vette az Európai Unió mintájára az Eurázsiai Unió megalapítását, amelynek alapja a vámunió lenne, és amelyben az orosz elnök nagy szerepet szánt a hatalmas piaccal és jelentős forrásokkal rendelkező Ukrajnának.

Mivel az oroszok többsége Ukrajnában nem lát sokkal többet, mint Oroszország vazallusát, akivel szoros kulturális és vallási köteléket ápolnak, Putyinnak akár belpolitikai gondjai is adódhatnak az ukránok Nyugat felé sodródásából.
Amikor tavaly decemberben Putyinnak sikerült elérnie, hogy Viktor Janukovics, a nemrég hatalmától megfosztott ukrán elnök ne írja alá a társulási és szabadkereskedelmi egyezményt az Európai Unióval, úgy tűnt, hogy az ország vezetése Moszkva felé fordul. Szövetségese, Janukovics megbuktatásával azonban az orosz elnöknek is újra kell gondolnia stratégiáját.
"Mindannyian tudjuk, hogy Putyin szeret beavatkozni" - vélte Alekszej Citulszkij egy Krím félszigeti tüntetés részvevője. A terület egykor Oroszországhoz tartozott, azonban az ukrán származású Nyikita Hruscsov korábbi szovjet vezető 1954-ben Ukrajnához csatolta. "Ha Putyin elhatározza, hogy a Krímet vagy egy másik keleti területet átvesz, harcolni fogunk. Nem hagyhatjuk, hogy szétdarabolják Ukrajnát" - tette hozzá a huszonöt éves férfi.
A hasonló kijelentések nem csupán sok ukrán állampolgár, hanem a nyugati országok félelmeit is tükrözik. Nem véletlen, hogy Susan Rice amerikai nemzetbiztonsági tanácsadó még vasárnap kijelentette, hogy "súlyos hiba" lenne, ha Oroszország katonákat küldene Ukrajnába. Egy hasonló lépés beláthatatlan következményekkel járhatna a régió biztonságára nézve.
Még akkor is, ha Putyin nem tervez katonai akciót, figyelembe kell venni, hogy jelenleg Moszkva befolyása forog kockán a kelet-európai országban, amelyet az orosz civilizáció bölcsőjeként tartanak számon. A középkorban ugyanis Kijev volt a Kijevi Rusz vagy Kijevi Nagyfejedelemség központja, és a korai államalakulat a mai Oroszország, Fehéroroszország és Ukrajna egyes területeit fedte le.

Katonai szempontból az a tény bír stratégiai jelentőséggel, hogy a Krím-félszigeti Szevasztopolban haditengerészeti támaszpontot működtet Oroszország.
Valószínűleg azonban végső soron azon fog múlni, hogy melyik oldalnak sikerül a gazdaságilag Oroszországgal erősen összefonódott Ukrajnát a saját táborához csatolni, hogy a nyugati országok vagy a Kreml lesz-e hajlandó mélyebben a zsebébe nyúlni. Ukrajna jelenleg ugyanis az államcsőd szélén áll, és az ukrán pénzügyminisztérium hétfői jelentése alapján 35 milliárd dollár külső segítségre lenne szüksége az elkövetkező két évben. Moszkva korábban bejelentette, hogy egyelőre leállítja a korábban Kijevnek beígért, 15 milliárd dolláros támogatást.

Ahhoz, hogy elkerüljék Ukrajna fizetésképtelenségét, vagy a Nyugatnak vagy Oroszországnak lépnie kellene. A diplomáciai nyilatkozatokból egyelőre úgy tűnik, mintha a nyugati országokban lenne politikai hajlandóság az ország megsegítésére: Radoslaw Sikorski lengyel külügyminiszter hétfőn közölte, hogy Lengyelország kész segíteni abban, hogy Ukrajna együttműködjön a Nemzetközi Valutaalappal (IMF). Dmitrij Medvegyev orosz kormányfő hétfőn viszont arra emlékeztetett, hogy a szomszédos országnak szállított földgáz árának jelentős csökkentéséről szóló megállapodásban határidőket szabtak meg. Azt hangoztatta, hogy a határidők lejártát követően a gázszállítási szerződés további teljesítése az ukrán partnerekkel való egyeztetés tárgya.

A gázárak esetleges felemelése mellett Moszkva az importvámok növelését is fontolgathatja Kijevvel szemben, mint ahogy erre az orosz gazdaságfejlesztési miniszter utalt hétfőn a Handelsblatt című német lapnak.

 forrás: http://www.bumm.sk/92421/putyin-a-geopolitikai-kotelhuzas-kulcsszereploje.html

 

 Mesterséges forradalmak

 Ahogyan az várható is volt, az elmúlt évtizedek „csinált forradalmainak” forgatókönyve Ukrajnában is kiválóan működik. Sokat elárul a jobb sorsra érdemes ország lakóinak mentális állapotáról, hogy velük egyszer már – nem is olyan régen – eljátszottak egy ilyen önpusztító „forradalmat”, azzal a biztatással, hogy aztán majd minden sokkal jobb lesz.

Hát nem lett jobb, sőt! Ukrajna anyagi, fizikai, lelki, erkölcsi, szellemi szabadesésben zuhan a semmibe évtizedek óta, lényegében tökéletesen függetlenül attól, hogy milyen hatalmak bábfigurái ígérik éppen a megváltást e sokat szenvedett nemzetnek. Adalékként elég annyi, hogy Európa legbetegebb társadalma az ukrán, minden évben kétszer annyian halnak meg, mint amennyien születnek. Így csak egy olyan közösség képes cselekedni, amely már eldöntötte: „kivezeti magát” a történelemből.

A berlini fal leomlásától a bukaresti forradalmon át a felbomló Szovjetunió utódállamaiban precízen kirobbantott narancsos, rózsás és még ki tudja, hányféle fantázianéven futó forradalmakig és persze az arab tavaszig a globalizáció látványtechnikai tűzijátékai egyébként mindig és mindenütt teljes sikerrel zárulnak. (Mármint a konstruktőrök számára!) A globális média véleményhatalmi gépezete rutinszerűen azonnal igyekszik mindenkit bezárni a hamis értelmezés már jól kipróbált ketreceibe. A feladat most is a szokásos, azonnal el kell igazítani a közönséget, vagyis meg kell mondani, hogy kik a jók és kik a rosszak. S mindkét fél egyaránt rossz abban az értelemben, hogy végzetes tévedésben van. Az, hogy esetleg a jó célokat mindent elpusztító eszközökkel próbálja elérni, az itt fel sem vethető. Az elengedhetetlen hiszterizálás ugyanis csak akkor lehet igazán sikeres, ha minden abszolút fekete-fehér, a kellőképpen leépített közvélemény egyébként sem vevő az árnyalt magyarázatokra.

A globális véleményhatalmi diktatúra masinériája most éppen azt sulykolja, hogy az antidemokratikus Putyin és Oroszország rossz, a demokratikus Nyugat, az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Unió meg a jó, és Ukrajnában most a jó és rossz mérkőzik egymással. Mármint hogy a tüntetők mind jók, aki ellen pedig tüntetnek, azok mind rosszak. Márpedig attól, hogy az előre hozott választásokon majd a rossz birodalmának korrupt kollaboránsait felváltják a jó birodalmának ugyanolyan korrupt kollaboránsai, a nép végtelen nyomora aligha fog enyhülni. Arról az elemi logikai szinten is felvetődő lehetőségről nem is beszélve, hogy a Nyugat és a Kelet birodalma ugyanannak a történelmi rossznak két olyan alakváltozata, amelyet bábfiguraként azért épített fel a „nem létező” világerő, hogy a tisztelt publikum, az intellektuálisan kifinomult B közép rekedtre ordíthassa magát a saját csapatát biztatva.

Nos, éppen ez az, ami fel sem vethető. És azért nem vethető fel, mert az így kialakított hamis tér és a hamis törésvonalak mentén provokált csinált forradalmak permanens polgárháborúja a lehető legalkalmasabb közeg ahhoz, hogy közben a kifosztás zavartalan maradjon. A csinált forradalmak egyik döntő célja ugyanis éppen ez. Vagyis hogy az állandósuló anarchia és káosz nyomán minden igazán értékes vagyon a valóságos ár töredékéért jusson a „nem létező” világkonstruktőr kezébe, aki mellesleg kiváló üzleti érzékkel is rendelkezik.

Ukrajna látszólag szegény ország, de csak azért, mert Európa legnagyobb összefüggő és elsőrendű minőségű termőföldjeinek kifoszthatósága a szegénység állandósításával volt a legkönnyebben biztosítható. A világerő ugyanis sok száz, talán sok ezer éves horizonton értelmezi a világot, és pontosan tudja, hogy az éppen általa gerjesztett technoevolúciós hókuszpókuszok látványos díszletvilágának hamis sugallatával szemben a föld és a víz mint őselem mindig az élet meghatározó talpazatát jelentette, és jelenti majd a jövőben is. Így aztán igyekszik közvetlen ellenőrzés alatt tartani a készleteit, pontosabban a lehető legmegbízhatóbb bábfiguráinak lokális uralma alá helyezni azokat.

Az Európai Unió nevű bábfigura most kétségtelenül megbízhatóbb gazdatiszt számára, mint Putyin Oroszországa, bár persze ez utóbbi sem üzemelhetne az ő jóindulatú és diszkrét támogatása nélkül. Igaz, Jelcin alatt jobb volt a világerő számára, hisz a kifoszthatósági ráta kvázi korlátlan lehetett.

Az Ukrajnában zajló boldog és önfeledt önfelszámolás igazi oka az, hogy a nép csodára vár. Arra, hogy jöjjön már valaki, és csináljon már valamit, amitől jobb lesz. De hogy valójában miről is szól a történet, azt talán az világítja meg a legjobban, amit a CASE Ukraine ügyvezető igazgatója úgy fogalmazott meg, hogy Ukrajnának a jelek szerint először át kell esnie az elkerülhetetlen államcsődön, majd jöhetnek a rendkívül fájdalmas reformok, a Nemzeti Valutaalappal kötendő megállapodás, és csak ezután kerülhet ismét napirendre az európai uniós társulási szerződés. (A CASE egyébként egy, a Harvard Institute makroökonómiai reformprojektjéből kinőtt hálózat.) Sajnos, állapította meg szomorúan, ma nincs olyan politikus, aki vállalná a szükséges reformokat. Ha értenék az ukránok, hogy milyen sorsot szánt nekik a Nyugat – amiről pedig ezek szerint Kijevben is nyíltan beszélnek, igaz, nem hazai használatra –, akkor talán nem egymást pusztítanák, hanem éppen ebben a „nem létező” világerőben ismernék fel közös ellenségüket. Ám ez még odébb van.

 

forrás: http://www.magyarhirlap.hu/mesterseges-forradalmak#sthash.dyBDKto4.dpuf