Ha Robert Schuman, Konrad Adenauer vagy Alcide de Gasperi nevét emlegetjük, el kell ismerni, hogy a nevezett urak egytől egyig konzervatív, kereszténydemokrata, jobbközép politikusok voltak…
 

Ha valaki hallgatja a baloldalinak, illetve liberálisnak nevezett politikusok kioktató hangnemű, a polgári-konzervatív kormányokat legorombító s egyben az európaiság mellett harcos hitet tévő nyilatkozatait, az a benyomása támadhat, hogy az Európai Unió a liberalizmus szülötte. Ki vonhatná kétségbe, főként az Európa-nap hatvanhatodik születésnapját pár napja magunk mögött hagyva, hogy az alapító atyák egytől egyig liberális államférfiak voltak?

Talán elegendő, ha Robert Schuman, Konrad Adenauer vagy Alcide de Gasperi nevét emlegetjük hálatelt szívvel. S ha még Charles de Gaulle tábornokot is hozzávesszük, aki államfővé választása után, az ötvenes évek végétől vált az egyesült Európa egyik fő szószólójává, teljessé válhat az a virtuális körkép, amely a balliberális eszmeiség dicsőségét, magasabbrendűségét demonstrálja. Hogy ebben a eszmefuttatásban mintha lenne egy apró bibi? Hát igen, nevezett urak egytől egyig konzervatív, kereszténydemokrata, jobbközép politikusok voltak. Mindezek után adódik a kérdés: mire föl tetszelegnek a mai baloldali botcsinálta uniós földrészatyák olyan mezben, mintha ők találták volna ki annak idején az európaiságot? Mintha az lenne a missziójuk, hogy a jobboldaliaktól megóvják Európát. Azt az Európai Uniót, melyet éppen a korszerű konzervatívok tűztek először a zászlajukra.

A mai baloldali és pszeudo-, vagyis álkonzervatív politikusok, mint Martin Schulz, az Európai Parlament még pár hónapig regnáló szocialista elnöke, Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság (EB) elnöke vagy az utóbbihoz hasonlóan szintén luxemburgi Jean Asselborn külügyminiszter, olyan visszataszító kirohanásokat rendeznek az Európát valójában hősiesen védelmező tagállamok ellen, ami egészen példátlan az öreg kontinens utóbbi évtizedeinek történetében.

Nagyképűen, ellentmondást nem tűrő tekintélyelvűséggel oktatják ki európaiságból a sötétben botorkáló, rövidlátó nemzeteket, ezzel azt üzenve: az EU mi vagyunk. S hogy mit tartanak a népről, minden demokratikus hatalom forrásáról? Juncker szerint a miniszterelnökök túlzottan hallgatnak a választóikra, túlságosan leborulnak előttük, holott full time európaiként kellene viselkedniük. Vagyis az EB első embere szerint az az európaiság netovábbja, ha egy politikus semmibe veszi egy demokráciában a démosz, a nép akaratát, fittyet hány az emberek véleményére. Bingó! Sikerült leírnia a fasizmus egyik legfőbb kritériumát.

De mit mondjunk ennek fényében – a szó szerint éretlen – Martin Schulz azon kinyilatkoztatásáról, amelynek során aljasságnak nevezte a magyar referendumot? S miként vélekedjünk Asselborn kirohanásáról, miszerint Európa meghal, ha uniós kérdéseket népszavazással döntenek el? Hiszen ezzel azt a képtelenséget állította, hogy szerinte az Európai Uniót igenlő népszavazások is az EU halálát jelentették. Hozzátette a miniszter: ha referendumokat írnak ki a migránsokról, akkor szerinte kidobhatjuk az emberi jogok európai egyezményét.

Vajon mi okból? Úgy véli, hogy azok az igazi európaiak és demokraták, akik mindenkit beengednek anélkül, hogy tudnák, kicsodákról van szó, és eltűrnek tőlük mindent, beleértve az ellenséges magatartást, a tömeggyilkos terrorizmust is? Továbbá szerinte az veszélyezteti Schengent, aki a migránsokat nem ereszti nyakló nélkül be a határokon. Nem érti, hogy Schengen lényege éppen az: a barátaink mozoghassanak szabadon, az ismeretlen szándékúakat viszont állítsuk meg a közös külső határnál.

Minden világos: ezek a kontraszelektált egyének úgy vélik, hogy az a hamisítatlan európai demokrata, aki megszünteti Európát, illetve átadja a jövevényeknek. De miért nem kezdik magukon az adakozást? Miért nem hívják be a villáikba tömegesen a migránsokat? Bort isznak és vizet prédikálnak? Ha nem akarnak következetlen színben föltűnni, akkor koszt-kvártélyra kellene vendégül látniuk az általuk menekülteknek tartott honfoglalókat, hogy teljes kiszolgálásban részesítsék őket. Fordítsanak rájuk annyi pénzt saját zsebből, amennyi büntetést a magyarokra ki akarnak szabni, azaz kétszázötvenezer eurót migránsonként.

Vagy ez a verzió már kevésbé tetszene a farizeus társulatnak? Akkor pontosan illik rájuk, amit az örökinfantilis Juncker mondott azokról, akik nem teljes, csak részidős európaiak. Ha viszont ezt az úgynevezett menekülteknek való adakozást nem vállalják, akkor álljanak le az agresszív nyilatkozatháborúval, ami hazánk és minden olyan állam ellen irányul, amely nem hajlandó retardált ultimátumaiknak eleget tenni.

Hiába erőltetik Brüsszelben, nem tudják a gyengeelméjűséget kötelezővé tenni az EU-ban. Bőven elég, hogy a jelek szerint saját köreikben már bevezették vezetői feltételként a totális alkalmatlanságot. Legyen intő jel számukra, hogy hiába fogadta be a Európai Bizottság felháborító módon a nyíltan magyarellenes kezdeményezést tavaly novemberben, az Európai Humanista Föderáció nevű szélsőbaloldali szervezet csak néhány ezer aláírást tudott összegyűjteni ellenünk. Ez előrevetíti, hogy ennek a többszörösen halmozottan inkompetens bagázsnak meg vannak számlálva a napjai az unió vezetésében.

 Megyeri Dávid

http://magyaridok.hu/velemeny/brusszel-kotelezove-tenne-gyengeelmejuseget-663265/