A felvidéki magyarok kettős állampolgárságának ügye Szlovákiában már nem megoldható – véli az Emberi Méltóság Tanácsának jelenlegi és a magyar Legfelsőbb Bíróság volt elnöke. A szlovák alkotmánybíróság nem volt képes, illetve hajlandó állást foglalni a szlovák ellentörvény alkotmányosságát illetően, így Lomnici Zoltán az európai szintű politikai és mediális nyomásgyakorlásban látja a kiutat. A szlovák hatóságok túlkapásairól, Európai uniós jogsértésekről, megoldási módokról beszélgetett vele Vésey Kovács László...

- A szlovák állampolgárságuktól megfosztott külhoni magyar honosítottak ügye jogi témaként szokott szerepelni, most mégis a jogásztól kérdezem a helyzet hétköznapi vonzatait. Mivel járt ez a dolog az érintettek számára?

 - Jogi szempontból azt tartom legaggályosabbnak, amit Fico az állampolgársági ellentörvény elfogadásakor mondott a parlamentben: nemzetbiztonsági kockázatként tekint a Szlovákiában élő magyarokra. Ezt tükrözi a törvény végrehajtásakor a szlovák hatóságok által, központi utasításra elkövetett számos jogsértés. Ezek az olyan, kisebb hátrányoktól, mint hogy nem tudnak szlovákiai bankszámlát nyitni az érintettek, az egészen durva diszkriminációig terjednek. Fehér István tanárt a munkahelyén, tanítási óra közben zaklatták felfegyverzett rendőrök, hogy elvegyék a személyi igazolványát. A legsúlyosabb jogsértés az orvosi ellátás megtagadása volt Tamás Ilonka néni lánya, Anikó esetében, akit megviselt az Ilonka néni és családja ellen indított hatósági hajsza. A szívbeteg asszonynál előbb a térítésmentes sürgősségi ellátást tagadták meg annak ellenére, hogy hosszú éveken át fizette az egészségügyi biztosítását, majd az utókezelésnél már pénzbeli térítés mellett sem voltak hajlandóak foglalkozni vele a kórházban. A besztercebányai kórház magyar orvosa azt is elismerte, hogy központi utasításra kénytelen elutasítani. A jogi levelezés és tiltakozás hatására végül – több hónappal később – az egészségügyi hatóság írásban elnézést kért, ezzel is igazolva a jogsértés tényét, ám Anikó asszony a kezelés megtagadása és a vegzálás következtében hamarosan elhunyt.

 - Ön hogyan került közvetlen kapcsolatba az üggyel?

 - 2012-ben petíciót nyújtottam be a felvidéki jogfosztottak kérésére, az Európai Parlament petíciós bizottsága ki is tűzte a politikai vitát. Az ülés előtti koordinátori egyeztetésen viszont a sajtónyilvánosság kizárása mellett döntöttek, a teremben lévő jogfosztottakat is erőszakkal eltávolították, Gubík László, a petíció egyik érintett aláírója pedig el sem mondhatta a beszédét, mert távoztak a tolmácsok.

 - Ez nem volt szabálysértés?

 - Egyértelműen az volt. Akkor úgy döntöttek, hogy majd a szlovák alkotmánybíróság döntése után folytatják a szlovák hatósági jogsértések kivizsgálását. Azt gondoltuk, hogy a következő ülésen Gubík László is beszélhet majd. Ekkor következett be, hogy a koordinátori tanács ülésére helyettesként elment Jaroslav Paška, a szélsőséges Szlovák Nemzeti Párt EP-képviselője, és bármiféle indoklás nélkül kérte, hogy vegyék le a napirendről a petíciómat. Ez sajnos meg is történt, mire én bepereltem az Európai Parlamentet. Az Európai Bíróság kimondta, hogy az EP petíciós bizottságának döntésére nem lehet ráhatással, és nem is foglalt állást annak jogellenes eljárása ügyében, azonban ha az uniós jogot sértő magatartás miatt petícióval él valaki, és azt a petíciós bizottság nem fogadja be, akkor az európai bíróság kötelezheti az Európai Parlamentet a petíció érdemi tárgyalására.

 - Az uniós szervek végül hajlandóak betartani a saját szabályaikat? Miként folytatódott a történet?

 - Az Európai Bíróság döntése ismeretében tavaly benyújtottam a szlovák állampolgársági ellentörvénnyel kapcsolatos, a károsultak által aláírt petíciót, valamint egy másikat az erdélyi egyházi ingatlanokkal kapcsolatban, amelyet korábban befogadtak, csak nem bocsátottak parlamenti vitára. Az ügy reménykeltő újdonsága, hogy az Erdélyt érintő petíciómat befogadták. Felszólították Romániát, hogy a hatóságai végezzék el a felvetett probléma több szempontú vizsgálatát, és amint a jelentés elkészül, politikai vitára bocsátják az ügyet az Európai Parlamentben. Csáky Pál, a petíciós bizottság alelnöke és Tőkés László jóvoltából azonban már április 5-én közmeghallgatás lesz az ügyben a nemzetközi sajtó jelenlétében. Mindez azt a feltételezést engedi meg, hogy a felvidéki petíciót is befogadja, és politikai vitára bocsátja majd az illetékes bizottság.

 Az uniós jogot is sértő helyzet állt be azzal, hogy a szlovák alkotmánybíróság nem hozott döntést az állampolgársági ellentörvény alkotmányosságának kérdésében. Bizonyítani tudom, hogy ez egy nacionalista, alkotmányellenes és az európai jogrenddel ellentétes a törvény, és ha ez európai színtéren is bizonyítást nyer, akkor a felvidéki jogfosztottakat erkölcsi és anyagi kárpótlás illeti meg. Szlovákiában ez már nem fog tisztázódni, ezért az európai fórumok lehetőségeit kell megragadnunk. Csáky Pál, a petíciós bizottság alelnöke személyében biztosítékot látok arra, hogy nem következik be a Paška kérésére elkövetetthez hasonló, újabb törvénysértés, és a világ nyilvánossága elé tárhatjuk, hogy a szlovák hatóságok milyen módon zaklatják és félemlítik meg azokat, akik élnek a törvény adta lehetőségükkel, és bíznak a szlovák alkotmány működésében.

 - A napokban tehát közmeghallgatás lesz a bizottság által is befogadott erdélyi tárgyú petíció ügyében, de mikor várható a felvidéki ügy kézzelfogható előremozdulása?

 - Arról kaptam értesítést néhány hete, hogy megkezdték a vizsgálatát, úgyhogy két-három hónapon belül várható fejlemény. Elképzelhetőnek tartom, hogy a nyári szünet előtt választ adnak, és már most kijelentem, hogy ha negatív válasz érkezik, akkor azonnal az Európai Bírósághoz fordulok. Annál nagyobb szégyen nem nagyon érheti a petíciós bizottságot, hogy az Európai Bíróság kötelezze egy petíció befogadására, úgyhogy ilyen helyzetbe nem szeretném hozni őket, de ez rajtuk múlik. Számomra ebben az ügyben erkölcsi kötelesség, hogy – eredménytől függetlenül – a falig elmenjek, ami a jogi lehetőségeket illeti.

 - Szaladjunk előre egy kicsit, tegyük fel, hogy befogadják a petíciót, és kedvező döntés születik! Milyen kényszert jelent ez Szlovákia számára, hogy rendezze a helyzetet, és megváltoztassa az állampolgársági ellentörvényt?

 - A petíciós bizottság egy tagállamot sem kötelezhet semmire, csak a politikai nyomásgyakorlás eszközével élhet. Ebből kifolyólag a médiának van kiemelt szerepe ebben az ügyben. Tamás Ilonka néni ügye bejárta egész Európát. Az, hogy egy több, mint százéves asszony a jogaiért kénytelen harcolni egy EU-tagállamban, felháborítja az embereket. A legfőbb erőnk az lehet, hogy minél szélesebb nyilvánossághoz juttatjuk el az alapvető emberi jogok nyilvánvaló megsértésének tényét. Eközben a magyarok közönyével is meg kell küzdeni, amihez szintén a média lehet a legjobb eszköz. A szlovák kormány számára igazi presztízskérdésről van szó, amelyben most már nem engedhet, ezért bármekkora energiát képes erre fordítani. A mi lehetőségünk és feladatunk, hogy elérjük Szlovákia politikai nyomás alá helyezését. Európában nem tudják, hogy Szlovákia milyen módszereket alkalmaz az asszimilációra, ezért ezeket a dolgokat széles nyilvánosságra kell hozni.

 Vésey Kovács László
http://felvidek.ma/2016/04/meg-kell-ismertetni-europaval-szlovakia-asszimilacios-modszereit