Cecilia Johnsson egy kedves arcú, szőke svéd lány. Cecilia Johnsson a svéd Liberálisok ifjúsági szervezete, a LUF stockholmi szóvivője...
És Cecilia Johnsson száját a következő mondatok hagyták el: „Általánosságban nem szeretjük az erkölcsről szóló törvényeket. Értem, hogy a vérfertőzést és a nekrofíliát szokatlannak és undorítónak tartják, de mégsem alapulhat azon egy törvény, hogy ez undorító. Szerintünk rendben kell lennie, hogy a tizenöt évnél idősebb testvérek, kölcsönös beleegyezéssel szexelhessenek egymással. Mindenki rendelkezhet a saját teste felett: ha lehet dönteni arról, hogy a halálunk után tudományos célokra használják a testünket, lehessen dönteni arról is, hogy valaki szexelhessen az ember holttestével, ha akar.”
Szeretném azt hinni, hogy mindezt az ifjú, kedves arcú Cecilia valami túlvilági hangon mondta, körbeforgott a feje, fennakadt a szeme és a Göteborgs Posten újságírója hanyatt-homlok papért szaladt, hátha akad még valaki a környéken, aki tud ördögöt űzni, és nem azzal van elfoglalva, hogy mecsetre gyűjt adományt a hívektől. Sajnos nem ez történt, sőt arról sem szólnak a híradások, hogy – bár ez, lássuk be, valószínűbb – Johnsson kisasszony valamilyen drog hatása alatt állt volna.
Szívemből szólt Carl B. Hamilton volt svéd liberális képviselő, amikor a Facebookon így fakadt ki: „Ugye értitek, hogy röhögnek a liberálisokon az emberek, ti idióták? Milyen kihívás áll még a társadalom előtt a stockholmi liberális ifjúság top százas listája szerint? Szex vízilovakkal?”
Többször is ellenőriztem a hír forrását, eléggé szatíragyanús ugyanis. Igaz, a közösségi médiában többször is belefutottam már olyan véleményekbe, amiken jó szívvel nevettem, és hozzászóltam, hogy hát ti tényleg nagyon viccesek vagytok, ennyire jó karikatúrát rég láttam a svéd liberálisokról. Aztán kiderült, hogy nem paródia volt. Akkor már nem velük nevettem, hanem rajtuk. Azt hinné az ember, hogy egy fiatal svéd lányt a testvérek közötti szexuális kapcsolat szuper ötleténél jobban foglalkoztat, hogy leszúrtak egy fiatal svéd–libanoni szociális munkás lányt egy menekültszálláson, hogy tavaly egy fesztiválon tizenéves lányokat fogdostak bevándorló férfiak, hogy Svédország nemierőszak-statisztikája egy polgárháború dúlta afrikai országnak is szégyenére válna. De hát az kit izgat?
Ne értsenek félre, nem csak a bevándorlásról van szó, az ifjúliberálisok által felhozott problémánál csak égetőbb kérdések vannak Svédországban és Európában. A problémafelvetés ugyanakkor nem söpörhető le az asztalról pusztán azzal, hogy életidegen, szétszívott agyú idióták szórakozása, hiszen amit Johnssonék csinálnak, az minden alapvető kulturális, emberi norma felszámolása. Amit ők képviselnek, az szélsőség, de távolról sem annyira szélsőséges Svédországban, mint a világ normálisabbik részén lenne. Johnsson kisasszony is megmondta, ők az ifjúsági szervezet, nekik egy lépéssel előbb kell járniuk. Miközben továbbra is hisztérikusnak tartom azt a hőbörgést, hogy „lassan kötelező lesz” homoszexuálisnak lenni, azért mégis csak él a tendencia, hogy ami ma elképzelhetetlen, az holnap szokatlan, holnapután meg normális lesz.
Én az Iszlám Állam helyében nem is fárasztanám magam robbantgatásokkal, az csak felébreszt néhány gondolkodni képes európait. Hátradőlnék és megvárnám, amíg a nyugati liberálisok elvégzik a piszkos munkát. Na persze, ha hagyjuk.
Őry Mariann forrás: http://magyarhirlap.hu/cikk/48415/Liberalisbunozes#sthash.tyBUORi5.dpuf