Európa ma az anarchia és a káosz között sodródik ezen az egyre vészjóslóbb lét-lejtőn, és aligha van remény arra, hogy valaha is képes lesz a visszafordulásra…

Ami szilveszter éjszakáján Kölnben és számos más német nagyvárosban történt, legfeljebb azokat lepte meg, akik vagy olyan végzetesen tudatlanok, vagy olyan végzetesen cinikusak, hogy azt hirdették, a „bevándorlás nem veszély, hanem esély”. Nos, a történtek elég megrendítő módon jelzik, lehet, hogy a bevándorlás „esély”, de legfeljebb arra, hogy vele Európa haldoklását megrövidítsük és a végfelszámolását felgyorsítsuk. Annak érdekében, hogy minél gyorsabban fizikailag is eltűnjön a fehér ember a saját szülőföldjéről. Szellemileg ugyanis már nagyon-nagyon régen eltűnt, a reneszánsz és a felvilágosodás fedőnevű brutális és végleges „elsötétítés” inkább már csak az utolsó állomásai Európa szellemi öngyilkosságának.

Egyébként az emberiség történetének minden fontos fejezete pontosan erről szól. Arról, hogy a nagy társadalmi entitások, birodalmak hanyatlása először a szellemi térben megy végbe. Akkor, amikor még látszólag minden „rendben” van, az anyagi-fizikai struktúrák még a helyükön vannak, mindenki teszi a dolgát, a birodalom ereje teljében van. A normatív struktúrák mélyén azonban már „láthatatlanul” ott munkálnak azok az erők, amelyek lelki, erkölcsi, szellemi értelemben elkezdték szétroncsolni ezeket a megtartó szerkezeteket.

A görögök annak idején az anómia, anarchia, káosz fogalomhármasával írták le az önlebontás-önmegsemmisítésnek ezt a végzetes lejtőjét. Az anómia számukra a lélek belső rendjének a megbomlását jelentette. Ekkor tehát a felszín még csendes, elegáns és rendezett, de belül már rohad szét minden. A második szint az anarchia, amikor a lélek belső rendje, alapvető normatív szerkezetei olyan mértékben károsodtak, hogy az így előálló rendezetlenség már a külső „ember-közi” térben is észlelhető. Ám kellő rendészeti erővel itt még fenntartható a rend látszata. És végül a káosz, amikor már nincs az a rendészeti erő, amivel a rendnek akár csak a látszata is fenntartható lehetne, minden széthullik, minden szétrohad, és innen már nincs visszatérés.

Európa ma az anarchia és a káosz között sodródik ezen az egyre vészjóslóbb lét-lejtőn, és aligha van remény arra, hogy valaha is képes lesz a visszafordulásra. Ha ugyanis e visszaforduláshoz szükséges szellemi energiákkal rendelkezett volna, akkor mindez aligha történhetett volna meg vele. Az európai ember talán most már lassan rájön, hogy az őt körülvevő világ mindig tükörkép, pontosan olyan, mint amilyen ő maga. A külső anyagi-fizikai világ csak az ő lelkében lezajló folyamatokat tükrözi vissza. Ha tehát ez a külső világ elmocskolt, lepusztuló hulladéktömeggé vált körülötte, az csak azért lehet, mert lelki, erkölcsi, szellemi értelemben ő maga vált hulladékká. És ha egy élő szervezet hulladékká válik, akkor előbb vagy utóbb megjelennek a lebontó, szaprofita növények, amelyeknek az a dolguk, hogy eltakarítsák a hulladékot.

Nos, éppen ez történik most. Európa már régóta egy globális hulladéktárolóvá vált, ennek már csak a végfázisát jelentik a „szabad piac”, a „liberális demokrácia”, a „multikulti” fantázianevű tömegpusztító fegyverek. Az európai fehér ember először „bevándorló” terrorista rablóbandaként kifosztotta, majd szétroncsolta a világ rajta kívül fekvő részeit, és e gátlástalan mohósága közepette azt sem volt képes észlelni, hogy valójában nem magának rabol, hanem annak a ma is kimondhatatlan nevű (tudniillik olyan bátor és jellemes, hogy büntetőjogilag szankcionálja nevének már a kimondását is), globális „szuperstruktúrának”, amely most magát a fehér embert pusztítja el. Mégpedig, hogy a tragikomédia így legyen teljes, azokkal a fehér ember által szétroncsolt, emberi közösségekből globális veszélyes hulladékká tett anyagcsere- végtermékekkel, amelyek éppen a fehér ember szíves közreműködésével váltak azzá. Először tehát a fehér ember szakrális kultúráját szétroncsolva a tömegegyénekből összetákolja azt a terrorista rablóbandát, amit aztán fegyverként használ a világ kifosztására. Majd mikor már a fehér ember nevű fegyver feleslegessé válik számára, a vele szétzúzatott társadalmak hulladéktömegéből fabrikál új fegyvert, de most már magának a feleslegessé vált fehér embernek a felszámolására. Lássuk be, ügyes megoldás, az európai ember tehát végveszélybe került. Akármilyen kétségbeesett indulattal is kapálózik most már, remélvén „könnyű, gyors és olcsó” megoldást, a kikászálódás, ebből a végzetes, maga által ásott veremből való kimenekülés – ha egyáltalán lehetséges – elképesztően nehéz, nagyon lassú, és igen költséges lesz. Ahogy a Szentírás mondja, „az, ki megvallja és elhagyja a bűnt, könyörületességet nyer ennek általa”. Legelőször is meg kellene vallani a bűnt, de ez már nulladik szinten sem működik, mert egészen egyszerűen nincs hol. A fehér ember ugyanis a saját beszédterét is (ahol ezt megvallhatná) odahagyta az őt kifosztani és elpusztítani igyekvő szuperstruktúrának, amelyik aztán a globális média véleményhatalmi terrorjával eleve lehetetlenné teszi, hogy a fehér ember azzal és úgy szembesüljön, ami és ahogyan van. Globális gazdái a mesterséges, csinált valóság hologramként odavetített hamis képével kényszerítik arra, hogy ő maga pusztítsa el saját magát, sőt ezért párás szemekkel hálát rebegve még önmaga elpusztításának költségeit is ő fizesse meg. Ahogy Kornis Mihály Apa győz című fergeteges novellájának hőse mondja: „Ajvéból jelentik gyerekek, ez így nem fog menni”. És sajnos neki van igaza.

Bogár László

 forrás: http://magyarhirlap.hu/cikk/44720/Globalis_hulladektarolo#sthash.VgD6N9n5.dpuf