Akiben élt még némi illúzió az Európai Unió demokratikus elkötelezettsége és politikai tisztánlátása iránt, annak is csalódnia kellett, miután újabb otromba üzenet érkezett Brüsszelből…
Dimitrisz Avramopulosz, az Európai Bizottság migrációs politikáért és uniós belügyekért, valamint az uniós polgárságért felelős tagja egy keddi interjúban kijelentette: a magyar kvótareferendum nem fogja elrettenteni az Európai Uniót a migrációs politikájától, függetlenül attól, hogy a magyarok elítélik-e azt. A látszat kedvéért persze hozzáfűzte, hogy a népszavazás eredményét nem hagyják figyelmen kívül, mert mindig tiszteletben tartják az emberek döntését, azonban az nem lesz az áthelyezési program vége. Egyértelművé tette, hogy a program „nem halott”, és végre kell hajtani.
Példás következetességként is értékelhetnénk a nyilatkozatot, ha nem érezte volna egész Európa a saját bőrén a tömeges illegális bevándorlás súlyos következményeit: a kezelhetetlen szociális és kulturális feszültséget, a mindennapok biztonságának megszűnését, a terrorizmust és az eurómilliárdokra rúgó költségeket. Az elmúlt másfél év tapasztalatai, valamint a legfrissebb sokk, a Brexit után Avramopulosz szavai konokságról és politikai vakságról tanúskodnak és azt mutatják, hogy az unió polgárainak véleménye csak nyűg az eurobürokratáknak. A demokráciát álcaként alkalmazzák, hivatkoznak rá gyakran, de nem hisznek benne, csak akkor tetszik nekik a nép véleménye, ha az egybeesik a saját céljaikkal, érdekeikkel.
Az álarc egyre gyakrabban hullik le, a napokban éppen José Manuel Barroso az Európai Bizottság volt elnöke vállalt tanácsadói állást a Goldman Sachs beruházási banknál, amelyet sokan felelőssé tettek a 2008-as globális pénzügyi válság kirobbanásáért. Brüsszel nem lát semmi kivetnivalót Barroso új szerepvállalásában, nem vétett az Európai Bizottság etikai kódexe ellen, amely szerint a testület korábbi tagjainak a távozásukat követő 18 hónapos átmeneti időszak után is „az erkölcs és a diszkréció elveinek figyelemben tartásával kell eljárniuk”. Arra persze nem tér ki az említett kódex, hogy pontosan mit jelent az etikus és diszkrét magatartás.
Számos nyugati politikus és sajtóorgánum azonban kétségeinek adott hangot Barroso etikus viselkedését illetően. Pascal Durand, a francia zöldek egyik európai parlamenti képviselője például úgy vélte: jó dolog, hogy Barroso végre hivatalosan is a Goldman Sachs alkalmazottjává vált, korábban ugyanis bizottsági elnökként „feketén dolgozott nekik”. Marine Le Pen, a Nemzeti Front elnök asszonya keményebben fogalmazott, szerinte Barroso új beosztása nem lepi meg azokat, akik tudják, hogy az Európai Unió nem a népeket, hanem a nagy pénztőkét szolgálja. A szintén jobboldali, Talpra, Franciaország! nevű párt elnöke azt mondta, a Goldman Sachs valójában az unió 28. állama, és ennek a helyzetnek véget kell vetni. Nicolas Sarkozy egykori tanácsadója, Maxime Tandonnet az EU számára pusztító szimbólumnak nevezte José Manuel Barroso új beosztását, az ugyanis szerinte az európai vezető réteg elképesztő arroganciájára és a pénzvilággal való gátlástalan összefonódására világít rá.
A baloldalról is markáns vélemények hangzottak el. Az Antikapitalista párt vezetője, Olivier Besancenot arra emlékeztetett, hogy az Európai Unió belső piacaiért, majd a konkurenciáért felelős egykori biztos, Mario Monti szintén a Goldman Sachs sorait erősíti, illetve, hogy ez a pénzintézet adta az Európai Központi Bank jelenlegi elnökét, Mario Draghit is. Majd hozzátette: az Európai Unió egy „pénzügyi polip vulgáris fiókszervezetévé vált”.
Ezek a súlyos kritikák ráadásul az unió egyik alappillérét képező Franciaország politikai elitjétől származnak. Egyre többen eszmélnek rá, hogy Brüsszelen kívül is van élet az Európai Unióban.
Kis Ferenc http://magyaridok.hu/ahelyzet/europai-bankarunio-830461/