Antalffy Tibor, Magyarország legidősebb bloggerének néhány gondolatát közöljük, mert érdekesnek találtuk és a szerző szíves engedélyét adta a közléshez weboldalunkon…/ag 

Mi lesz, amikor az adósság túllépi az energiafelhasználást?

Egy birodalom hanyatlása cím alatt született íromány: by Alexander Ač, originally published by Cassandra’s legacy  | JUL 22, 2013  – kivonatolt fordítását az alábbiakban olvashatjátok. A poszttal nem egészen értek egyet, ami alkalmat ad arra, hogy megvitassuk a témát.

Detroit, az amerikai gépkocsigyártás fellegvára „romokban”, mert a csúcsra futás után szép lassan hanyatlani kezdett, mára becsődölt. Bevégeztetett. Ebből a tényből az embernek gondolatai támadnak. Az amerikai álom városa nincs többé. De vajon becsődölhet-e a fél kontinens, Az egész USA, úgy ahogy van? Nézzük az alábbi grafikont!

~ab048


Mit láthatunk a grafikonon? Kék vonal az egy főre eső primer energia felhasználás (Angol hőegységben). Vörös vonal a GDP százalékában kifejezett adósságáőllomány. A függőleges egyenes vonalak a különböző fázisok határvonala. A = a növekedési szakasz, B = lassú hanyatlás szakasza, C = a gyors hanyatlás szakasza.

 

A növekedési szakasz (1950-1979)

Erre a szakaszra jellemző a népesség gyors növekedése, az egy főre eső energia fogyasztás gyors növekedése (évi 2%), infrastruktúrák kiépítése, és viszonylag stabil GDP arányos adósságállomány növekedése (évi 0,3 %). Jellemző, hogy a népesség igen jelentős hányadának javult az életminősége, stagnál a bűnözés, javul az egészségügyi ellátás, egyre jobb az oktatás. Még a környezetvédelmi körülmények is javulhattak bizonyos területeken. Ebben az időben a globális felmelegedés nem volt „téma”.  

 

A lassú hanyatlás szakasza (1979-2009)

Az egy főre eső energia felhasználás csúcsa után a tudományos és technológiai eredményeket lassan elkezdi háttérbe szorítani az erőforrások kimerülése. Erre a folyamatra többnyire nem derült fény, mivel a társadalom folyamatos eladósodása elfedte az energia növekvő árait. A korábbi pozitív trendek negatívvá váltak, amelyek közül említésre méltók: Növekvő távolság a szegények és a gazdagok jövedelme között, az élve születések számának a csökkenése, a financiális szektor növekedése, ipari munkahelyek átkerülés külföldre, növekvő kereskedelmi hiány, az oktatás minőségének hanyatlása, egyre drágább egészségügyi ellátás, növekvő függőség a nyersolajat exportáló országoktól, lerobbanó infrastruktúra (a 10$/hordó mellett kiépített infrastruktúrát nehéz karbantartani, pláne tovább fejleszteni 100 $/hordó mellett).

 

A gyors hanyatlás szakasza (2009-????)

A negatív trendek vezettek a 2008-as financiális krízishez, ami globálissá vált. A GDP arányos adósság tetőzött. A FED „mennyiségi könnyítés” (bankóprés teljes gázzal előre!) nem hoz alapvető változást az amerikai gazdaságban. Nem lesz új „ipari forradalom” függetlenül attól, hogy mennyi olajat nyernek ki a palából, homokból. Az olcsó erőforrásokat kifosztottuk, és most szembe kell nézni a következményekkel. Ha eléggé bölcsek vagyunk, akkor van némi remény arra, hogy az eljövendő években, évtizedekben elkerüljük a III. világháborút, ugyanis a történelem egészen másra tanít bennünket.

 

Függelék – Ha a fentieket a következtetéssekkel együtt elfogadjuk, akkor be kell látnunk, hogy sok esélyünk a gazdasági felemelkedésre nemigen van. Bele kell nyugodnunk, hogy a vonat már elment, és legfeljebb csak integethetünk utána, de heves integetés helyett okosabb, ha felmérjük, hogy mit tehetünk.