…Megértem, hogy mélyen érdeklik a közgazdasági kérdések és a velük kapcsolatos közügyek – az emberiség zöme hasonlóképpen vélekedik. Majd jámboran csodálkozik azon, hogy Firenze 600 év előtti dúsgazdag családjai ma is milliomosok… 

Fiatalabb koromban én is emésztettem magam ilyesmikkel, mígnem sok év töprengés, tanulás után eljutottam e töredelmes vallomáshoz: a gazdaság kérdései jó ideje nem érdekelnek. A 90-es évek elején ugyanis rájöttem a megoldásra, a kapitalizálódó, vagyis lelkileg is tőkésedő európai kultúra pőre civilizációvá aszott.

A kezdettől fölsőbb rendű, szellemi, „égi” kérdéseket alárendelte az érdeknek, a pénznek, a „földnek”. A vallási világból lebocsátkozott Gazdaságkorba.

A szellemet rögtön üldözni kezdte, híveit irtani, lásd: vallásháborúk, fölvilágosodás, bolsevizmus, nácizmus stb. Egyáltalán nem véletlen, sőt látványosan jellemző, hogy Európa zöme pogány lett. Szemlátomást ezért képtelen ellenállni a mostani muzulmán rohamnak.

Leírható a helyzet úgy is, hogy a homo europicus szellemileg, erkölcsileg, sőt amiért ily magasan hordta az orrát, értelmileg is fölmorzsolódott, elsötétült. Mielőtt félreértene, a következők nem sértések, hanem társadalomtudományi alapfogalmak: Barbi lett, konzumidióta, magyarán fogyasztói hülye. Rengeteget tanul, de háromig sem képes elszámolni, és abban sem biztos, hogy fiú-e vagy lány. A szó szoros értelmében. És minderre büszke.

Sajnálatosan természetes, hogy amint elvesztette Istenbe vetett hitét, hajdan csodálatos művészete is odalett, hiszen a művészet mindenkor istentisztelet volt. Ezt feledve hagyta, hogy a szépség őrült zsarnokok és/vagy művészetpiaci kofák által gyártott izmusok martaléka legyen. Szerénytelenségem bőven foglalkozott e kérdésbozóttal Mi a helyzet – Gazdaságkor titkai című könyvében.

Aztán rájöttem, hogy civilizációnk motorja a kamat. Az Ószövetség zsidók közti ügyletekben tiltotta, Jézus a tilalmat kiterjesztette mindenkire (Lk 6. 34-35), a reformáció megengedte. A Római Katolikus Egyház sosem mondott igent a kamatszedésre, de új törvénykönyve (1983) bevett dologként szabályozza…

A kamatos kamat a személytelen démont, a pénzt energiaszívó és önnövelő automatává tette. A 600 év előtti firenzei gazdagok zöme naná, hogy ma is az. Csak az hiányzik a névsorból, aki nem akart gazdag maradni: például elzüllött, kihalt. A többség maradt. Közben azóta keletkeztek apróbb találmányok: például az ismeretlen méretű Rothschild-vagyon 1812 óta alapítványban lappang. Nehogy részeges örökösök…

Az Antikrisztus eszméjét szinte mindenki elfogadta, s aki nem, az sem igen mer szólni ellene. Minderről az Antikrisztus és mi című könyvemben eleget írtam. Azóta nincs új ötletem, ezért nem is érdekelnek igazán az idevágó ó-eszmék. Az ökológiai viták sem, csak kérődzni tudnék a régieken…

Kenneth Boulding már sok éve megírta, hogy elvileg lehetetlen összebékíteni a gazdaság gyarapodási kényszerét a környezet, a vizek, az esőerdők, az élőlények oltalmazásával: „Aki azt hiszi, hogy egy zárt rendszerben – például a Földön – bármi korlátlanul növekedhet, az vagy őrült, vagy közgazdász.” A versenygazdaságról: „A Föld űrhajó utasai azon versengenek, hogy ki tud többet és gyorsabban elpusztítani a közös készletekből.” Mellesleg sok mindenre rájött ezzel kapcsolatban Kari Polányi is vagy hetven éve. Sőt, Mandeville doktor A méhek meséjében: 1705-ben!

Az euro-amerikai szakemberek mindezt világosan látják, de hallgatnak, mert azt is tudják, hogy megszólalásuk a mefisztói alku fölmondását jelentené.

Czakó Gábor író   
forrás: http://magyaridok.hu/velemeny/ervenyben-a-mefisztoi-alku-695497/