Van egy szépen találó bürokrata közhely: ha nem tudod valamire a választ, hozz létre egy bizottságot azokból, akik szintén nem tudják a megoldást. A G7, a „nagyok”, a „hetek” mostani tanácskozásuk alapján ezt a logikát követik…
Németország, az Egyesült Államok, Franciaország, Japán, Kanada, Nagy-Britannia és Olaszország vezetőinek, valamint az Európai Tanács és az Európai Bizottság elnökének kétnapos tárgyalása semmi olyasmiről nem döntött, ami ténylegesen hatással lenne a világ gondjaira.
Már úgy hivatalosan, de hát ki feltételezné, hogy egy ilyen magas szintű beszélgetésen lenne privát érdek, és a demokrácia alapszabályai-val is miképpen férne össze a titkolózás vagy a budoárban kötött alku.
Hivatalosan tehát a világ nagyjai tárgyaltak az ukrán válságról. S jutottak a nagy semmire. Mert az nem döntés, hogy szükség esetén még csúnyábban nézünk Oroszországra. Nem döntés az sem, hogy mantraszerűen ismételgetjük a minszki megállapodás betartásának szükségességét. A döntés az valami olyasmi lett volna, hogy hatunk a kijevi vezetésre, hogy tényleg tartsa be azt az egyezményt, adjon jogokat és lehetőségeket a kisebbségeknek. Akkor lehet érdemben elvárni Moszkvától és a szakadároktól, hogy ők is engedményeket tegyenek. Ezt a jelek szerint tudja és képviseli is Angela Merkel, Barack Obamát viszont más érdekek vezérlik.
Washingtonnak az az érdeke, hogy Európa megosztott és gyenge legyen, mert akkor rá tudja kényszeríteni a szabad kereskedelmi egyezmény saját feltételeit. A részletekkel nem untatnám a kedves olvasót, összefoglalva ez azt jelentené, hogy onnan kezdve ránk uszulna vámmentesen minden amerikai termék, amit a saját piaca már nem bír el. Fillérekért, mert úgy is megéri, főleg hosszú távon, mert ez így tönkretesz mindent, amit mi mezőgazdaságnak és élelmiszeriparnak hívunk. Az Egyesült Államokban már senki sem beszél mezőgazdaságról, az a vegyipar egyik mellékága. Ha a tengerentúli akaratnak megfelelően kötik meg a szabad kereskedelmi egyezményt, akkor már fölösleges E betűket kell keresgélni az áruházak polcain, mert csak génmódosított, laborokban összekotyvasztott szemét kerül az asztalra. S még jobban átélhetjük az amerikai életformát, ahol a tévésorozatokban rendkívül fess férfiakat és tündöklő nőket látunk, az utcán viszont mindenki XXL-t hord, és vérnyomáscsökkentővel eszi a hamburgert. El kell keserítenem a romkocsmák „szabad világért” rajongó hőseit is: onnantól nem lesz kézművestermék sem, amit a plázából kiosonva tripla áron veszünk a bankcenter előtt. A trendiségből megint le kell adni valamit…
Ha Európa megosztott, ha hadakozik gazdasági és egyéb területen Oroszországgal, és nem kölcsönös érdekeket nézve üzletel, akkor az Egyesült Államok rákényszeríti az unióra ezt a világot.
Tárgyaltak erről a G7-es csúcson? Talán. De minek? Merkelék is tudják, mi a „stájsz”, Obamáék is. Oda lehet statisztákat hívni Olaszországból vagy Kanadából, de a biodíszlettől még nem lesz megállapodás. De persze jobb egy festői bajor szállóban értekezni, mint valamelyik dohos irodában, az adófizető pénze ne vesszen kárba.
Meg a mítoszt is fenn kell tartani. A „hetek”, a világ nagyjainak tanácskozását semmilyen népakarat nem bízta meg azzal, hogy külön klubot alkossanak maguknak. Van olyasmi, mint az ENSZ, tessék ott megbeszélni a dolgokat, vagy oszlassák fel az egészet, úgy tisztább lesz. De mítosz kell, hogy vannak azért kicsik és nagyok, egyenlők és egyenlőbbek, már úgy miheztartás végett. Don Corleone sem azért fogadja ügyfeleit a lánya esküvőjén, mert éppen akkor van ráérő ideje, hanem a befolyást kell demonstrálnia. Ráadásul ott van ennek a másik oldala: a hétvégét tüntizéssel és plakátrongálással töltő szalonforradalmároknak is programot kell adni, így ellenőrizhető is, biztos is. Meg jó levegőn is vannak.
Mert hát a G7-ek természetesen a globális felmelegedéssel és földünk jövőjével is foglalkoztak. Idézzünk: „A G7 csoport tagjainak az is közös meggyőződése, hogy a Párizsban kidolgozandó megállapodásban biztosítani kell azt az évi 100 milliárd dollárt, amelyet a legutóbbi koppenhágai klímacsúcson elhatározott menetrend szerint 2020-tól a fejlődő országok klímavédelmi erőfeszítéseinek támogatására fordítanak.” Na, ez olyan, mint a viccbeli gruppenszex: hányan leszünk? Hát, ha hozod a feleséged, akkor hárman.
A G7-ek ezt a százmilliárdot lazán összedobhatnák, legfeljebb néhány háborús kalandon kellene kurtítani. Ja, igen: talán segítené ez a menekültkérdés megoldását is, mert kevésbé szétbombázott országok lakosai hajlamosabbak otthon tölteni szabadidejüket.
Na, erről se tárgyaltak a hetek.
Máté T. Gyula
forrás.: http://magyarhirlap.hu/cikk/27281/Csucsfejek#sthash.5swZUndo.dpuf