„Ez a gazdaság öl” – olasz szerzők így foglalták össze Ferenc pápa eddigi, a társadalomról és a gazdaságról megjelent hitvallását. A pápa szavai, beszédei, írásai, mondanivalójának mélysége csendes elmélkedésre ösztönzi az olvasót…
A mű címe sommás megállapítás, nem hagy kétséget afelől, hogy ő a szegények képviseletében, védelmezőként a pénz bálványozását tekinti a világgazdaság rákfenéjének. Valóban, az uralkodó világgazdasági rendszer imperialista irányt vett. Kisszámú pénzoligarcha gazdagodását szolgálja, miközben tömegek elszegényedésének okozója. Azonban egyre több nemzet polgársága és választott kormánya ismeri fel a globalizáló pénzhiénák szándékát, és az alig leplezett, a világuralom megszerzésére irányuló tevékenységét. Isten földi helytartójának egyik alapelve, hogy „a valóság fontosabb az eszménél”. Igen! Az ideológiai viták kivetett horgonyok, a veszteglés okozói. Vitatkozhatunk arról, hogy az eltorzult politikai és gazdasági eszme, a liberalizmus miért kerül a népek kukájába? Eszeveszett ellenpárjáról, az imperializmusról pedig megállapíthatjuk, hogy elefánt a dolgos polgárok porcelánboltjában. Időfecsérlés, mert közben a valóság ördögi kacaj közepette elhúz mellettünk. Helyezzük nagyító alá pápánk második alapelvét is, mely szerint az „egység legyőzi a konfliktust”. Nézetem szerint abban, hogy ez így legyen, kétlépcsős megoldás hozhat eredményt. Először nemzeti szinten, a demokratikus jogállamiság keretei között kell stabil társadalmi egységet teremteni. Második lépésként az Európai Unió és a világ nemzetei között az egyenrangúság és a szuverenitás kényes mércéjét úgy kell szabályozni, hogy az a konfliktusok gyors megoldásához vezessen. Önkéntesen elfogadott, nemzeti és nemzetközi társadalmi szerződéssel garantált, egyirányú utcát kell kijelölnünk, ahol a közjó, az identitás, a szubszidiaritás és a szolidaritás szellemével szemben tilos a szembejövő forgalom. Ezt a virtuális „közlekedési” rendszert pedig a keresztényi erkölcs szabályainak betartására alapozzuk. A kormányok kényes feladata, hogy a társadalom szereplőinek érdekütközéseit defenzív intézkedésekkel kezeljék. Ennek fontos eleme a lemaradottakkal történő folyamatos egyeztetés, és felzárkóztatásuk garanciáinak igazolt jövőképe. Ezt a gondolatot erősíti Ferenc pápa harmadik gazdasági alapelve: „az idő a tér felett áll”. A kormányzás lényege a hasznos, tartós folyamatok elindítása. A regnáló hatalom számít a nép bölcsessége alapján meghatározott türelmi időre. A konstruktív ellenségnek is számba kell vennie az időtényezőt, józan türelemmel kell megvárnia a mindenkori kormányzás döntéseinek hatásait, nem megkerülve az állampolgárok kialakult véleményét. Téves célt tűz ki az ellenzék, ha a hatalom tereinek minél rövidebb idő alatti visszafoglalására koncentrál. Az ország irányítására megválasztott képviselők döntéseit azonnal támadni a többségben lévő választók akaratának semmibevételét jelenti. A napról napra megrendezett, előítéletekkel tarkított „ellenzéki zendülések” hátráltatják az ország gyarapodását, konfliktushelyzetek gerjesztését szolgálják. Az Európai Unió azonos pártérdekű politikusainak szoknyája alá bújva a haza ellen szónokolni pedig úgyszólván genderes. A jó kormányzás folyamatos feltétele az együttműködés a nemzet polgárságával. A civil társadalom érettsége elegendő arra, hogy adott pillanatban élethelyzetéről véleményt alkosson. Ma már a külföldi pénzekkel kibélelt médiumok hazug érvekkel csak alacsony hatékonysági fokkal tudják a polgárságot saját véleményének megváltoztatására bírni. Lépjünk tovább, és nézzük meg a pápa negyedik alapvetését: „az egész több mint a rész”. Ez a megállapítás első látásra egyszerű matematikai tételnek tekinthető, mégsem az. A globalizáció az önálló nemzetek népeinek támogató akarata nélkül pusztán a pénzemberek imperialista törekvése. De a lokalizáció sem mindenre érvényes kitétel. Tudomásul kell vennünk, hogy a közjó felé vezető mindkét úton van tennivalónk. Ha nemzetünk rátalált a közjó útjára, amely a békés és egyre jobb életet eredményezi, érdekeltté válik a megőrzésében és a hosszú távú biztonság megteremtésében is. A belső konfliktusok elcsendesülése lehetőséget ad a felzárkóztatásra váró nemzetek felé forduláshoz. Az „egész” felé haladás csak erőszak nélkül lehetséges. Példaként ezt igazolta az élet, szolidaritásunk nem jelentheti a pénzhatalom által egyedül jónak tartott demokrácia exportját. Sőt! Globalizálható, egyenruhába bújtatott demokrácia nincs, mert a társadalmi, vallási, etnikai berendezkedés államonként más és más. Van azonban olyan természeti törvény, amely bármely társadalom polgára számára globálisan is igaz és elfogadható – ez pedig az anyaföld szeretete. Teremtőnk ajándékaként az élhető természet a jövőnk záloga. Ezt az ajándékot megőrizve a gazdasági eredmények igazságosabb elosztásával megteremthetjük a világ egészének fenntarthatóságát. A Földön élő hétmilliárd és négyszázmillió emberhez viszonyítva elenyésző a világhatalomra törő pénzoligarchák száma. Az államok a számukra optimálisnak tekinthető szuverenitásuk megőrzése mellett belátják, hogy a gazdaság működtetéséhez a pénz szükséges eszköz, de nem cél. A financializáció gazdasági degenerációt idéz elő. Alig egy hét alatt több pénz forog körbe a világ pénzpiacain, mint egy év alatt a reálgazdaságban. A láthatatlan pénzemberek szülik és szaporítják a pénzt, miközben mögötte nincs valós teljesítmény. Ahhoz, hogy Ferenc pápa szavai ne legyenek örökérvényűek, a közjó felé fordított világgazdaság lehet a gyógyítás eszköze. Csizmadia László forrás: http://magyarhirlap.hu/cikk/44476/Gazdalkodj_okosan#sthash.k7WzzsaN.dpuf