Az arctalan tőkestruktúrák iszonyú nyomással élnek a menedzsmentek felé, hogy azok érjenek el minél jobb tőkemegtérülést...
A washingtoni konszenzus (1989) óta szuperszonikus sebességre kapcsolt globalizáció az arc nélküli globális tőke olyan konglomerátumait (bank, biztosító, kereskedelmi és termelő óriások) hozta létre, amelyek behálózzák szinte a teljes világgazdaságot, főleg annak euroatlanti térségét. (Arcnélküliségen értendő, hogy a tulajdonosi viszonyok rejtőzködők, nem köthetők konkrét személyekhez.) A terjeszkedést nagyban szolgálta, hogy a pénzügyi rendszerben felfokozottá vált a manipulatív működtetés, ami kiterjedt a kamatokra és az árfolyamokra is. A manipulációk dinamikusan mozgatták a jövedelmeket és vagyonokat, az arctalanokhoz igazítva az egyébként is torz eloszlást. (Az elmúlt negyedszázadban a leggazdagabbak sokkal gazdagabbak, a legszegényebbek sokkal szegényebbek lettek, a középosztály pedig, az Egyesült Államokat is beleértve, csúszik lefelé.) A manipulatív működtetés bizonyítéka a ma sem lezárt pénzügyi válság a tucatnyi feltárt, és még több feltáratlan árfolyam- és kamatcsalásával.
Az arctalan tőkestruktúrák iszonyú nyomással élnek a menedzsmentek felé, hogy azok érjenek el minél jobb tőkemegtérülést. Másrészt pedig elhárítanak maguktól mindenféle társadalmi kötelezettség- és felelősségvállalást, de még az adózás alól is jórészt kibújnak. A botrányokba belebukott menedzsereiket szinte jogfelettiséget élvezve, büntetésmentesen, óriási bónuszokkal engedhetik el. Kiderült az is, hogy a tőkemegtérülés jegyében a termelőüzemek is részesei a fogyasztók megkárosításának és a társadalommal szembeni kötelezettségeik elhanyagolásának. Erre szolgál iskolapéldával a német Volkswagen körül hirtelen publikussá vált emissziós botrány. (A gépkocsigyártók ilyen gyakorlata régóta ismert a hatóságok előtt, de eddig nem volt publikus.) És hogy miért éppen a Volkswagen húzza a rövidebbet, és miért éppen az Egyesült Államok egyik kis minőségellenőrzési kócerája fedezi fel a tutit? Azért mert a Volkswagen egyike a kevés autógyártó világnagyságoknak, amelyeknél a tulajdonosi viszonyok szinte magánszemélyekre bonthatók. Ha baj van, személyre menő felelősségi kérdéseket lehet feltenni. A Volkswagen német tulajdonú cég német vezetéssel és egyben világelső a gépkocsigyártásban. Iszonyú értéket képvisel, és „sajnos”, arccal rendelkezők tulajdonában van. A feladat most az, hogy ezt is arctalan tulajdonúvá tegyék, és ha lehet, bagóért megszerezzék, és részben vagy egészben, de mindenképpen elüssék a világelsőségtől.
Az így szétmarcangolásra szánt egységek majd jól illeszthetők lesznek az arctalan struktúrákhoz. Ez az arctalanok „VW-projektje”, amely elindítója lesz egy másik, még ennél is fontosabb akcióknak. Erre további „projektek” épülnek majd. A Volkswagen egyike a német gazdaság oszlopainak, és egyben tőle több, a kelet-európai térségben lévő gyártó is nagyban függ. Ha ez a cég kap nagy pofont, egyben Németország és a frissen csatlakozott uniós államok is elájulhatnak annak szelétől. (Hazánk és Szlovákia nagyban érintett.) Nemcsak Németország, de Európa gazdasága is gyengíthető, ami amúgy sem áll még teljesen stabil lábakon.
Németországgal egyébként is baja van az arctalanoknak, ezért is hallgattak le mindenkit, beleértve Angela Merkel német kancellárt is. Mindent megtudtak, nemcsak azt, ami a felszínen látható, de azt is, amit eddig rejtett a mély. Azt, hogy Európa – benne a vezető német gazdasággal – és Oroszország, a világ legtermészetesebb módján egymásra van utalva, együttműködve mindkét fél csak erősödni tud. Felmerült a veszélye annak (a történelemben immár sokadszor), hogy együtt felülemelkednének az arctalanokon. Ezt mindenképpen meg kell akadályozni. Ez lenne a legfőbb „projekt”, amiért semmi sem drága.
Újra fel kell szítani az ellentétet. Erre volt jó az „Ukrajna segédprojekt” a maga először narancsos, majd kéthektárnyi Majdan-forradalmával – kerül, amibe kerül, mármint az ukránoknak. Az ehhez kapcsolt kereskedelmi háborúban mindkét egymásra utalt fél veszített. Mára nyílt titok, hogy a migráció jól időzített felturbózása sem véletlen. Miért nem jöttek eddig tömegesen a migránsok a négy évtizede hadiállapotban lévő Afganisztánból, a békésnek eddig sem mondható Pakisztánból, de Szíriából sem? Mára az is nyílt titok, hogy azért jönnek százezerszámra, mert olyanok („nemzetközi civilszervezetek”) ígérik nekik az európai paradicsomot, akiknek ezt csak megígérni kell, a beteljesítés pedig elsősorban Németországra várna.
A német gazdasági elit viszont nagy dilemmába zuhant a százezrével özönlő jövevények láttán. Nem tudja eldönteni, hogy azért aggódjon-e jobban, hogy a negyvenöt életéven felüli átlaglakossága, és a várhatóan rövid időn belül bekövetkező szükségszerű munkaerőkrach miatt leáll a gazdaság, és sok millió német nyugdíja kerül veszélybe, tehát jól jönnek a bevándorlók; vagy azért, hogy ha energikus és eredményes bevándorlási intézkedéseket hoz, egyébként az érvényes uniós elvek mentén, akkor ismét nácinak bélyegzi a nemzetközi sajtó. Mindkét változat életveszélyes. Ezért is mondja Angela Merkel ma ezt, holnap éppen az ellenkezőjét, ezért kerül legfőbb szövetségesével, a bajor CSU-val is konfliktusba.
A bajorok ugyanis érzik a naponta tízezres bevándorlási többlet „áldásait”. Nagy a németek dilemmája a transzatlanti szabad kereskedelmi megállapodás (TTIP) miatt is. Ez lenne Európa gazdaságának végleges arctalanná darálása. Az exportiparok ebben lehetőséget, a minőségi árukhoz fűződő jogaiktól megfosztani tervezett fogyasztók pedig a behatárolhatatlan veszélyt látják. Németország toporgó dilemmáit látva viszont még inkább elszemtelenedik az egyébként súlyra megvett uniós vezérkar, élén Jean-Claude Junckerrel, a multi pénzmosoda korábbi műhelymesterével.
Boros Imre
forrás: http://magyarhirlap.hu/cikk/36540/A_migracio_es_a_Volkswagen#sthash.LhQ53paz.dpuf